2018. december Hong Kong, az év legnagyobb díjátadója. A srácok ismételten elnyerték az év előadója díjat, ám a köszönetnyilvánítás fájdalmasabb, mint eddig bármikor. HoSeok képtelen elmondani a beszédét, hangja sírásba vész, majd szinte mindannyian...
Gyorsan elszaladt a január, és izgatottan készültünk ismételten Amerikába. Nagy megtiszteltetés ért bennünket, felkértek, hogy a Grammy gálán mi adjuk át a legjobb R&B album díját. Persze aztán nem csak ennyi lett, felléphettünk Lil Nas és Billy Ray Cyrus társaságában az Old Town Road előadásán. Az armyk fellázadtak, hogy nem kaptunk önálló fellépést, csak háttérénekesek voltunk a két előadó mellett a forgószínpadon, de nekünk ez is nagy élmény volt. Élveztük minden percét. Jimin és NamJoon teljesen úgy néztek ki, mint az amerikai sztár énekesek, no és hangilag sem maradtak szégyenben.
Két napot töltöttünk Fukuokában a Love Yourself turné keretében, és HoSeokie hyung születésnapján nagy bulit csaptunk. Persze a hivatalos az ügynökségen, de aztán a dormban a lányok is velünk voltak. Rettenetesen hiányzott már, hogy felszabadultan tudjak összebújni HaNa-val, foghassam a kezét és megcsókoljam amikor csak akarom. Anélkül, hogy folyamatosan arra kellene figyelnünk, mikor lát meg valaki. Féltettem őt nagyon. Nem nagyképűségből, de bíztam abban, ha egyszer le is buknánk, szeretnek annyira a rajongóink, hogy idővel megbocsássák nekem, és ne akarják azonnal a fejemet venni. De a barátnőm az más. Nem tudhattuk mire képesek, és én nem akartam kockáztatni.
- Kicsim ... - fordultam felé miközben a kezét szorongattam. – Hamarosan stúdióba vonulunk, nem tudom mennyit tudunk találkozni. Tudod az új album ..
- Sshh ... - tette mutatóujját számra. – Nekem minden nap, minden perc ajándék, amit veled tölthetek. Tudtam mire számíthatok. Hogy lesznek hetek, hónapok, amikor csak telefonon tarthatjuk a kapcsolatot. Nekem is rossz lesz, de én nem számítok. Megleszek.
- HaNa, annyira szeretném, ha beköltöznél a lakásomba, legalább lenne benne élet.
- Kookie, tudod, hogy a nevelőapám sosem egyezne bele ebbe.
- De miért? Már nagykorú vagy, nem szólhat bele az életedbe. Vagy te nem akarod? – kérdeztem csalódottan.
- Én ... nem tudom, hogy jó ötlet lenne-e.
- Ugye nem azt akarod mondani, korán lenne? Hiszen több, mint egy éve vagyunk együtt, és én ezt a kapcsolatot komolyan gondolom. Terveim vannak még veled – húztam mosolyra arcomat.
- Csak attól félek, hogyha kiderül, mit szólnának a rajongók.
- Kicsim, én nem a rajongókkal szeretném leélni az életem, hanem veled. Majd eljön az az idő is, amikor ezt hivatalosan is megkérdezem tőled, te is így gondolod-e. A rajongók addig vannak velem, míg a színpadon vagyok, a színfalak mögötti élet ... abba nincs beleszólásuk. A szívemben mindkettőtöknek van hely, és jól elfértek ott egymás mellett.
- Még ... gondolkodom rajta, rendben? Valahogy be kell adagolnom a nevelőapádnak.
- Rendben. De szeretnélek minél előbb biztonságban tudni. Szeretlek, nagyon-nagyon. Ugye itt maradsz ma?
- A nevelőapám nem tudja hol vagyok, de ha nem megyek haza ...
- HaNa, nem erőltetem, ha úgy gondolod, hazaviszlek amikor kéred. Csak szeretném, ha végre egy egész éjszakát velem tölthetnél.
Tényleg nem akartam erőszakoskodni, rábíztam a döntést. A srácok elég jól álltak már az elfogyasztott alkohol következtében, de visszafogta mindenki magát a lányok miatt. Ez már nem az a pasis buli volt, ami eddig, próbáltunk mindannyian viselkedni. Persze amikor Taehyung erotikus táncot lejtett a felelsz vagy mersz büntetésében, vagy NamJoon YoonGi-ra borította a pattogatott kukoricás tálat, aki cserében a pokyt öntötte az ölébe, azért hasunkat fogva dőltünk a nevetéstől.
Éjfélhez közeledve úgy gondoltuk ideje eltenni magunkat holnapra, hiszen a józanodásra és regenerálódásra egy napunk lesz, és már bele is vágunk az új album előkészületeibe. HaNa végül velem maradt, mint ahogy a másik két lány is párjával.
Szenvedélyes éjszakát töltöttünk együtt, és iszonyúan jó volt úgy elaludni, hogy nem kellett a telefon ébresztőjére kelni, mert haza kellett vinnem őt. Sosem lehetek elég hálás a sorsnak amiért akkor találkoztam vele a boltban. Az első pillanatban megfogott benne valami, a mosolya, hogy olyan törékeny, akit oly szívesen védelmeznék, én lennék a hős, a megmentő lovag, aki az életét is feláldozná a hercegnőjéért. Az is meglepett, hogy bár felismert, nem kezdett el visongani és nem kapta elő a telefonját azonnal egy közös szelfiért, hanem nyugodtan beszélgetett velem. Még ő aggódott, nehogy engem felismerjen valaki.
Azért a reggeli ébredés kicsit nyögvenyelős volt, mert próbáltam mindenáron visszatartani őt, de tudtam, mennie kell. Még az este megbeszéltük Jiminnel, hogy közösen visszük el a lányokat, SoRa délutános a kávézóban és otthon is van még dolga.
HaNa-t vittük elsőként haza, és a kocsiban búcsúztam el tőle, nem akartam feltűnést kelteni. Féltettem, vajon milyen fogadtatásban lesz része, de megnyugtatott, minden rendben lesz. Szemeimmel kísértem távolodó alakját, és csak akkor indultam el mikor a lépcsőház ajtaja becsukódott mögötte. Sóhajtottam egy nagyot és máris hiányérzetem volt.
- Mi a baj JungKookie? – kérdezte Jimin.
- Nem tudom. Valahogy olyan rossz érzés fogott el.
- Oké, tudom, hogy hiányzik, de nincs mitől félned.
- Jimin-shi ... te nem tudod a nevelőapja mire képes, és azt hiszem, még én sem.
Napokon keresztül csak üzenetváltás keretében tartottuk a kapcsolatot, HaNa szerint minden jól ment, a nevelőapja nem szólt a kimaradásért. Nekem mégis motoszkált a fejemben valami. Nem hagyott nyugodni egy gondolat, miszerint mégsem olyan simán zajlott le az a számonkérés. HaNa ugyanis csak üzenetben beszélt velem, a videóhívásokat sorra elutasította. Miért nem akarja, hogy lássam? Valami történt. Érzem.
Nos, vajon JungKook tényleg jól sejti ezt? Talán mégsem mondott HaNa igazat, hogy minden jól ment. Lehet, hogy hamarosan lakója lesz annak a lakásnak ... ?
Oups ! Cette image n'est pas conforme à nos directives de contenu. Afin de continuer la publication, veuillez la retirer ou mettre en ligne une autre image.
