A hírnév ára

35

- Jimin –

Fájt ezt látnom, és úgy éreztem magam, mint aki elárulta őket. De hiszen áruló vagyok, mert megfogadtuk a debütáláskor, hogy kitartunk egymás mellett jóban, rosszban. Volt részünk rosszban is, jóban is, és én most úgy érzem, cserbenhagyom őket.

- Jimin, miért döntöttél így? – kérdezte csendesen NamJoon. Rövid ideig néztem magam elé, majd megszólaltam.

- Láttam a többieket, és én nem akarok abba a helyzetbe kerülni – ezzel bátortalanul vetettem pillantásomat HoSeok és Taehyung felé. – Szerelmes vagyok, életemben először, és nem akarom, hogy a rajongók, vagy az ügynökség hozzon helyettem döntést.

- Jimin-ah ... - szólt lágyan HoSeok – miért gondolod, hogy ugyanez nálad is bekövetkezik? SoRa nem idol ..

- Mint ahogy Subin sem volt az – néztem Taehyung-ra. – Mégis elment.

A barátom ezekre a szavakra térdére hajtotta fejét, és csak rázkódó válla engedett arra következtetni, hogy sír. Hangtalanul. Odamentem hozzá.

- Ne haragudj, Tae, nem akartalak bántani. Nekem is rossz – öleltem magamhoz.

- És mi lesz az álmaiddal? – érdeklődött YoonGi.

- Az álmaim ... ilyen áron teljesüljenek? Majd megleszek. Nyitok egy tánciskolát, gyerekeknek. Csak lesznek néhányan, akik nálam szeretnének tanulni.

- Biztos ezt akarod?

- Nincs más választásom. Ha kiderül, hogy van barátnőm, őt is megtalálják majd a gyűlölködők. Nem akarom kitenni SoRa-t semmiféle támadásnak. Nem tudnám elviselni, ha bántják őt. Engem lehet, én már hozzászoktam, de őt ... soha. Ha csak így tudom megvédeni, hogy nem leszek többé idol ... hiszen kit érdekelne Park Jimin barátnője? Én eddig sem voltam egy népszerű tag, nem fogok a rajongóknak hiányozni.

- És velünk mi lesz?

Hát, ezt a kérdést szerettem volna elkerülni. Újra csak árulónak éreztem magam, aki cserbenhagyja barátait.

- Nem vagyok én annyira fontos ebben a csapatban, majd ... majd jön valaki más, aki ...

- Úgy érezted eddig, hogy nem voltál fontos? – a leader szavai tőrként hasítottak szívembe.

- Én ... nem, csak ... nem ti, hanem a rajongók gondolják...

- Jimin, hagyd már a picsába a rajongókat! Most rólunk van szó, hetünkről! Úgy gondolod, nélküled is folytatni akarjuk?

- Mi?! – ezek a szavak sokkoltak. – Ezt ... hogy érted?

- Ezt csak egyféleképpen lehet érteni. Ha te kiszállsz, mi sem folytatjuk.

- De ez nem, én nem ... nektek tovább kell csinálni, hiszen egyre népszerűbbek vagyunk, egyre több díjat nyerünk és a tengerentúlon is sok elismerést kaptunk.

- Látod, Jimin, még mindig úgy beszélsz ... 'mi'. Biztos vagy te abban, hogy ez egy jól megfontolt döntés a részedről?

- Én csak SoRa ... csak miatta ...

- És vele beszéltél már? Biztos vagy abban, hogy ő is ezt akarná?

- Tae, meg akarom őt védeni ... mindentől. És amíg én a BTS tagja vagyok, bármikor megtalálhatják őt is. Ha nem leszek itt többé, már nem leszek érdekes, és ő is biztonságban lesz.

- Jimin, ne hamarkodd el. Aludj rá néhányat és térjünk vissza erre! De szerintem beszélj a barátnőddel is.

Jól sejtettem, rendeltük az ebédet, Jin elmondása szerint képtelen lett volna normális kaját összehozni. Míg vártuk a futárt, visszavonultam a szobámba, hogy összegezzem mit is beszéltünk. Ezt ugye egy percig sem gondolták komolyan, hogy nélkülem nem folytatják? De ez zsarolás ...