2018. december Hong Kong, az év legnagyobb díjátadója. A srácok ismételten elnyerték az év előadója díjat, ám a köszönetnyilvánítás fájdalmasabb, mint eddig bármikor. HoSeok képtelen elmondani a beszédét, hangja sírásba vész, majd szinte mindannyian...
Végre itthon! Azt hittem már sosem érünk a végére ennek a turnénak. Szinte egész júniusban Japánban voltunk, koncert, fellépés a tévéadóknál, találkozás a rajongókkal – véget nem érő programok. Mióta május végén megnyertük a Billboard Music Awards Top Social Media díját, még népszerűbbek lettünk. A fellépés pedig felejthetetlen volt, annyi nagynevű sztár előtt színpadra lépni ...
Behajítottam hátizsákomat és bőröndömet a szobámba, miközben odakiáltottam a srácoknak.
- Az egyik mosógépet stopoltam!
- Nézd már milyen kis fürge lett. Bezzeg egy órával ezelőtt azt se tudta hol van – zsörtölődött YoonGi.
- Mert te tudtad, hyung? – vágtam vissza. – Mikor felébresztettünk csak nyammogtál, hogy még egy kis vörösbort ... - vigyorogtam.
- JungKookie, nincs jobb dolgod mint engem basztatni?
- Jól van, már itt sem vagyok.
A táskáim kirámolása után birtokba vettem a mosókonyhát, és komótosan szétválogatva elindítottam egy programot. Nem sokáig foglalom a helyet, hiszen a fehér-szürke-fekete kombótól más színt nem igazán találhatok a ruháim között.
A konyha felé irányítottam magam, hogy felderítsem, vajon maradt-e még valamilyen chips, amit esetleg nem faltak fel a hangyák, vagy kénytelen leszek a szobámban rejlő vésztartalékhoz nyúlni. Na jó, nincsenek hangyáink, mert erre kínosan ügyelünk. Elsősorban Jimin, mert képes még utánunk is elpakolni, annyira tisztaságmániás.
Az ajtókat nyitogatva a legfelső polcon egészen hátul megbújva rátaláltam egy banán chipses zacskóra, és fülig érő vigyorral vettem magamhoz.
- Upsz, te az enyém vagy – mondtam a zacskónak és már ki is bontottam. Egymás után hajigáltam számba a ropogós finomságot, miközben levetettem magam az ülőgarnitúrára.
- JungKook-ah, már megint chipsszel tömöd tele magad. Nem várnál az ebédig? – korholt Jin.
- Hyung, tudod, hogy bármennyit meg tudok enni ebből, és aztán még más is jöhet.
- Tudom – sóhajtott – szerintem az üzletekből csak neked hordjuk kartonszámra ezeket.
- Ha egyszer finom – rántottam meg vállamat és kétségbeesetten vettem tudomásul, bizony a zacskó kiürült. – A francba ...
- JungKook-ah!
- Oké hyung, nem káromkodunk. Egyébként főzöl valamit vagy rendeljünk?
- Nem bánjátok ha rendelünk? Most én is szívesen eldobnám magam az ágyon. Ez a turné minden erőm kivette.
- Kiverte? Ki és mit?
- Hát nem is te lennél Joonie, ha nem hallanád félre. Azt mondtam, hogy ez a turné minden erőm kivette.
- Ja, bocs, de úgy hiszem mindannyian leamortizálódtunk. Sok volt ez így egyhuzamban. És csak hogy megvigasztaljalak benneteket, attól, hogy két hónapig nem fogunk sem utazni sem fellépni, nem lógathatjuk a lábunkat. Szeptember másodikán Seo Taiji sunbae jubileumi koncertje lesz, ahol fellépünk vele, aztán hónap közepén meg comeback. Rengeteg munka vár ránk.
- Most értünk csak haza, máris kezdődik elölről minden – lépett be Taehyung.
- Úgy érzem magam, mintha egy ördögi mókuskerékben lennénk, soha véget nem érő próbák, fellépések, többet alszom a repülőn, mint az ágyamban – panaszkodott Jin.
- Amikor elkezdtük, tudtátok mivel jár majd. Ne panaszkodjatok!
- Jiminie, tudom, hogy neked sokkal könnyebb megtanulni a koreográfiát, de vagyunk itt azért botlábúak is – Jin szavai nem voltak szemrehányóak, Jimin viszont túlságosan érzékeny, hogy ezt olyan könnyen elengedje a füle mellett.
- Hyung, mintha nem tudnád mennyit gyakorolok én is ... Egyébként meg ti sem vagytok botlábúak, csak merevebbek, ezért megy nehezebben.
- Oh, Jiminie és a hajlékonyság ... a lányok is megirigyelnék. Az viszont igaz, hogy rengeteget gyakorolsz, sokszor nem is értem miért maradsz benn hajnalokig a próbateremben. Túlzásba viszed.
- HoSokie, épp neked magyarázzam el? Mintha nem mi ketten lennénk azok, akiket a legjobban utálnak a rajongók. Hiszen mindig én vagyok aki elesik a színpadon, és még egyikőtökre sem mondták soha azt, hogy kövér.
- Neked mondták már, hogy csúnya vagy? Hogy azonnal lépj ki, mert gyűlölnek?
- Na ezt most itt fejezzétek be! – vágott bele NamJoon. – Mindannyian fáradtak vagyunk, de most nem kell elmerülni az önsajnálatban. Ha nagyon megnéznénk, mindannyiunkat piszkálták már valamivel.
- Neked mondták már, hogy halj meg? Hogy a koncerten le fognak lőni? Szerinted milyen érzéssel lépek a színpadra? Hogy talán ez lesz az utolsó ... - fordult el könnyes szemekkel Jimin.
- Mi bajotok van egyáltalán? Ezért jöttünk haza, hogy veszekedjünk?
- Szerintem rendeljünk kaját, és majd ebéd közben beszélgetünk. Addig is mindenki nyugodjon le! – próbálta legidősebb hyungom kezébe venni a dolgokat.
Mire mindenki elsorolta kívánságát, visszahúzódtak a szobákba. Ketten maradtunk.
- Jimin, történt valami? Vagy csak a szokásos.
- JungKook-ah, mostanában sokszor érzem azt, hogy felesleges vagyok a bandában. Megszaporodtak az utálkozók, sem a kinézetemmel, se a fellépéseimmel nincsenek megelégedve. Hiába kínozom magam, képtelen vagyok már leadni a súlyomból.
- Jimin, mi a jó életért olvasod ezeket a hülye kommenteket? Hová adnál már le, zörögnek a csontjaid. Csodálom, hogy még nem estél össze a gyengeségtől. Hajnalig próbálsz, ha enni hívunk, mindig kifogásokat találsz, csak ne kelljen az asztalhoz ülni. Azt hiszed ez jó lesz így?
- Nem tudom mi történik velem. Úgy érzem mintha valami hiányozna az életemből.
- Mindenünk megvan, olyan színvonalon élünk, amiről álmodni sem mertünk. Sikeresek vagyunk, fürdünk a népszerűségben, egyre feljebb szárnyalunk, és én hiszem, hogy még magasabbra fogunk jutni. A rajongóink imádnak bennünket.
- Mindenem megvan. De nekem ... nem ez hiányzik.
- Hát akkor?
- Mostanában sokszor elgondolkodom, vajon megérte-e lemondani mindenről ezért, ami most van.
- Hogy érted?
Az első fejezet máris problémákat hoz, és én még élénken emlékszem ezekre az időkre. Jimint folyamatosan célkeresztbe vették az utálkozók. Vajon mi hiányzik ennek a fiúnak az életéből?
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
