A hírnév ára

30

- HoSeok –

Ahogy a Cube vezetője kilátásba helyezte a pereskedést, némi hatásszünet után egy apró fejbiccentés kíséretében távoztak, és magukkal vitték SoYeon-t is. Bármennyire is akartam utána szaladni, és beszélni vele, képtelen voltam megmozdulni. Mintha lebénultam volna. Azt sem hallottam, hogy Sejin szólt hozzám, csak mikor megfogta a karomat, akkor néztem rá.

- HoSeok-ah ... menjünk ... - és én gépiesen követtem a kocsiig.

Az ügynökségig egyetlen szót nem ejtettünk, és folyamatosan arra gondoltam, ez csak egy rossz álom, valaki ébresszen már fel belőle. SoYeon édes arca lebegett előttem, ahogy kisírt szemekkel fordul vissza felém, miközben azok a pasasok karját fogva ráncigálják kifelé. Mint egy bűnözőt.

Ennyi lenne? Valóban nem láthatom többé? Ő elfogadta ezt a helyzetet?

- HoSeok-ah, PDnim szeretne veled beszélni. Rendben leszel? – mire én hangtalanul bólintottam.

A nagyfőnök irodájába vezetett, ahol Bang PD az íróasztala mögött ülve összekulcsolt kezeire hajtotta fejét. Az ülőgarnitúrán helyet foglalva vártuk, hogy mondjon valamit. Bármit.

Felállt, és szemben leült velünk.

- Fiam ... tudom, hogy nehéz. Hidd el, amit lehetett, megtettünk. De a ...

- Tudom – szakítottam félbe. – Nem akarom a társaim álmait kettétörni, és az ügynökséget sem akarom perbe vinni. Csak ... fáj ... nagyon fáj ... - és ekkor jött ki rajtam az eddigi összes visszatartott érzelem, térdemre hajoltam és sírni kezdtem. Sejin hátamat simogatva próbált megvigasztalni, és éreztem, hogy másik oldalamon is besüpped az ülőgarnitúra.

- HoSeok-ah ... nem tudok mit mondani. Sajnálom. A Cube szerződései sok mindent tiltanak, és kíméletlenül megtorolják, ha valaki megszegi azt. Az a lány, SoYeon ... három hónap múlva debütál a társaival. Ha ellenszegül, sosem lesz belőle idol. Pedig tehetséges, nagyon tehetséges.

- Ugye? – néztem rá könnyes szemekkel.

- Én belementem volna abba, hogy titokban, ahogy eddig is, találkozzatok, de láthatod, megfenyegették őt, aztán titeket és az ügynökséget is. Sok minden forog kockán, sok álom hullhat porba, sok karrier vége érhetne. Ha kiderülne, nem tudhatjuk hogyan reagálnának a ti rajongóitok. Gondolj Taehyung esetére, mit kellett annak a lánynak elviselnie. És ha SoYeon is így járna? Mindenre képesek, nem számít, hogy idol vagy hétköznapi ember.

- Tudom ... sosem állnék a karriere útjába, és a BTS-t sem akarom tönkretenni. Én vagyok a legnépszerűtlenebb tag, eddig is utáltak. Talán ha ... kilépnék ... - hajtottam le fejem.

- Fiam, ez meg se forduljon a fejedben! Gondolod, hogy ezzel megoldanád a helyzetet? A Bangtan hét tagból áll, neked ott a helyed. Úgy hiszed nem jól döntöttem, amikor beválasztottalak közéjük?

- Csak ... csak ez lehet megoldaná a ...

- Mit? Ha te kilépnél, a Cube akkor sem engedné, hogy találkozzatok, és SoYeon karrierje ugyanúgy veszélyben lenne.

- Nem tudtam beszélni sem vele ...

- HoSeok-ah ... eddig is nagyon titokban tudtátok tartani a kapcsolatotokat, beszélj vele, ne hagyd, hogy ez a keserű szájíz maradjon. Ha kell, segítünk, hogy találkozhass vele.

- Köszönöm, PDnim ... mindent köszönök ...

Nem tudtam, hogy a srácok a gyakorlóban vannak-e, vagy hazamentek, de én képtelen voltam most táncra perdülni. Hazavitettem magam a dormba, hogy elbújjak. Nem akartam most beszélni senkivel.

Egészen estig csak őrlődtem magamban, nem akartam beletörődni, hogy így ér véget a kapcsolatunk. Mindenképp beszélni akartam SoYeon-nal, de nem tudtam, egyáltalán fel tudja-e venni, vagy talán a telefonját is elvették. Majd megőrültem a hiányától, és nem akartam elfogadni ezt a helyzetet.

Mikor a srácok hazaértek, mindent tudtak már. Leolvastam az arcukról, hogy sajnálnak, és ettől nincs rosszabb, ha szánalommal gondolnak rád. Nem kérdezősködtek, és ezt most igencsak díjaztam. Nem álltam rá készen, hogy erről beszéljek. Egy valaki azonban mégis figyelmen kívül hagyta ezt.

- HoSeok-ah ... jól vagy? – kérdezte Jimin csendben.

- Szerinted? Azt hittem rájuk borítom az asztalt.

- Hyung, nem fogok faggatózni. Majd ha úgy gondolod, hogy beszélni akarsz róla, meghallgatlak. SoYeon ... vele beszéltél azóta?

- Úgy vitték ki magukkal, mint egy bűnözőt ... és fogalmam nincs, felvenné-e a telefont. De én ... nem akarom, hogy vége legyen ... Jiminie, én szerelmes vagyok.

- Hyung, írj neki egy üzenetet. Találkozz vele. Beszélj vele, és tisztázd a dolgokat!

- Jiminie, Taehyung hogy van?

- Sehogy. Nem beszél. Senkivel. Mint egy robot. Csak megy és teszi a dolgát. Fáj így látnom őt ... és téged is. Viszont ... a kettőtök helyzete arra kényszerít engem, hogy elgondolkodjak bizonyos dolgokon.

- Mire gondolsz? – kaptam fel fejem rosszat sejtve.

- HoSeokie ... ez ... velünk is megtörténhet ... bármikor. Tudod, hogy korábban is megfordult a fejemben egy gondolat.

- Jimin, nem léphetsz ki ... ezt nem csinálhatod ... mi lesz az álmaiddal?

- Az álmaim ... mondtam, hogy át kell értékelnem a dolgokat és fontossági sorrendet kell felállítanom. Megéri-e állandó félelemben élni, hogy esetleg én leszek a következő? Én ... nem bírnám ki, ha SoRa nem lenne mellettem. Annyira szeretem őt ...

- Ezt ... akkor sem ... te színpadra születtél ... imádnak az armyk ...

- Imádnak ... mintha nem engem akarnának állandóan eltávolítani, mintha nem engem piszkálnának folyamatosan a súlyommal, a hangommal, a bénázásommal. Csak örülnének, ha nem lennék itt köztetek.

- Jimin – fordultam felé – mi heten együtt vagyunk a Bangtan, bárki kilépne, az már nem lenne ugyanaz. Mindenkire szükség van. Talán még rám is – nevettem kényszeredetten.

- Beszélni fogok PD-nimmel ... mire számíthatok ... SoRa nem idol, de Subin sem volt az. Az életét tönkretehetik a rajongók, és én ezt nem akarom. Az enyém meg nem számít, cska SoRa legyen velem.

Kicsit megtárgyaltuk még, hogy ment a mai próba, majd a szobatársam bevette magát a fürdőbe.

Sokáig szorongattam a telefonom, mire elhatároztam magam. Bepötyögtem az üzenetet, és egy határozott mozdulattal elküldtem azt. Beszélni akarok vele, látni akarom, magamhoz akarom ölelni, és nem akarom elengedni.

Ideges voltam, hogy még félóra múltán sem érkezett válasz. Közben Jimin is elkészült, és épp indultam volna én is a fürdőbe, amikor jelzett a telefon. Reszkető kézzel nyitottam meg, és nem is számítottam erre a válaszra.

'Holnap délután ötkor nálad'

Holnap! Láthatom őt! Addig nekem is ki kell találnom valamit, csak van valami módja, hogy az ügynökséget kizárjuk az életünkből. Azt azonban én sem sejtettem, hogy egy éjszaka alatt minden megváltozik.

Még mindig szomorú dolgokról esik szó, és HoSeok nagyon maga alatt van. De vajon sikerül megbeszélniük mindent? És Jimin mit tervez?