Öngyilkos Szerelem (Lando Norris)🖤 (Átírás alatt)

✨part 40✨

2018 12 06
Csütörtök...

Már egy napja itt vagyok a csapattal és Landoval ebbe a csoda városban. Gazdad luxus és varázslatos. Abu Dhabiban minden meg van amit az ember eltud kébzelni. Sose jártam még itt ami szerintem nagy hiba volt.

Két ásítás között nagy nehezen kimászok a pihe puha ágyból és a fürdő felé veszem az irányt ahol próbáltam egy picit össze szedni magam. Ahogy a tükörbe néztem majdnem elhánytam magam és ez szerintem annak is köszönhető hogy úgy néztem ki mint egy bánya rém. A fésűvel megkínoztam magam majd gyors arcot és fogat mostam.

Kilépve a fürdőből Lando még mindig aludt így halkan kiszedtem a bőröndből egy csapat pólót hozzá meg egy fekete farmert. Mivel így reggel 6 körül még hideg van ezért gyorsan felvettem egy pulcsit és kimentem a teraszra.

A város még viszonylag csendes volt. Csak néha, néha ment el egy autó vagy busz. Megtudnám szokni ezt a nyugodságot főleg mióta a f1-be dolgozom és közben még sulizok is. Ajj tényleg még tanulnom is kéne mert a két ünnep között van néhány vizsgám. De nem akarok főleg a születés napomon nem.

-Jó reggelt. -hallottam meg mögülem Lando álmos hangját. -Hogy aludtál? -szorosan megölel ami nagyon jól esett.

-Jól. -mosolygok még mindig. -Te?

-Tökéletesen. Csak egy picit szomorú vagyok ,hogy az ébresztő kelltett.

-Nem volt szívem felkelteni téged. -adok egy puszit a baba arcára mire csak elmosolyodik.

-Lemegyünk reggelizni? Éhen hallok.

-Aha. -állok fel a székről ahol éppen ültem. -Rám fér a kávé. -nevetem el magam kínomban.

-hölgyem. -nyitja ki előttem az ajtót majd azt magunk után becsukja és lassan megfogja a kezemet. -Este van kedved eljönni velem vacsorázni? -érdeklődött mosolyogva mire csak elnevettem magam és válaszoltam.

-Persze. -mosolygok még mindig. A lift hívó gombját megnyomva már itt is volt az eszköz. Mintha teleportálna.

Az ebédlőben még csak néhány szerelő foglalt helyet és más ember nem nagyon. Egy kávét kértem mivel nem voltam éhes. Miután megkaptuk a rendelt reggelit vissza is mentünk a lakosztályunkra.

-Itt szépen most vársz egy picit. -zárt ki Lando a folyosóra mielőtt még válaszolhatam volna.

-Lando ne már. -kezdtem el az ajtón dörömbölni azonban rá kellett jönnöm ,hogy ez reménytelen. A folyosó fehér falának neki dölve vártam ,hogy végre kinyiljon az , az átkozott ajtó.

-Jó reggelt. -hallok meg egy ismerős hangot és mire oda nézek rájövök ,hogy Nico az.

-Neked is. -mosolygok rá.

-Boldog szülinapot te hülye. -neveti el a végét és mikor oda ér hozzám megölel.

-Köszönöm. -mosolygok rá hálásan.

-és miért állsz itt a folyosón? -kérdezte egyből.

-Hát a kis barátom úgy döntött hogy fogja magát és kizár a folyosóra. -nevetve mondom el a kinzási módszereit. Nico is nevetni kezd.

-Szegénykém. -érez együtt. -na megyek mert mindjárt éhen halok. -ölel meg mégegyszer.

-Jó étvágyat. -intek felé miután elindult már a folyosón.

Néhány perc múlva Lando is kitolta a seggét a folyosóra egy nagy sálal a kezében. Ajjj már megint valami meglepi úgy utálom.

-fordulj meg! -parancsol rám amit meg is teszek ő pedig a szeme elé rakja a sálat majd az meg is köti. -Bíz bennem. Nem foglak megölni. -adott egy csókot a számra majd lassan a kezemet megfogta és vezetni kezdte.