Reki x Langa-Mɪ Eᴢ A Fᴜʀᴄsᴀ ᴇ́ʀᴢᴇ́s? /Befejezett

2.

Földbe gyökerezett lábakkal meredtem a fiúra, és akkor jutott eszembe hogy nem ártana válaszolni, mikor a fiú arcára kiült a csalódottság, és a döbbenet.

-Bárkinél jobban szeretlek-mondtam elhaló hangon, mert ez volt az igazság. Mérhetetlenül nagy fájdalom hasított belém, és elgyengülve megfogtam a fiú kezét, de ő rám sem hederítve egyedül ballagott tovább az iskolába. Sós könnyeimtől látásom elhomályosodott és haragudtam. De ezúttal nem Langára hanem magamra. Komolyan a kapcsolatom forog kockán, de én attól félek, hogy más megtudja? Nevetséges és szánalmas ember vagyok. Hátam egy kerítésnek döntve a járdán kuporogva nyeltem könnyeim. Esélyem sem volt arra, hogy Miya esetleg erre járna, mert már elkezdődött az első óra. Keservesen, vörös szemekkel sétáltam haza, majd mikor berontottam és szétbőgött fejjel átvágtam a konyhán, Anya éppen ebédet csinált.

-Mit keresel itthon?-emelte fel hangját, majd látta hogy valami nagyon nem oké ezért elállta utam, és csendben fürkészett.

-Mióta együtt vagytok csak úgy virulsz. Nem szeretném, hogy vége legyen a kapcsolatotoknak. Ki baszta el?-kérdezte meg igazán tapintatosan, mire megpróbáltam utat törni magamnak a lépcsőhöz de Anya vissza tartott.
-Én basztam el-mondtam hangosan, elcsukló hangon, majd Anya homlokomra rakta kezét és megállapította, hogy lázas vagyok.

-Semmi szükség erre-toltam el kezét, mikor a lázmérővel kapálózott előttem.

-Reki ne itt bőgj már-csapott combjára-Miért nem mész és kérsz tőle bocsánatot? Nem várhatod el, hogy térden állva könyörögjön majd neked, és azt sem hogy átjöjjön.

-Nincs otthon, elment suliba-nyöszörögtem, majd lefeküdtem a kanapén.
-Borzasztó vagy-fújtatott Anya, majd egy pokrócot terített rám, én pedig lassan álomba zokogtam magam.

-Reki-mondta Langa és megcsóválta a fejét-Inkább letagadod a kapcsolatunk? Szeretsz egyáltalán? Nem is szeretsz-mondta, és már kiabált-REKI SZERETSZ? Vagy csak hazudsz? A szemembe hazudsz? Undorító vagy-csapta rám az ajtót.

Csapzottan, tarkómra izzadt hajjal keltem fel egy szörnyű rémálomból, majd zihálva vettem tudomásul, hogy ha ez tovább megy tönkreteszem magam. -Mennyi az idő?
-hat óra múlt.-felelte Anya, mire felpattantam. Megmostam gyorsan az arcom és sietve mentem a barátom (?) Házához.

-Kopp..Koppp

-Igen?-nézett ki az ajtón Langa anyukája.
-Langa?-kérdeztem aggódva.
-Aztmondta, hogy Rekivel elment az S-be.-mondta nekem pedig tágra nyílt a szemem. Szóval hibás vagyok mert nem verem nagy dobra mások előtt a kapcsolatunk. De az anyja azt sem tudja ki vagyok? Most akkor ki a hibás? Valaki hibázott egyáltalán? Egálban vagyunk? A kapcsolatunk esélytelen?

-Mi van a lábával?
-Jól van már. Aztmondta nem fog deszkázni csak nézi az embereket.
-Rendben viszlát-intettem, és egy megvető pillantást vetettem az ajtóra és hirtelen nemtudtam mit tegyek..