Reki x Langa-Mɪ Eᴢ A Fᴜʀᴄsᴀ ᴇ́ʀᴢᴇ́s? /Befejezett

3.𝑭𝒆𝒋𝒆𝒛𝒆𝒕~𝑩𝒊𝒛𝒕𝒐𝒔 𝒉𝒐𝒈𝒚 𝒔𝒛𝒆𝒓𝒆𝒕𝒏𝒆́𝒅?

{timeskip}

Hétfő reggel

Álmosan keltem fel, majd mosolyogva néztem a mellettem szuszogó fiút. Elmentem gyorsan letusolni, majd felöltöztem, fogat mostam meg egyebek, majd leültem az ágy szélére, és megpróbáltam felébreszteni barátom.
-Langa-suttogtam közel a fiúhoz, mire hirtelen felnyitódtak szemei és ijedten nézett rám.
-Baj van?-ült fel gyorsan, én pedig furcsállva fürkésztem arcát.-Nem nincs semmi baj. Miért?
-Csak egy rossz álom-legyintett kelletlenül.-Használhatom a fürdőt?
-Persze.-biccentettem
A fiú kibicegett (már nem kellet neki mankó) majd elment gondolom letusolni meg ilyenek.
Ameddig vártam, lementem a konyhába, ahol Anya már javában készítette nekünk a reggelit, persze ez csak a látszat holnap ilyenkor , mikor egyedül elindulok suliba az igazak álmát fogja aludni, én pedig csalódva konstatálok hogy nincs kedve nekem kaját csinálni ezért elrángatom magamhoz Langát, és panaszkodok Anyának, hogy nincs mit ennie. Oké inkább hagyjuk.
-Jó reggelt-mosolygott rám szélesen, miközben a pult mögött készítette a melegszendvicseket.
-Jó reggelt. Anya-kezdtem puhítani-Esetleg holnap ilyenkor nem akarsz nekem reggelit készíteni?
-Ezt eltaláltad ügyes vagy fiam-nézett rám szórakozottan, mire csak unottan megforgattam szemeim.
-Jó reggelt-köszönt barátom ahogy lejött a lépcsőn. Még sánított de már nem volt vészes a lába. Ami megkell hagyni elég fura. Én egy ilyen sérülés után vagy heteket az ágyban poshadnék.
-Szia-vigyorgott Anya erőltetetten, mire én csak gyilkos pillantást vetettem rá. Elvileg (remélem)
Ebből nem látott semmit Langa, majd megköszürültem torkom, és megszakítottam a csendet-Anya holnap is csinálsz nekem kaját?-próbálkoztam.
-Persze kisfiam-mondta nagyon-nagyon hamar, nagyon-nagyon hadarva, mire Langa csak kérdő tekintettel meredt rám.

-Ne csináld már-mondtam szomorúan.
-Amúgy most komolyan-nézett fel ránk-Együtt vagytok vagy csak ,besztfrend'.

-Öhm-motyogtam , mire Langa megilletődve bólintott én pedig elképedve, de ugyanakkor hálásan is pillantottam rá, ő pedig összekulcsolta ujjainkat. Testemet melegség árasztotta el, ahogy éreztem kezeimen az érintését, a puha bőrét.

-Rendben van-biccentett Anya-Ki tudja?

-Senki-mondtam halkan.

-Jó étvágyat-mondta, majd kiment a konyhából, és a hálószobája felé sietett, gondolom aludni. Szépek vagyunk..

Miután elfogyasztottuk az ételt, együtt indultunk el a már kissé borongós időjárásba hétfő reggel az iskolába.

-Tudod elmondhatnánk másoknak is-dünnyögte, mire félve felé néztem. Viszont tekintete határozott volt, ugyanakkor nekem bizonytalan.
-Reki miért nem szeretnéd, hogy megtudják?-emelte fel a hangját egy kicsit, mire összerezzentem. Keze erősebben szorította ujjaim, látszott rajta, hogy nem nyugodt és indokot vár. És én megértettem. Megértettem hogy dühös mert nem szeretném megosztani mással, viszont nemtudom. Tartottam az egésztől mi lesz ha megtudják? Mi lesz a reakció? Kinevetnek vagy örülnek?

-Reki figyelj-rázta meg a fejét-Ha ezt nem akarod akkor....

___________________

🌴🌴🌴🌴🌴🌴kicsit később mint amit mondtam de megérkezett az új rész🌴🌴🌴🌴