Öngyilkos Szerelem (Lando Norris)🖤 (Átírás alatt)

🔥part3🔥

Másnap reggel, nagyon fáradtan keltem mivel kb. 3 órát aludtam . Felöltözöttem megcsinálta a hajam és kómásan elindult.
Út közben találkozottam Barnival. Sőt inkább úgy fogalmaznék ,hogy a kapuban. De nem csoda miután ő mellettem lakott. 

-Hali hogy vagy?-kérdeztett

-Szia! Igazából rohadt fáradt vagyok. -mondtam őszintén mire csak rám mosolygott de még is megkérdezte.

-Miért vagy fáradt?

-Izgulok Hannus miatt. Tegnap nem jött edzésre és miközben haza felé jöttünk Zsófival a házuk elött mentünk el. Eléggé fura volt a ház olyan volt mintha senki nem élne ott. Nem éget egy lámpa sem , nem volt ott a kocsi. Pedig elég későn mentünk arra fele. Este 8 körül lehetett.

-Nem tudom én tegnap vele és Zsombival mentem haza és már én is észre vettem rajta hogy eléggé fura remélem jól van .

- Én is remélem.

Út közben észre veszik Hanna apukájának a kocsiját . De hát ők nem is ebben az utcában laknak. Ahogy néztem a kocsit észre vettem pár karcolást. Majd néhány piros foltot is. Egyből tudtam ,hogy az vér és csak kétségbe esetten sírni kezdtem.

- Mi a baj ? -nézett rám Barni.

-Ott egy vér folt. -mutattam a kocsira.

-Jézus. Most csináljunk? Hívjuk a rendőrség vagy mi? -esett ő is pánikba.

Barni látta rajtam mennyire megvisel ez az egész így csak simán átölelt. Talán sose néztem volna ki belőle. De élveztem ahogy törődik velem. Lányok szerint simán össze illenénk de én nem így érzem. Elég régóta ismerem azért ,hogy tudjam , hogy ez nem így van. Elég régóta álltunk ott és a hiány érzett elkapott. Rohadt élet mi suliba kéne már ,hogy legyünk. 

-Mennyi az idő? -kérdeztem kétségbe esetten.

-Ömm 2perc múlva becsöngetnek.

-Hogy mi? Akkor mennyünk gyorsan.
Siettünk ahogy csak tudtunk de így is késtek 1-2 percet körül néztünk de  Hanna nem volt ott a többiek nyilván egyből számon kérték rajtunk , hogy miért késtünk.
Barni elmondott mindent és mindenki gondolkodni kezdett. Nem lehet ez igaz. Szinte lehetetlen. 

Iskola után egyedül mentem haza. Zsófi 

Éppen tanult mikor a csengőre lettem figyelme. Gyorsan leszaladtam a lépcsőn mert azt hittem hogy a postás az és meghozta az új fellépő ruháját, de nem a postás volt hanem Barni.

-Szia te meg a fenét keresel itt?- gratulálok Keti ez aztán kedves volt. 

-Már át se jöhetek vagy mi? 

- De csak nagyon meglepődtem nem számítottam arra, hogy bárki is jön.
Gyere beljebb. -nyitottam ki az ajtót.

-Wow de szép a ház.-minden egyes alkalommal megjegyzi mikor átjön. Szokásos dumája. 

-Köszi. Részben én rendeztem be miután ide költöztünk. -mondtam el neki. Anya most nincs itthon így ilyen információk simán nap világot láthatnak.

- Akkor azért ilyen szép neked jó a stílusod anyádnak viszont pocsék . -ezzen hangosan felnevettem.

-Hát abban egyetértek.  Kérsz valamit? -esküszöm ,hogy szeretem a vendégeimet itt a bizonyíték!

-Ja vizet vagy valami üdítőt. -ült le a az egyik székre.

- Van Cola, alma lé, barack lé, málna szörp, és Redbull. -őszintén nem tudom miért van itthon Redbull. 

-Jó lesz a Cola. -válaszolta röviden. 

-Okés, máris hozom. -mosolyogtam rá. -Tessék . -raktam le elé. Barni csak rám mosolygott majd megköszönte. -Leültem mellé és beszélgetni kezdtünk. Szóba jött minden fajta téma. Sokat nevettünk és összeségében jól telt az a kis idő amit együtt töltöttünk.

-Hány óra ? kérdezte Barni.

-négyóra lesz pár perc múlva. -néztem a nappali falán lévő órára.

-Ó akkor mennem kell mert az edzőm kinyír ha kések . -ugrott fel hirtelen. 

-Jó. Menny csak. Jó focizást. -kísértem ki az ajtóba.

-Köszi mindent - mondta mosolyogva miközben pont úgy mint reggel megölelte. 

Nem sokkal az után én is elindultam táncra. Edzés után pedig szokásosan  Zsófi-val sétálam haza felé akinek elmeséltem a délután történteket. Zsófi csak mosolygott. Láttam rajta ,hogy valamit nem akar elmondani. Picit zavart a titkolózása. De nem mondok inkább semmit.

Otthon hamar vissza jöttek a tegnap esti gondolataim. Mivan Hannával? Hol van és miért nem hallott felőle senki már napok óta?