Reki x Langa-Mɪ Eᴢ A Fᴜʀᴄsᴀ ᴇ́ʀᴢᴇ́s? /Befejezett

3.Fᴇᴊᴇᴢᴇᴛ-Akkor most jók vagyunk?

Az iskolához érve megtorpantam, mintha féltem volna mi vár rám. Miya ezt érzékelte ezért megragadta a karom és erősen rángatni kezdett.
-Miya-suttogtam.

Hirtelen legyengültem és üveges tekintettel néztem a többi iskolás gyereket. Fogják egymás kezét boldogok együtt, ők éppen össze nevetnek valamin, ő pedig most suhan át deszkájával a folyosón. A portás örjöngve rohan utána, de a fiú lehagyja, esélytelen hogy elkapja.

Rosszul éreztem magam. Megbántottam egy számomra fontos személyt, akin nem is látszott az arcán szomorúság, bűntudat vagy csalódottság. Rossz ember vagyok? Én rontottam el? Vagy ez csak kifogás volt hátha elutasítom?..
Hiányzott a deszkázás és hiányzott a barátom. Nagyon.

Nagyot sóhajtva elhaladtam az aggódó tekintetű Miya mellett, majd mint egy zombi a wc-hez siettem. Gyorsan megmostam az arcom, és a tükörbe nézve egy borzasztó embert láttam. Aki rosszat tett, rossz ember vagyok.

Szemeimből könnyek kezdtek potyogni, mikor valaki megérintette vállam. A tükörbe nézve letöröltem könnyes arcom, mikor megpillantottam a hátam mögött Langát. Viszont legnagyobb döbbenetemre szomorúságot már nem éreztem, inkább szánalmat és dühöt.

-Mi van?-kérdeztem közömbösen, majd felemelkedtem.
-Haragszol ugye?
-Nem. Ragyogok a boldogságtól-ironizáltam.
-Már megint nekem kell bocsánatot kérnem-nevette el magát kelletlenül. Rá sem ismertem a fiúra. Önző és nagyképű. Mellesleg hangja gúnyos volt, arca pedig haragos. Idegenkedve néztem Langára, miközben emésztettem a hallottakat.
-Szánalmas vagy-suttogtam, elnyelve a megint feltörekvő könnyeim, majd kiviharzottam a mosdóból és szinte beestem a terembe.
-Nem láttad Snowot?-kiáltotta az egyik osztálytársunk.
-A wc-ben van.-Dünnyögtem, majd elővettem a telefonom és írtam Miya-nak.

Reki:Miya nem birooom.

Miya:Ne hisztizz már. Van jobb dolgom mint a lelked pátyolgatni...

Reki:Biztos volt valami az este, teljesen megváltozott. Gúnyos és nagyképű.

Miya:Shadow írta hogy ott volt az S-ben állj már le.

Reki:Igen? És ott mit csinált?

Miya:Ezt inkább személyesen mondom el mert ráborítod a padot.

Reki:Mi van?

Reki:MIYA VÁLASZOLJ!

Reki:Tudod mit?

Miya:Elmondom, de ha kicsapnak a suliból az nem az én gondom.

Reki:Haladjunk!

Miya:Ment egyet Adammel. Le győzte.

Dühösen, miközbe szivem hevesen vert talán a kelleténél erősebben nyomtam a telefonom billentyűjét de ez nem érdekelt, csak az hogy miért. Az adrenalin miatt pulzusom az egekbe szökött, és mérhetetlen dühöt éreztem a fiú iránt.

Reki:És a sérülése?

Miya:Tegnap jól volt már.

Reki:örülök. Léptem.

Miya:Ne csinálj hülyeséget.

Telefonom a padra csaptam, majd kezdtem visszatérni a valóságba. Majd szétvetett az ideg, mikor betoppant Langa és mindenki ráugrott ,Snow' felkiáltással. Megvetően néztem a fiúra aki ezt azonnal érzékelte így utat tört magának és padomra támaszkodott.

-Ne bámulj.-mondta halkan.

-Miért?-néztem mélyen szemébe, mire halványan elpirult. Asztalom szélét erősen fogta, ujjai elfehéredtek, majd megrázta a fejét, és szaggatottan kifújta a levegőt.

-Nincs okod haragudni.

-De van. Neked nincs okod.

-Nem mondthatom el másnak, mert fosol.-fakadt ki.

-Anyukád nem tudja ki vagyok-jegyeztem meg halkan.-És tegnap a kirobbanó örömödön is látszott, hogy nem nagyon hiányolsz. Adammel mentél, ne játszd a hülyét. Tudom-mondtam komolyan majd lehajtott fejjel próbáltam visszanyelni könnyeim.

-Sajnálom-mondta és látszott hogy komolyan gondolja. De ez nem indok azért hogy miért tette.

-Nem akarom ezt hallani-emeltem fel a hangom, mire mindenki ránk nézett. Csak úgy vibrált a levegő a teremben. Soha, de soha nem veszekedtünk még főleg nem nyilvánosan. Mindenkit meglepett a tény miszerint nem tökéletes a kapcsolatunk.
-Meg fogsz hallgatni. Iskola után-Mondta halkan, majd leült. Mindenki kellemetlenül érezte magát, így bámulásunk helyett elfoglalták magukat, vagy folytatták amit előbb csináltak.

_____________________

🌴🌴Ouuuchh Langa🌴🌴