Öngyilkos Szerelem (Lando Norris)🖤 (Átírás alatt)

🇬🇧part34🇬🇧

Pár perc múlva már elötünk állt Lando... Szótlanul megölelte anyukáját majd testvérét végén pedig engem is.

-Keti beszélhettünk majd? -súgta a fülembe. Én csak bólintottam.

Cisca és Oliver elindult hozzánk mi viszont még egy picit maradtunk.

-Szóval mit szeretnél? -álltam meg elötte egy sikátor szerüségben.

-Köszönöm ezt az egészet amit eddig értem tettél.

-Lando ne már te ezerszer többet tettél értem végre tudok úgy mosolyogni mint még soha.

-Cukibb is vagy tőle. De most nem ez a lényeg bár tudom ,hogy neked ez esett jelenleg a legjobban. Tényleg köszönöm ,hogy segítettél velük kibékülni. Nagyon sokat jelentett nekem ez az egész a pályán és az életemben is. -Lando szavait hallva egy picit elérzékenyültem. Ezt ő észre is vette és szorosan magához húzott

-Csak segítek olyan dolgokban ami nekem nem nagyon sikerült. -hajtotam le a fejem.

-Most is csak rájuk tudsz gondolni igaz?

-nem most kivételesen apa jutt eszembe erről a szituról. Nekem sose volt olyan ember akiben bízhatam vagy megvédet volna addig ameddig ki nem jöttem Angliába. Oké voltak nagyon szoros barátaim de ők sose látták az én helyzetemet. Amanda volt az első aki meghallgatott utána pedig te. Féltem ,hogy mikor kijövök senkivel nem fogok tudni baráti kapcsolatot ápolni most pedig a fél padock ismer engem személyesen és én is őket.

-Bennem mindig is megbízhatsz bármi is legyen. -egy csókot adott ajkaimra amitől még ebben a hűvös időben is felmelegedet a testem. Telefon csőrgésre lettünk figyelmesek. Landot keresték éppen. Elő vette a telefonját ami Julia nevét jelenítette meg. Mindketten pontosan tudtuk ki az. Lando kinyomta a telefont.

-Szoktál még vele beszélni? Főleg azok után amit tett veled. -könnyes szemmel néztem rá.

-Igen. -húzta el a száját. Én nem szóltam semmit csak faképnél hagytam. -Keti kérlek hallgas végig.

-Jó gyere-fordultam meg megfogtam a kezét és behúztam magamal a pihenőjébe. -Szóval.-ültem le a földre ő pedig mellém ült.

-Barátok vagyunk semmi több. Neki is meg nekem is van szerelmem. Néha szoktunk beszélgetni de semmi több. Számomra csak te maradsz örökké az a ember akit igazán tudok szeretni mint barátnőm.

-Bocsi ,hogy néha ilyen féltékeny vagyok. Utálom magam ez miatt.

-Keti te vagy a világ legjobb báratője és inkább legyél féltékeny mint az ,hogy ne is érdekeljen mit csinálok vagy ilyenek.

-Csak tudod régebben már annyit csalódtam emberekben ,hogy mikor valami ilyesmi van egyből csak arra tudok gondolni.

-Bízol bennem?

-Igen 100%-osan megbízók benned.

-Olyan szép vagy-terelte el a témát már lassan szokásához híven.

-Te is. -Ültem az ölébe. Derekamnál átkarolt és lassan megcsókolt. Egyre közelebb simultunk egymáshoz. Lando karjai lassan lentebb vándoroltak miközben vad csókcsatát folytatunk egymás között. A pulcsim alá nyúlt így ez sem volt rajtam sokáig ahogy rajta se nagyon mivel nem sokára a sajátját is leszedte magáról. Éreztem teste melegségét ahogy felém hajolva làgy csókot adott ajkaimra. Akkor viszont megint megszólalt az a átkozott telefon. -Ki az? -kérdeztem tőle hisztizve.

-Bátyám. -felvette és kihangosítótta a telefonját.

-Mikor jöttök már? -förmedt ránk Oliver.
-Neked is szia. -vágott vissza Lando miközben vissza vette a pulcsiját.
-akkor csak hogy önfenségének is tetszen. szia mikor jöttök mert nincs kulcsunk. -váltott Miki egér hangra.
-Még itt vagyunk. Amúgy addig ameddig oda érünk addig vehetnétek valami kaját mert Keti tegnap nem főzött. -nevete el magát.
-Hé te mondtad , hogy ne főzek. -vágtam óvatosan fejbe mert tudtam jól ,hogy utána úgy is vissza fogom kapni.
-Na az asszony mérges. -nevetett tovább Oliver.
-Csak egy jó tanács bár eddig általában te szoktál adni. Ha így folytatod Keti kifog nyírni ha oda érünk.
-Már most félek. Na viszont nem húzom tovább az időtöket gyertek gyorsan mert addig megőrülünk itt anyával.
-Nyugi sietünk kb. fél óra és ott tali.
-Legyen úgy. -válaszolt majd lerakta a telefont.