Reki x Langa-Mɪ Eᴢ A Fᴜʀᴄsᴀ ᴇ́ʀᴢᴇ́s? /Befejezett

1.Fejezet~Furcsa érzés

-Reki szemszöge-

-Na Shadow, ez egy barátságos mérkőzés volt-löktem meg szórakozottan a karját-Viszont még mindig nem értem miért akartál felrobbantani-motyogtam halkan, de úgy hogy az említett személy tisztán halhassa.
-Nincs szükségem arra hogy gyávák motiváljanak. A legjobb vagyok, ez tény.-Durcázott be a férfi, mire egy enyhe kacajt ejtettem.
-Na én megyek mert lekésem az első órát-dünnyögtem, majd Miya felé fordultam, aki közömbösen felvette velem a szemkontaktust.
-Mi van?
-Semmi-ráztam meg a fejem.
-Tudod ki lesz az új gyerek?-kérdezte, mielőtt elmehettem volna.
-Mi lesz új gyerek?-döbbentem le, majd zavartan megráztam a fejem.
-Mire számítottam-motyogta kelletlenül.-Elé kell mennem, ezen a címen lakik-nyomott a kezembe egy kis papír cetlit.-Nincs kedvem hazamenni, és nem lesz kedvem felkelni. Elmész érte?
-Mi van?-fagytam le, és aprókat pislogva meredtem a fiúra, aki tovább folytatta a videójátékot.
-Süket vagy vagy mi a szar. Reggel elmész a házuk elé 6:30-ra aztán elhúztok a suliba.
-Oké-vontam meg a vállam. Nekem aztán mindegy, és igazából mivel útbaesett, így nem volt kifogásom

Hazamentem, majd ágyamba huppanva átfutottam a közösségi oldalakat. Aztán elmentem , gyorsan letusoltam és már aludtam is. Izgatott voltam az új diák miatt kiváncsi voltam, hogy fiú-e vagy lány mert igazából azt sem tudtam.

Reggel az ébresztőm ritka irritáló hangjára keltem, majd mikor ki nyitottam szemem hunyorogva vettem tudomásul hogy nem nagyon húztam le az este a redőnyt. Mikor kitudtam nyitni a szemem, felhúztam a tegnapi ruhám, mert miért ne, aztán elköszöntem Anyától és gördeszkámmal suhantam az utcán, a Miya-tól kapott címre.

-Kopp.. kopp... Kopp

-Szia!-mosolygott rám egy nő, mire zavaromban megvakartam tarkóm és intettem egyet.-Biztos Langát keresed pillanat-mondta, majd becsapta az ajtót.
Langa.. Mint kiderült fiú ez mondjuk jó. Vajon tud deszkázni? Mindenféle teória, és elmélet cikázott gondolataim között mikor egy nyikorgó hang kiséretében kinyitódott az ajtó.

-Szia!-Üdvözöltem boldogan a kék hajú és kék szemű fiút. Zavartan lesütötte a szemét, Anyukája pedig gyorsan bement a házba.
-Gyere induljunk-ragadtam meg karját, mire elindult.-Tudsz deszkázni?

-Nem-felelte egyszerűen.
-Oké.-mondtam, majd beállt a tipikus kínos csend. Amikor nem tudom mit mondjak és a mellettem sétáló fiú sem különösebben nyit felém.
-Hol éltél ezelőtt?
-Kanadában.-mondta. Oké úgy látom hű az egy szavas válaszokhoz.
-Megkérdezhetem-kezdtem bele..
-Nem.-zárta le a témát.
-Amúgy-motyogta-Nem úgy volt hogy egy másik srác jön ki elém?
-De úgy volt-sóhajtottam.-De tudod előre mehetek ha ennyire zavar a társaságom.
-Nem.
-Oké előbb kimondtál egymás után több mint egy szót.
-Nem vagy vicces.
-Ki mondta hogy vicceltem?
-Fárasztó vagy-jegyezte meg, de láttam hogy egy apró mosoly bujkál arcán.
Az iskolához vezető úton néha beszélgettünk, majd mikor megérkeztünk elváltak útjaink. Én mentem Miya-hoz, Langa pedig az osztályba. A suli gyorsan véget ért, viszont a fiúval nem találkoztam már délután, ezért péntek délután fáradtan indultam haza, mint minden nap. Minden nap monoton, ugyanaz történik kezd az agyamra menni. Teljesen megfelejtkeztem mindenről, mikor egy kőre hajtottam és kicsúszott lábaim alól a deszkám. Gyorsan összeszedtem magam, majd a guruló deszka után rohantam, mikor megpillantottam az új diákot, aki megállította a deszkát, és felém sétált.
-Kipróbálod?-kérdeztem izgatottan.
-Nem-rázta meg a fejét.
-Kérlek! Segítek!
-Oké -adta meg magát. Elmentünk egy elhagyatott deszka pályára, hol biztonságban tudtam tanítani a fiút.

-Gyere-mondtam, majd mikor ráállt, erősen megfogtam kezeit, nehogy baja essen. Furcsán konstatáltam magamban, hogy mondjuk Miya-val sosem csináltam volna ezt. Mármint sosem fogtam volna kezeit úgy, mintha az életemen múlna. Bár nem mintha rászorulna... De a lényeg az, hogy hirtelen egy megfoghatatlan érzés kerített hatalmába, amiről nem tudtam mi az, nem tudtam miért érzem. Tenyereim gyorsan izzadtak, így mikor a fiú egy hirtelen mozdulatot tett, kezem megcsúszott, viszont én is vele együtt estem. A fiú hasára estem, mire lángba borult arcom, ellenben mosolyogva vettem tudomásul, hogy a fiú sápadt bőrén is megjelent egy halvány pír.

-Neharagudj-mondtam, majd felkászálódtam felé nyújtottam kezem, mit elfogadott. Felhúztam, majd mikor egymással szembe kerültünk zavartan a szemébe néztem.
-Taníts meg gördeszkázni. Kérlek-mondta, mire elképedve néztem rá, és biccentettem.-Örömmel.

És itt kezdődött el a mi kis történetünk. A fiúval sokkal több időt töltöttem mint bárkivel, és mindig éreztem azt az érzést... Nagyon gyorsan fejlődik, amit titokban irigyeltem is. Nekem egy hónap volt egy Ollie, míg neki pár nap. Hihetetlen srác. Időközben már voltunk az S-ben is, Shadow-t többször is leverte, ahogy Miya-t is.

Izgatottan és aggodalommal teli figyeltem, ahogy Adam megjelenik a nagy tömegben, és barátom felé menetel.

-Megvan Te vagy az ÉN Évám-nyújtotta karját a fiúnak eszelősen.-Kihívlak.
-Nem!-kiáltottam közbe, de az akkorra rideggé vált Langa csak leintett.
-Ellfogadom.-bólintott, mire csalódottan néztem rá.
-Akkor kezdjük-mosolygott Adam, majd starthoz álltak...