Reki x Langa-Mɪ Eᴢ A Fᴜʀᴄsᴀ ᴇ́ʀᴢᴇ́s? /Befejezett

4.

-E finyom vot.-Csámcsogott az utolsó falaton Langa, majd mindketten megtörölték szájukat.
-Valóban.-Mosolygott Reki.-De pont azon gondolkodtam, miért edzettem ha most bezabáltunk.-Tanakodott vigyorogva mire Langa felkuncogott és megrántotta vállát.
-Nah menjünk hazaa!
-Átjössz?-Érdeklődött Langa, barátjától.
-Uhuu! Akkor felhívom Anyát.-Lelkesen kapta elő telefonját, begépelte a számot majd már tárcsázta is.

-Szia Anyaa!-Nyújtotta el a végén lévő magánhangzót.
-Szia kisfiam mit akarsz?
-Mi ez az üdvözlés?-Biggyesztette le ajkait, de tudta hogy édesanyja a vonal másik végén tökéletesen szórakozik, gyermekén.

-Nah. Nyögd már ki.
-Aludhatok Langánál?-Kérdezte, majd gyorsan folytatta.-Vagy is nem kérdés.-Megköszürülte torkát és komolyan nézett a készülékre.-Ma Langánál alszok.-Még hangját is elváltoztatta a hitelesség érdekében, majd ahogy meghallotta anyja nevetését, egyből tudta-Nyert ügye van-.
-Aludj.
-WÁ KÖSZI.-Nyomta ki, majd boldogan battyogott a kék hajú mellett.

-Nos. Ennek örülök.-Kék tekintete vidáman csillogott.-Mit csináljunk?
-Szerintem megölellek majd.
-Hö?
-Mondom. Azt tervezem, hogy ha felérünk a  szobádba akkor megölellek. És nem engedlek el.-Ecsetelte tervét Reki.
-Öhm-Vörösödött el párja.

-Naaa! Nem tetszik az ötlet?-Kémlelte az eget, majd már messziről látták a házat, így szökdécselve haladt előre.
-Rekii! Hajjj!-Rázta a fejét.-Hogy lehet az, hogy majdnem egy éve járunk de te még most is zavarba hozol.-Fogta fejét, mire a másik csak rá kacsintott.-BAKA!

(...)

-Nos. Milyen volt az ötlet?-A vöröses hajú szorosan karolta át a fiút, miközben a szőnyegen állva ide-oda dülöngéltek. Mélyen beszippantotta parfümje illatát, majd vállára hajtotta fejét. Langa kissé félénken vezette ujjait a fiú tincsei közé, majd ő is átvette karját dereka körül. Egymásba forrva, csupán néha suttogva egymásnak 1-2 szót. Így álltak 5 de még 8 perc múlva is, mikor is Langa szószerint bealudt.

Reki ezt érezve lágy csókot lehelt a fiú homlokára, majd maga mellé fektette ágyában.
Lehunyta szemeit, majd a mai napon gondolkodott. Jó volt? Rossz volt? Jól cselekedett? Minden alkalmat kihasznált hogy segítsen valakinek? Vegyes érzelmek kavarogtak benne, hiába voltak szinte feleslegesek.

Hirtelen süketítő zaj rázta meg fülét. De egyszerűen nem tudott mozdulni. Szeme résnyire volt nyitva. Látta, valaki. Valami félelmetes közeledik. Léptei hangosan csattannak a padlón, a zene pedig csak erősebben hangzik. Félt. Remegett. Nem tudott mozdulni, mitől megijedt. Újra lehunyta szemeit, és erősen koncentrált miszerint ő most aludni fog bármi is ez.

Hirtelen pattantak ki szemei a hangos ébresztőre, mire ijedten kapott felé és kapcsolta ki. Hevesen dobogó szívvel, reszketve húzta magát össze a békésen alvó Langa felé. Még egy kőnny is kicsordult szemén.
Meg ijedt. Még mindig rossz érzés volt benne az este történtek miatt.

(...)

-Alvásparalízis?

-Igen-Simította meg lágyan arcát, majd egy nyugtató csókot nyomott ajkaira.

_____
Köszönöm, hogy elolvastad és remélem tetszett. <3

Vegree reesz!