Reki x Langa-Mɪ Eᴢ A Fᴜʀᴄsᴀ ᴇ́ʀᴢᴇ́s? /Befejezett

U VÁVÁ VÁVÁO VÁ

Erőtlenül pillantottam édesanyámra, ki szembe állt velem és hangosan zokogott.
-Nincs semmi baj.-Ölelt meg szorosan Reki.-Hallod Langa. Minden rendben.-Suttogta. Ölelése nyugtatóan hatott, én pedig lassan abbahagytam a sírást, és fáradtan pillantottam a nőre.
-Inenn rendezzétek le ketten.-Paskolta meg vállam, majd el is ment szobámba.

-Reki szemszöge-

-Na ne bassz' akkor ti most jártok?-Rontott rám egyből a lány, mikor beléptem a szobába.
-Öhm. Ja.-Mondtam zavartan.
-Hát ez állati. Posztolom a netre.-Vette elő egyből telefonját.
-Nem.
-Mi? Nemár Rekii-Nyavajgott.
-Azt mondtam nem. Rakd le azt a szart és maradj csendben.-Feküdtem hanyatt a szőnyegen.
-Jó és azt kirakhatom storyba, hogy a vörike és a kék összejött?-Kérdezte csillogó szemekkel, én pedig értetlenül meredtem rá.
-Nem.-Jelentettem ki. Próbáltam kizárni a gondolataimból a folyton csacsogó lányt, de nem igazán tudtam a folytonos kérdései miatt.
-Megtennéd, hogy befogod? Semmi képpen ne posztolgasd a kapcsolatunk.
-Talán letagadod?-Nézett rám lesajnálóan.
-Persze. Meg egy nagy faszt. Kedves. Befognád vagy inkább kimenjek?
-Nekem aztán tökmindegy.-Vonogatta vállát játszva a sértődöttet.-És most mi lesz? Ha ide költözünk akkor te is?
-Zavarna?
-Még jó hogy! Elég kellemetlen lenne 2 fiú között aludni ember.
-Ha zavar, akkor akár itt is maradhatok. Ja és nemkell, nyugodtan feküdhetsz a földön mi elvagyunk együtt.-Kacsintottam.
-Ja meg is basszátok egymást.-Hőkölt hátra.-Az kéne még.

Egyből eszembe jutott a régebben történtek. Vajon Langa, hogy állna ehhez? Érdemes lenne bepróbálkoznom..
Mármint. Nyílván.Nem ez egy kapcsolat alapja. DENA.

-Min gondolkodsz?-Fürkészett felvont szemöldökkel.
-Mi?..-Kérdeztem kissé zavartan.
-Hmm. Áldom az eget, hogy nem vagyok gondolat olvasó.-Motyogott, tovább pörgetve valami oldalt.

-Reki.-Csapta be hirtelen egy hang az ajtót.-Azthiszem Anyámnak és nekem kell egy kis idő.-Kelletlenül mosolyodott el.-Mehetek hozzád?
-Öhm. Hát persze.-Biccentettem. Láttam, ahogy sietősen felkapkod egykét ruhadarabot, majd kérdés nélkül az én táskámba nyomja őket.

-Élvezd ki a magányt, nemsokára érkezünk.-Kacsintottam vissza hajolva a lefagyott lánynak aki csak intett, miszerint tudomásul vette.

-Mit csinálunk?-Kérdeztem izgatottan házunk felé tartva.
-Amit akarsz.
-Egyébként. Bocs de mi volt Anyáddal?
-Nem jutottunk még közös nevezőre.
-Ahm. Értem. Remélem hamarosan jobb lesz a kapcsolatotok. Tudod Anyudnak is szüksége van rád.-Borzoltam meg haját, majd tovább battyogtunk.

-Anyukád?
-Uhmm.. Nem tudom. Mindig itthon szokott ilyenkor lenni. Majd megcsörgetem. Gyere menjünk fel.

_________
Kicsitkéstemarésszelnagyonsajnálom.
köszönöm ha elolvastad, remélem tetszett<3