A hírnév ára

20

- HoSeok –

Kettős érzés kavargott bennem. Boldog voltam SoYeon-nal, és már nem kellett megjátszanom a mosolyaimat, a széles jókedvemet. Azonban rettegtem attól, hogy kiderül, és elsősorban nem magam féltettem, hanem őt. Én már elindultam az utamon, míg ő csak ezután fog. Nem hiányzik egy botrány debütálás előtt, de nekem sem, hiszen még mindig én vagyok a legnépszerűtlenebb tag. Könnyen követelhetnék a rajongók az eltávolításomat, bár ha ennyire nem szeretnek, nem mindegy nekik, hogy van-e barátnőm vagy nincs?

Több mint féléve vagyunk együtt, és a társaim sem tudnak róla. Ezért is hatalmas bűntudatom van, amiért eltitkolom előttük. Igaz, hogy Jiminnek elmondtam, képtelen voltam előtte is megjátszani magam. Ennyivel tartozom neki, bár a többieknek is elmondanám már.

Az év végi díjátadókra készültünk, kicsit kevesebbet is találkoztunk, de valami furcsa dolog történt. Pár napja figyeltem fel a közösségi oldalainkon egy felhasználóra, aki mindig engem célzott meg kommentjeivel. Nem tudtam hová tenni a rajongását, én nem igazán szoktam ilyeneket kapni. Furcsa érzésem volt ezzel kapcsolatban. Aztán telefonon kezdett valaki hívogatni, de mikor felvettem, sosem szólt bele. Ki lehet, aki tudja a privát számomat és nem akar velem beszélni?

Már úgy volt, hogy letiltom, mikor a következő alkalommal megszólalt.

- HoSeok? – szólt bele egy női hang. Ismerős volt, de nem tudtam beazonosítani.

- Igen, de te ki vagy?

- Én vagyok ... Mina.

A telefon majdnem kiesett a kezemből ahogy ezt a nevet meghallottam. Mina volt a középiskolás szerelmem, aki rútul elhagyott mikor trainee lettem, mert nem akart távkapcsolatot. Nehezen dolgoztam fel a szakítást, és azóta sem hallottam róla semmit.

- Mit akarsz tőlem?

- Találkozni szeretnék veled.

- Mégis miért? Öt évvel ezelőtt világosan megmondtad, nem akarsz tőlem semmit.

- Hiba volt ezt mondanom, kérlek, beszéljük meg.

- Mina, ne kavarjuk fel a múltat. Sikerült túllépnem rajtad, és remélem te is ezt tetted.

- HoSeok-ah, csak egy találkozó, kérlek – rimánkodott.

- Nem akarok veled találkozni.

- Miért? Van valakid?

Hirtelen értelmet nyert minden furcsaság, ami az elmúlt napokban körülöttem történt. A kommentek, a telefonhívások, és az érzés, mintha követnének. Mina lenne mindez? Követett volna? És lehet, hogy megláthatott SoYeon-nal? Ha nem akarok találkozni, még képes lenne kitálalni.

- Nincs senkim, tudod, hogy nem lehet.

- Akkor a kis barna barátnőd a nővéred lenne? Mert JiWoo-t nem ilyennek ismertem. Vagy esetleg szóljak az ügynökségen, kivel találkozgatsz? – Erre a kijelentésére teljesen levert a víz. Tud SoYeon-ról. Napok kérdése, és azt is tudni fogja kicsoda ő. Ha ezzel tönkreteszem a karrierjét, ami még el sem kezdődött ...

- Mit akarsz? – szóltam ridegen.

- Csak beszélgetni veled, mint két régi barát. Találkozzunk!

Két nap múlva egy eldugott kávézóban találkoztunk. Messziről megismertem, pedig hosszú haja most szőke volt. Nem sokat változott az évek alatt. Óvatosan körülnéztem, de szerencsére egy jól szeparált boxban várakozott. Sapkám elég jól a szemembe volt húzva, és még egy sárga lencséjű szemüveget is tettem fel álcázásként a maszk mellé.