Öngyilkos Szerelem (Lando Norris)🖤 (Átírás alatt)

🧸part 22🧸

Reggel mi vittük Noémit suliba. Mondjuk nehéz volt felkelni. Mivel Londonban nekem csak 08:30-kor kezdődik a tanítás nem kellek fel 6-kor. Lando pedig utoljára akkor kellt ilyen koran mikor Kínába ment versenyre. Hát igen az se mostanában volt. Reggel 6-kor megszólalt az ébresztőm. Inkább kinyomtam , hogy tudjunk még aludni. Azonban ajtó nyitódott Noémi volt egy pohár vízzel a kezében. Én egyből tudtam , hogy mi lesz szóval inkább Landohoz bújtam , hogy azért ő is kapjon ebből a kedves gesztusból. Ahogy gondoltam rám pontosabban ránk öntötte azt az egy pohár vizzet.

-JÓ REGGEL ÁLOMSZUSZÉKOK! -mondta majd kirohant a szobából.

Én Landonak egyből kiadtam az utasítást , hogy menjen utána. Így is tett 2p múlva a kis majmot hozta fel.

-Jó reggel neked is és azzal én is leöntötem.

-Ez nem ér 2 az 1 ellen. - okoskodot majd megölellt.

-Na menj öltözni mert még a végén elkésel. -szóltam rá majd vissza ment a szobájába.

-Jó anyuka lennél. -nevetett Lando.

-Te meg jó apuka-oda mentem hozzá és megcsókoltam. -Te is öltöz mert tényleg el késünk.

-Igen is asszonyom

- Na mázlista vagy , hogy nem tudok futni mert ha nem így lenne akkor véged! -nevetük el magunkat.

Én is elkezdtem készülödni 7 körül már lent várt minket a húgom. Megreggeliztünk majd elindultunk a suli felé. Noémi ugyan abba a suliba járt mint én régen ezért ismerős volt az út számomra. Elkisértük a húgomat az iskolába majd vissza felé a felsős helyiség elött mentünk el. Én meg álltam ott egy picit.

-Keti minden rendben-nézzet ram aggódva L.

-Persze csak eszembe jutott a sok régi emlék. Tudod mikor 5.-es lettem minden megváltozott. Át kerültünk ide és a kis 6-os bandánk ilyenkor kovácsolodott össze úgy igazán. Ami amúgy később 8.-ban 7-es lett. Itt vannak azok a szépemlékek amikor órákon át nevetünk a semmin vagy dolgozat közben segítetünk egymásnak majd végül mindenkinek 2-es lett. Ezek mindig megmaradnak bennem mint emlék.

Lando csak hagyott egy picit nyugodtan hagy gondolkodjak mikor egy ismerős hang csapta meg a füllemet.

-Szia Keti - Tamás bá volt a régi felsős ofő-m

-Jó napot Tamás bá.

-Veled meg mi történt? -nézett a lábamra.

-Elütöt egy autó. Most meg haza jöttem be mutatni itthon a barátom meg a húgom is hiányzott.

-gondolom hallotad mi történt Vivivel.

-Igen hallodtam nagyon ledöbentem.

-Nincs kedved feljönni. A mostani osztályomban majdnem mindegyik lány táncol és nekik te vagy a példaképük.

-de szívesen feljövök.

Felmentünk Landonak én voltam a kis személyes tolmácsa de élveztem. A büszkeségek fala elött sétáltunk el ahol az én nevem is ki volt írva. Felmentünk a régi osztálytermünkbe ahol már a gyerekek várták Tamás bá-t. Ugyan olyanok voltak mint mi. Ugyan olyan volt a terem mint régen semmi nem változott.

-Sziasztok gyerekek! Ma egy kis meglepetést hoztam nektek. Nyugalom nem dolgozatot vagy ilyesmit ha nem az iskolánknak az egyik büszkeségét. -beléptem az ajtón a lányok sikítozni kezdtek Lando inkább kint maradt.

-Sziasztok -köszöntem én is nekik.

-Szóval a mai óra nem lesz megtartva hanem Ketitől lehet kérdezni.- A lányok egyből leültetek engem egy asztal csoporthoz oda húztak néhány széket és folyamatosan kérdezgettek.