Öngyilkos Szerelem (Lando Norris)🖤 (Átírás alatt)

💫part 32💫

Reggel fölkeltem és valahogy leszédelegtem a konyhában ahol Lando várt egy jeges kávéval.

-Jobban vagy? -ölelt magához mikor meglátott engem.

-Aha picivel jobban vagyok. -bele ittam a kávémba.

-Nem úgy nézzel ki. Gyere menjünk ki egy picit játszani Candyvel.

-Este mi történt miután föl mentem? -kimentünk a kis kutyushoz és játszani kezdtünk vele.

-Lewis felhívta Miát és sikeresen elhívta a versenyre. Kérdezett rólad is de nyugi nem mondtam el neki a kis csöppséget.

-Olyan fura számomra ez az egész helyzett. -ültem le a fűbe.

-Na mesélj édesem! Mi bántja a kis szíved? -ült le mellém Lando és vele együtt Candy is.  A fejemet az ölébe hajtotam és elkezdtem mondani.

-Lehet ,hogy egy hét múlva már minden olyan lesz mint régen. Átlagos és néha már unalmas hétköznapok. Versenyek hétvégente stb...

-Szeretnéd ezt a kisbabát? Kérlek őszintén válaszolj.

-Nem . Nem szeretnék most gyereket ,de szar érzés az ,hogy terhes vagyok. Már mint ezt úgy érds , hogy nehéz lesz feldolgozni azt ,hogy elvetetek egy kis gyereket viszont sem én sem az immunrendszerem nem lenne olyan boldog ha megtartanám.

-Akkor később sem akarsz... -felállt és ott hagyott engem felment a szobába én meg utána mentem mivel tudtam, hogy valamit nagyon félre értett és most ez miatt úgy mond szenved.

-Lando később szeretnék tőled gyereket csak jelenleg ezt a gyereket ami a hasamban van .

-tudom, hogy később akarsz de én most is szeretném ezt a kisbabát.

-Lando ezt már megbeszéltük.

-Te már lehet eldöntöted de én még nem.

-Szóval te szeretnéd ezt a gyereket. -támaszkodtam neki az ajtó félfának  mert megszédültem picit.

-Jól vagy?

-igen csak picit megszédültem de leginkább hányingerem van.

-öltöz fel elmegyünk orvoshoz.

-De...

-nincs de! Keti könyörgöm ez már tényleg nem játék rohadt szarul vagy már második napja.-szorasan magához ölelt könnybe lápat szemmekkel- Egyre jobban aggódom érted.

-Lando elöte beszéljük meg ezt az egészet.

-Keti ezen nincs mit beszélni.

-De igen is van miről beszélni. -nem bírta tovább a testem a mondhatni már szokásos módon megint rosszul lettem.

Gondolom Lando egy percig nem tátorított melőlem,
mivel mikor fölkeltem ő ült melettem könnyes szemekkel.
Ölében a kiskutyával ami arról árulkodik , hogy rossz idő keredet. A szobába félig sötét volt az eső az ablakon át kopogott és villámok is cikáztak az égen. Nem mindennapi vihar volt az már biztos. 

-Lando sajnálom. Ha nagyon szeretnéd megtartjuk.

-Keti te fontosabb vagy és nem szeretném , hogy szenvedj... Nem akarom ,hogy azért tartsuk meg mert én akarom.

-Akkor ezt megbeszéltük? -kérdeztem tőle könnyes szemmekkel

-Megbeszéltük.-feküdt le mellém az ágyra. -alszunk picit?

-Aha aludhatunk. -derekamnál átkarolt a nyakamhoz tette a fejét.

-Szeretlek. -sutogta halkan a fülemben mivel látta már ,hogy már majdnem alszom.

-én is -simogatam meg az arcát.

Viszonylag hamar elnyomott minket az álom és most Candyre is gondolok mivel ő is elaludt velünk együtt viszont ő nem bírta sokáig ,hogy ne szólaljon meg. Gondolom már kitaláltátok ,hogy bizony felébresztett minket a kis husky.  Landoval valahogy felkeltünk és lementünk vele kajálni mivel már mi is éhesek voltunk.

-Keti kérlek menjünk el orvoshoz. Nem akarlak basztatni de lehet más bajod is van. -mondta Lando miután már megkajáltunk.

-Muszáj?

-Igen. Tudom ,hogy félsz orvoshoz menni de ne aggódj ott leszek veled.

-Szeretlek -mellé léptem és egy csókot adtam ajkaira.

-Hé csak egyet kapok -hisztizet Lando. Kezemnél fogva vissza húzott magához és viszonozta az előző csókom.

Délután elmentünk orvoshoz ahol kiderült,hogy az agyrázkódás úgymond utó hatása ami teljesen szerencsétlenül egybe esett a terhességi rosszul léttel. Jej kiderült , hogy ez akár egy hétig is eltarthat. Addig baszki meghalok na mindegy. Haza értünk ahol már megint Daniel ült a kanapénkon. Lassan már kulcsot is adhatnánk neki nehogy a végén lesérüljök a folyamatos kerítés átmászás miatt.

-Hát te? -néztem kérdően az ausztrálra.

-Gondoltam át ugrom mert otthon uncsiztam Jes meg csak este jönn. Azt hittem itthon lesztek ilyen szar időben és nem kell megint kerítést másznom de nem így volt.

-Volt egy kis dolgunk. -válaszolt Lando.

-Na meséljetek hol voltatok?

-A kis hercegnőm már 2. napja van szarul így elmentünk orvoshoz.

-De hát Candy itthon volt-nevete el magát Dan. -Ja hogy Ketire gondolsz.

-Képzeld rá gondolta -forgata meg a szemét Lando én meg még mindig szótlanul álltam az ajtóban.