2018. december Hong Kong, az év legnagyobb díjátadója. A srácok ismételten elnyerték az év előadója díjat, ám a köszönetnyilvánítás fájdalmasabb, mint eddig bármikor. HoSeok képtelen elmondani a beszédét, hangja sírásba vész, majd szinte mindannyian...
Amikor YoonGi javasolta a feloszlást, úgy éreztem mindennek vége. Bár egyenesen megmondja mindig a véleményét, most ezzel is egyet kellett értenem. Ha öten maradnak, nem fogják tudni teljesíteni azt, amit eddig heten, amit ezután is elvárnának, és attól csak frusztráltak lennének, a rajongók meg csalódottak. Nem vagyok öntelt, de hiányozna a hangom, Jimin tánctudása meg szintén. A másik két vokalista nem bírná a megterhelést, hiszen minden dal kettőjükre épülne csak.
A leader kérdése meglepett, kinek milyen terve volna feloszlás után, az meg még inkább, hogy mindenkinek volt konkrét elképzelése. Hát más is gondolkozott már ezen? Hogy abba kellene hagynunk? Én még ... nem akartam hátat fordítani ennek az egésznek, még évekig akartam színpadon lenni, turnézni. Ennyi lenne csak? Vége? Amikor rám került a sor, nem is tudtam visszafojtani könnyeimet. Aztán megszólalt Jimin.
- Fiúk ... mondanom kell valamit ... - hasított erőtlen hangja a csendbe. Mindannyian felé néztünk, vajon mit akar közölni velünk? – Én ... nem ezt akartam, nem akarom, hogy abbahagyjátok, hogy széthulljon a banda ... csak én ... de JungKook-ah ugyanezt ... nektek nem szabad ...
Kicsit összefüggéstelenül és zaklatottan beszélt, nem sok hiányzott, hogy elsírja magát. Átöleltem vállát és próbáltam megnyugtatni.
- Jiminie ... ha két ilyen meghatározó tag kilép, szerinted tudunk ugyanolyan szinten teljesíteni? Vagy egyáltalán ... akarjuk ezt nélkületek tovább csinálni? – YoonGi szavai rávilágítottak a lényegre. Ők nélkülünk nem akarják ezt. Ha mi megyünk, ők is. Vége a Bangtannak.
- Én azt javasolnám, mindenki rágja meg ezt jól, gondoljátok át, aludjunk rá egyet. Egy biztos, ez a probléma túlnőtt rajtunk, beszélnem kell Bang PD-vel.
NamJoon szavaira némi félelem költözött belém. PDnim vajon mit szól mindehhez? Mindig a legjobbat akarta nekünk, tisztességes szerződésünk van, nem keveset keresünk, megvédett bennünket és kiállt mellettünk. Sosem felejtem el amit a Flower Crew forgatásán történtek miatt tett, amikor az a megalázó akció volt a hamburgerekkel. Pedig én tényleg jó szándékkal vettem azokat, saját pénzen, és mégis ... hagyjuk. Iszonyatosan rosszul esett, ahogy ott bántak velem a hyungok. Bang PD tombolt, és azóta szinte nem is szerepeltünk egyesével műsorokban, csak kettesével, azt se sűrűn. Azt mondta, az ő fiai nem ezt érdemlik. A sasaengek és gyűlölködő kommentek ellen is keményen fellép, folyamatosan jogi útra tereli a dolgokat. És most mi? Hátba támadjuk őt, és feladjuk. Ő sem ezt érdemli tőlünk.
Szobám rejtekébe bújva hívtam fel HaNa-t, hogy legalább valami örömteli is történjen velem. Már otthon kellett lennie, tudtam az órarendjét, vége volt az előadásnak. A telefonom kicsengett, de nem vette fel. Talán fürdik, ezért vártam úgy negyedórányit, majd újra csörgettem. Már azt hittem, most sem járok szerencsével, de az utolsó pillanatban jelentkezett.
- HaNa, szia kicsim! Azt hittem nem tudok beszélni veled – örvendeztem és vártam válaszát, de a telefon néma volt. – HaNa ... ott vagy? HaNa ...
- Sz-szia ... - egek, mi ez a meggyötört hang?
- Kicsim, történt valami?
- JungKook ... találkozhatnánk?
- Most?
- Igen.
- Baj van?
- A boltnál leszek, gyere el ha tudsz ... - hangja sírós volt, és én már kaptam is egy kapucnis pulóvert meg egy dzsekit magamra. Éreztem, hogy történt valami, és minél előbb ott akartam lenni. Nem akartam buszra vagy metróra várni, ezért felkaptam a kocsikulcsot is és rohantam.
Folyamatosan azon járt az agyam, csakis a nevelőapjával történhetett valami, és féltem, hogy bántotta őt. Talán rájött, hogy HaNa nálam volt a lakásomban vagy ... nem tudom. Ha iszik a pasas, bármibe beleköthet.
Mikor bekanyarodtam a bolt előtti parkolóba, a barátnőm már ott volt. Nem látta még a kocsimat, ezért letekertem az ablakot és megszólítottam. Meglepetten kapta felém fejét, és lassan elindult. Kiszálltam, hogy egy csókkal és öleléssel szorítsam magamhoz, de felszisszent mikor hozzáértem.
- HaNa, mi történt? – kérdeztem, miközben kinyitottam a hátsó ajtót és betessékeltem, én meg a másik oldalról ültem be. A hátsó ablakok sötétített üvegűek, ezért nem kell attól félni, hogy bárki is felismerne.
- JungKook ... a múltkor, mikor veled voltam ... hazaértem és ott várt, a konyhában. Ittas volt, és megint ... lekurvázott ...azt mondta, ha ennyire baszhatnékom van, nem kell elmennem itthonról ... ő is megadja ezt nekem ... - és zokogni kezdett.
- A karom ... ahogy megszorította ... - felhajtotta pulóverének ujját, és elszörnyedtem a lilás-vöröses elszíneződés láttán.
- Azt a rohadt ... aljas szemétláda ... agyonverem ...
- Ne, nem szabad, nem szabad tudnod erről! – rázta fejét kétségbeesetten.
- HaNa, hagyjam tétlenül, hogy bántson téged? Nem vagy mellette biztonságban!
- Ő a nevelőapám ...
- Ez nem jogosítja fel, hogy így bánjon veled! Kicsim, nem maradhatsz ott.
Magamhoz öleltem, és csak simogattam hátát. Már csak néhányat szipogott, végül sikerült megnyugodnia. Az agyam egyfolytában azon kattogott, mit tudnék tenni, hogy HaNa-t megvédjem ettől az állattól. Nincs biztonságban, mi lesz ha legközelebb még többet iszik és többet akar ... Bele sem merek gondolni, mi történhet. El kell onnét jönnie.
Jó órányit ücsörögtünk az autóban, mikor úgy döntött, hazamegy. Elvittem a házig, és félve engedtem el. Megígértettem vele, bármi történik, azonnal hívjon és elmegyek érte. Egy utolsó csókkal búcsúztunk egymástól, tekintetemmel végig kísértem, míg be nem lépett a házba.
Hazafelé csak azon járt az agyam, mit tudnék tenni. Nekem nem féltékeny rajongókkal, irigy barátnővel kell megküzdenem, hanem alkoholista nevelőapával. Semmivel nem jobb a helyzetem, mint a társaimé volt. Hogy tudnám megvédeni őt?
A bakancsom csak lerugdostam, mire megszólalt egy hang a nappali felől.
- Hé, bántott az téged? Egyébként merre jártál? Kerestelek.
- Hyung, el kellett ugranom egy fontos ügyben – válaszoltam szűkszavúan NamJoon-nak.
- A többieknek már szóltam, neked is mondom. Holnap délelőtt tízre vár bennünket Bang PD az ügynökségen. Elmondtam mi a helyzet és felvetettem neki, hogy a feloszlás is szóba került. Hát, nem repesett az örömtől.
- Értem. Most ... megyek aludni. Jó éjt hyung!
- Jó éjt JungKook-ah!
Hát, hogy jó lesz-e vagy egyáltalán jön-e álom a szememre, nem tudom. Túl sok minden összejött mostanában, és úgy érzem képtelen vagyok kézben tartani a dolgokat. Tényleg kölyök lennék még, aki nem tud felelős döntést hozni és megóvni a szerelmét?
A helyzet csak bonyolódik, vajon Bang PD mit fog nekik mondani? JungKook pedig őrlődik, nem elég a banda körüli probléma, HaNa miatt sem nyugodt ...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
