A hírnév ára

11

- Jimin –

Azt hittem sosem szabadulunk Japánból. Szinte megállásnyi időnk nem volt, láttam a többieken is, hogy kimerültek. JungKookie és Tae ha megálltak egy pillanatra, máris lehunyták szemüket pár percnyi pihenés reményében. Próbáltam mutatni, hogy nem vagyok fáradt, hogy jól vagyok. De hazugság volt.

Az ásványvizes flakonból kortyolgatva próbáltam leküzdeni a fájdalmat, ami a gyomrom felől sugárzott. Tudtam, hogy napok óta nem juttattam szilárd ételhez, csak kávé és víz volt a táplálékom. Még mindig sokat mutat a mérleg, de már nem tudom milyen módon adhatnék le pár kilót, csodákra a futópad sem képes.

A rajongóink nem elégedettek a kinézetemmel, ezt olvastam a kommentekben. Nem kíméltek, elég keményen beszóltak egyesek. 'Kövér' , 'hájas' , ezek csak a legenyhébb jelzők, amivel illettek. Éjszakákat töltöttem a próbateremben vagy a konditeremben, eleinte sikeres is volt. Persze az étkezésem is megváltoztattam, amiből csak lehet száműztem a szénhidrátot, aztán már a kaját is megvontam magamtól. Voltak időszakok, amikor gyengének éreztem magam, olyankor tartottam néhány nap szünetet a diétával. A gyomrom azonban már annyira összeszűkült, egy madár többet eszik tőlem. Irigykedve néztem a többieket, ahogy rávetik magukat egy-egy finomabb ételre, öröm volt nézni az étvágyukat. Csak hogy ne firtassák, én miért nem eszem, mindig eltűntem valamilyen kifogással, telefonálnom kell, vagy épp nem átallottam azt hazudni, nem vagyok éhes, esetleg már ettem. Láttam a fejcsóválásokat, de már megszoktam.

Az utóbbi hónapokban többször elgondolkodtam, talán abba kellene hagynom és ki kellene lépnem. A rajongók nem szeretnek, folyamatosan negatív kommentekbe botlom, ahol nemcsak a súlyommal, de a hangommal sincsenek megelégedve. Sokszor felvetődött bennem, miért is csinálom ezt, megérte-e mindent hátrahagynom, a családomat, a barátaimat. Aztán végignézek hat társamon, és ők adnak erőt a folytatáshoz. Ha nem ismertem volna meg őket, hiányoznának. Meg a színpad is. Imádok a színpadon lenni, a tánc, a szereplés az életem. Ez volt az álmom, hogy énekelhessek, táncolhassak, és ehhez nagyszerű társakat kaptam. Ők nemcsak munkatársak, barátok, ők ... szinte a testvéreim. Többször kijelentettem, hogy nagypapa korunkig is együtt laknék velük. Talán lesz valamelyikük a szomszédom, vagy egy utcában lakunk majd.

Nehezen váltam el a szüleimtől, az öcsémtől, szinte még én is gyerek voltam, nemhogy ő. Aztán találkoztam JungKook-kal, aki ezt valamennyire pótolni tudta, hiszen egyidősek. Emlékszem milyen félénk volt, alig mert megszólalni. Ráadásul a második dormban hosszú hónapokon keresztül minden este megjelent nálunk, hogy ott aludjon. Neki is nehéz volt elszakadni otthonról.

Mostanában egészen más gondolatok járnak fejemben. Irigykedve nézem az utcán kézen fogva sétáló fiatal párokat, ahogy a kávézóban vagy fagyizóban összebújnak. Egyre többször érzem azt, hogy hiányzik valami, pontosabban valaki. Én is szeretnék tartozni valakihez, akire szerelemmel nézhetnék, akire vigyázhatnék, és aki szeretne engem. Nem az idolt, hanem önmagam, Park Jimint Busanból.

Amikor debütáltunk, nálunk nem volt tiltás a szerződésben a kapcsolatra vonatkozóan. PDnim csak annyit kért, ha bármelyikünknek alakulna valami, még az elején tudni akar róla, hogy a szükséges óvintézkedéseket megtegye. Hogy ez alatt pontosan mit értett, nem tudjuk, hiszen egyikünknek sincs barátnője. Azt azért viccesen megjegyezte, csinál ő nekünk annyi programot, hogy nem lesz sem időnk, sem kedvünk lányokra még gondolni sem.

Hát ebben azért tévedett. Nálam legalább is. Elgondolkodtam, vajon megérte-e mindez, hogy lemondjak a szerelemről. Míg ennyire fut velünk a szekér legalábbis. És mi lesz ha még népszerűbbek leszünk, ha még több programunk lesz? Bár most sincs szabadidőnk semmi, dolgozunk állandóan, azt se tudom mikor voltunk bowlingozni a srácokkal. Jó lenne leülni egy ital mellett beszélgetni, ahol mindenki kiönthetné a szívét, ahol tényleg a legbelsőbb titkainkat is elmondhatnánk. Kíváncsi lennék, hogy csak én vagyok ilyen elfuserált, csak nekem hiányzik az, hogy legyen valaki mellettem, aki szeretne?