Reki x Langa-Mɪ Eᴢ A Fᴜʀᴄsᴀ ᴇ́ʀᴢᴇ́s? /Befejezett

2.

-Nem mindegy?-kérdezte gorombán, de ahogy kimondta már is stílust váltott és megköszörülte torkát-neharagudj.-motyogta.-Nem voltál ott így elvesztettem a motivációt meg ilyenek ezért csak lassan gurultam, Adam pedig begurult. Ennyi-fújta ki szaggatottan a levegőt, mire én nem firtattam tovább a témát.

-Indulhatunk?-kérdeztem, mire ő némán biccentett. Mivel nem szerettük volna senkinek sem elmondani az egészet, a kapcsolatunk így szorosan egymás mellett gyalogoltunk a bolthoz.
-Szólj ha fáj a lábad.
-Rendben-mosolyodott el.-De már mindjárt ott vagyunk. Gyerekjáték-mondta, de hallatszott hangján, hogy néha egy-egy lépésnél elcsuklik a fájdalomtól. Csendben sétáltunk a tűző napsütésben majd nem sokkal később oda is értünk.

-Hát ti?-nézett rám és a sérült barátomra Shokichi.
-Langa nem tud deszkázni még szóval beugrottunk.-magyaráztam.
-Kibékültetek?-kérdezte széles mosollyal a férfi.
-Nem voltunk rosszban-ráztam meg a fejem, mire gyanúsan méregetett aztán vagy pókerarcomnak köszönhetem vagy nemtudom de elszállt a gyanú.
-Reki jut eszembe-Szólalt meg kék hajú barátom, miközben a deszkákat nézegette-Eltört a gördeszkám-sziszegte.
-Nembaj, megpróbálok csinálni este egy ugyanolyat. Vagy hasonlót-kacsintottam a fiúra mire ő csak elpirult. Mindketten felvettük a vörös arcszínt és hiába fordultunk egyszerre a kirakat felé, az Shokichi rajta kapott minkett.
-Na ne-hőbörgött, mire megcsaptam arcom, és elterültem a hideg padlón.
-Ha?
-Együtt vagytok?-támaszkodott a pultra, majd nyertes mosollyal pásztázta alma vörös arcunkat.
-Nem-dadogtam.
-Nem-rázta a fejét gyanúsan lassan Langa.
-Szóval igen. Oké.
-De ez titok-suttogtam.
-Rendben, nem tudja meg senki.
-kösz-mosolyodtam el, majd odasétáltam barátomhoz és bátorítóan megfogtam kezét. Zavartan elmosolyodott majd lehunyta szemeit. Nem sok kellett a fiú perceken belül lágyan szuszogva aludt el.

-Segíthetek?-pattantam fel.
-Jaaa kérlek a raktárból hozd fel ezeket-nyomott kezembe egy listát. Bementem az ajtóón azon amin csak alkalmazottak és én (haha) mehettek be. Összeszedtem a dolgokat, majd egy ládába felcipeltem. Az már más dolog, hogy majdnem megszakadtam, de sikerült! Fő a pozitivitás.
-Még valami?-kérdeztem.
-Elmondhatnád miért fáradt ennyire a barátod-kérdezte szórakozottan. Mikor már éppen válaszolni akartam leesett hogy mire is célzott a férfi. Megmerevedve álltam előtte aztán rájöttem, hogy ezzel csak gyanút keltek benne.
-Nem, nem fájt a lába és nem tudott sokat aludni.-magyarázkodtam.
-Honnan tudod?
-Mert nézz rá-vakartam meg tarkóm-neked nem fájna?
-De, ez igaz. De miközben egy ágyon alszok egyedül.. Nem is tudom nem fájna annyira hogy ne tudjak aludni.
-Mire akarsz kilyukadni?-kérdeztem fáradtan.
-Hogy nála aludtál.
-Jó most-dadogtam zavaromban-Igen vele aludtam.
-Jól megy-hümmögte, mire felnevettem.