2018. december Hong Kong, az év legnagyobb díjátadója. A srácok ismételten elnyerték az év előadója díjat, ám a köszönetnyilvánítás fájdalmasabb, mint eddig bármikor. HoSeok képtelen elmondani a beszédét, hangja sírásba vész, majd szinte mindannyian...
Nagy reményekkel indultunk a turnéra, bár tudtam, hogy SoRa nagyon fog hiányozni. Féltem itthagyni őt, közel két hónap hosszú idő nélküle. Láttam, hogy JungKook is szenved, és most képtelen voltam támogatni őt. Én ugyanolyan szerelmes voltam, és féltettem a barátnőmet, mint ahogy ő is.
Amerika fárasztó volt, de éreztük, hogy a népszerűségünk egyre nagyobb magasságokba emel bennünket. Az armyk csodálatosak, és a szeretetüket sosem tudjuk meghálálni.
Átruccanva Európába első állomásunk London volt, és a negatív események sorozata itt kezdődött. Még az első nap soundcheck után pihengettünk, a maknae meg félrevonult, hogy HaNa-val beszéljen. Telefonom üzenetet jelzett tőle, és meglepve olvastam, miszerint rohadt gyorsan menjek át hozzá, mert sürgős. Amint beléptem a szobába a frász kapott el vérző lába láttán, de igazából nem értettem hogy sikerült ezt összehoznia. Hideg zuhanyként ért a hír bennünket, az összevarrott sarkát nem terhelheti, és pihenésre ítélte az orvos.
Le kellene mondanunk a koncertet? Ezt nem tehetjük, túl régóta vártak Európában bennünket. Felmerült, hogy vegyük át a sorait, de abból csak káosz lett volna. Végül épkézláb döntés született, forgószéken fog ülni egy dobogón, énekelni tud, csak a koreókban nem vesz részt. Szerencsétlen kölyök teljesen maga alatt volt, hogy csalódást okozott a rajongóknak, alig tudtuk megvigasztalni.
Aztán két nap múlva újabb gond akadt, hát ki mással ha nem velem. Gyakorlás közben valahogy meghúzódott a nyakam, ezért nekem is pihenést rendeltek. Évek óta kínlódok a nyakammal, talán meg kellene nézetnem rendesen egy szakemberrel. Folyamatosan tapaszokkal élek, de ez örökké nem mehet így.
A sérülésem következtében nem vettem részt az aktuális Graham Norton Show-ban, de a koncerten igen. Igaz, hogy most én ültem, de ott voltam, miközben JungKook fittyet hányva az orvosi utasításnak, fél lábára támaszkodva, de végigvitte az egész előadást, és aztán a többit is.
Egy menetrenden kívüli programunk is volt, az amszterdami koncertet követő napon útba ejtettük Párizst, hogy fellépjünk a koreai-francia barátság tiszteletére rendezett előadáson. Nagy megtiszteltetés volt ez ismételten, amiért bennünket választottak, az utálkozóink ismét célkeresztbe vettek. A fellépés miatt nem is merültünk bele annyira az ünneplésbe, hiszen előző nap volt a születésnapom, mert másnaposan mégsem állhattunk a színpadra. Ráadásul igencsak fontos emberek voltak a nézők között, a két állam vezető politikusai, az elnökünk is többek között.
Azért a szokásos tortát megkaptam, és apa is küldött egy gyönyörű csokor virágot. Persze SoRa-t vártam a legjobban, kétszer is felköszöntött, még a koncert előtt, és utána is. Másodszorra már nem beszéltünk csak néhány mondatot, hisz otthon hajnalodott, ezért ráparancsoltam, hogy feküdjön még vissza aludni. Mit nem adtam volna érte, ha oda teleportálhattam volna magam mellé ...
És végre itthon ... a kívánságom valóra válhatott, igen szenvedélyes éjszakákat töltöttem a barátnőmmel. Iszonyúan hiányzott, első éjjel csak összebújva feküdtünk, míg én az élménybeszámolóm tartottam a turnéról. Oly szorosan tartottam karjaimban, soha nem akartam elengedni többé. Csak simogattam, csókolgattam, és ő átkarolva engem viszonozta minden kényeztető mozdulatomat.
Ekkor játszadoztam el én is a gondolattal, hogy vennem kellene nekem is egy lakást, ahol teljesen zavartalanul bújhatnánk össze, és nem kellene visszafojtani mámoros sóhajainkat, ha kicsit hangosabbak lennénk. SoRa igen szenvedélyes minden alkalommal, és látom rajta, hogy nehezére esik visszafogni magát. Sosem felejtem el azt a kínos estét, mikor a közös tusolás egy kissé vadabb szeretkezésbe ment át, és a fürdőszoba akusztikája elég jól visszaverte a hangokat. Persze dolgunkat végezvén egy szál derekamra csavart törölközőben, még az átélt izgalmak hatása alatt kilépve a fürdőből kivel is találkoztam, mint SoRa anyjával, aki csak mosolyogva hajtotta le fejét, ahogy elhaladt mellettem. Nemcsak én éreztem zavarban magam, hanem ő is.
Talán én is igénybe veszem majd Jin hyung barátnőjének segítségét, hiszen JungKook-nak is gyorsan intézett egy lakást, mire hazajöttünk a turnéról, a kezébe adta a kulcsokat. Mint később kiderült, HoSeokie hyung is intézkedett titokban, és ugyanazon a napon ő is újabb apartmannal gazdagodott, ráadásul egy emeleten a maknae-val. Mikor megkérdeztem, mire neki a két lakás, igazán átengedhetné nekem az egyiket, keserű mosollyal arcán csak annyit válaszolt, nem tudja mire költeni a pénzét, ez csak egy befektetés, hiszen nem megy egyik lakásba sem. Tudtam, hogy SoYeon-ra gondolt, és azokra a hónapokra, amikor boldog volt, amikor nem volt megjátszott a mosolya, hanem akkor is fülig ért a szája, ha nem volt közelben kamera egy sem. Most meg ...
Egy héttel hazatérésünk után tartották az ünnepélyes díjátadót, ahol a kulturális érdemrendet megkaptuk. Minden sajtó lehozta a képeket, és persze megint jöttek az utálkozók, hogy mások régebb óta vannak a pályán, azok is tettek ennyit az országért és a kultúráért, de megint bennünket tolnak, mert az elnök és a felesége támogat. A rohadt életbe, hogy nem tudnak már rólunk leszállni? Képtelenek elfogadni, hogy népszerűek vagyunk, hogy egyre több rajongónk van. Minden alkalmat megragadnak, hogy belénk kössenek. És ha úgy gondoltuk, ennél nincs lejjebb, hát bizony van.
November elején Incheon-ban léptünk fel az MGA Awards-on, ahol aztán kaptunk hideget-meleget. JungKookie álma valóra vált, mert meghívott vendégként Charlie Puth is szerepelt, és közösen adták elő a We don't talk anymore dalt. Ezt mi ketten is covereltük korábban, de persze mennyivel másabb élmény az, ha az egyik kedvenc énekeseddel léphetsz fel duóban. Ez a kölyök simán felvette a versenyt hírneves társával, piszokul magabiztos volt.
Aztán ... valami történt. Soha nem fogunk tudni magyarázatot adni az okokra, de iszonyatosan szarul teljesítettünk. Charlie-val kollab keretében adtuk elő a Fake Love ballada verzióját. Hát, ez minden volt csak normális nem. Míg a rapperek hozták a formájukat, amikor én jöttem, egyetlen hang nem volt a helyén. Tudtam, hogy innentől vége, úgy elcsúszik az egész, és csak belelovaltam magam a szánalomba. Jin hyung és Tae hangja is hagyott némi kívánnivalót maga után, de az enyém ... Ekkor megint azt éreztem, mit keresek én itt? A démonaim újra előjöttek.
A díjátadó után kész csőd voltam, csak sírtam, hogy megint nem tudtam helytállni, és ezzel csak ártottam a csapatomnak. Hiába vigasztaltak a többiek, JungKook folyamatosan próbált lelket verni belém, de hiába. No persze mikor én hülye beleolvastam a kommentekbe ... hogy a vokalisták csapnivalóak, hogy miért istenítenek bennünket ennyire, mikor énekelni sem tudunk, és folytathatnám. Azért jó néhány pártunkat fogta, hogy a kimerültség látszott rajtunk, és Charlie sem állt a helyzet magaslatán vokálisan ebben a dalban. De én csak a rosszindulatú kommenteket láttam.
Jimin démonai újra előjöttek, vajon sikerül megbirkóznia velük? Egyetlen megoldásként ismételten a kilépést választaná, de megoldaná ez a problémákat?
Jimin gondolatait két fejezetre osztottam, mert túl sok minden történt ebben az időszakban, és nem akartam egy giga-fejezetet hozni ... csak szép sorjában ... :)
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
