Párpercesek - BTS one-shots

party, feel, love - Jungkook (BTS)

Olyan...szabad. Ahogy a fények cikáznak a diszkóban. Ahogy testek vonaglanak a zene ritmusára. Ahogy a körülöttem lévők torkuk szakadtából éneklik az általuk ismert dalok szövegét.

Olyan felemelő. Ahogy mindenki azt tesz amit akar, amit szeretne. Hogy ott és abban a pillanatban, ahogy átlépték a bejárat küszöbét úgy döntöttek, jól fogják érezni magukat.

Olyan motiváló, mosolyognom kell. Mennyi olyan ember van itt, akik hamarabb az este folyamán összegyűltek egy barátnál, s eldöntve, szórakozni fognak elkezdtek alapozni, nevetni és mulatni. Az idő nem számított, semmi sem számított. Csak az, hogy eljussanak ide. A céljuk noha lehet különböző, azonban az mégis közös kívánság talán, hogy ki akarják ereszteni a gőzt.

Irigylem őket. Én is ki akartam ereszteni a gőzt. Én is szórakozni akartam, de valahogy még nem öntött el eléggé az alkohol okozta mámor. Még nem jött el a borzasztó késztetés, hogy felvonszoljam magam a parkettre, s ahogy megannyi ember, elkezdjek táncolni. A pultnál ücsörögve figyelem a sok alakot, próbálok valahogy ráhangolódni a felszabadultságukra, de valami még mindig visszatart.

Felejteni akartam. Felejteni azt a sok rosszat, ami az utóbbi időben összejött. Megkérhettem volna a barátaimat tartsanak velem, de hosszas gondolkodás után úgy döntöttem, ezzel egyedül kell szembenéznem.

Ahogy lehúztam felesem, hirtelen szemem megakadt egy ismeretlen pillantásában. Vajon mióta nézhet? Mikre gondol, ahogy tetőtől-talpig végignézett? Még onnan, a félhomály zugából is láttam, ahogy szemei izgatottan, játékosan csillognak. Ha eddig nem irigykedtem eléggé, most minden ilyesfajta érzésem a tetőfokára hágott.

Nem ismertem, de elképzeltem, milyen személyisége is lehetett. Talán sokat jár szórakozni? Szeret táncolni? Szereti azt az önfeledtséget, amit az ital és a hely hangulata hoz magával? Vagy csupán hozzám hasonlóan, menekül? Azért jött, hogy feledjen? Hogy kizárja a minednnapok problémáit és mintha nem lenne holnap, jól kiszórakozza magát? Azért jött, hogy ismerkedjen új emberekkel? Milyen lehet ő? Bárány vagy farkas?

Szemei játékossága mintha invitálnának. Mintha azt sugallnák, menjek. Menjek és érezzem a zenét, kezdjek el táncolni. Mintha szeretné, hogy hozzá hasonlóan csillogjanak a szemeim, s ne érdekeljen a holnap. Ne érdekeljen, mi lesz ezután. Felejtsek el mindent, ne hagyjam borús gondolataimat győzni felettem. Hogy ténylegesen engedjem el magam. Legyek szabad, legyek boldog.

A széket betéve magam után, megigazítottam ruhám. Hogyan, miért műveli ezt velem? Mintha megigézett volna, fogvatartott pillantásával. Minden egyes lépésemmel, ahogy közelebb kerültem a tomboló tömeghez, mosolya szélesebb lett. Kíváncsi voltam, mi a célja mindezzel. Szerette volna, ha odamennék hozzá? Milyen játékot kezdett el velem? Kerülhetett vele szembe bárki, kizárólag engem figyelt.

De készen álltam én erre? Nem. Egyáltalán nem. Nem jött el ez az érzés még.

A tánctér másik végéhez sétálva, hirtelen a DJ berakott egy másik számot, mintha tudta volna, érkezem s szükségem van egy kis erősítésre.

"Wait 'til the party, feel, love."

A zene elkezdődött, a táncoló emberek pedig azonnal ráéreztek a dallamra. Azonnal tudták, hogyan mozogjanak. Mosolyogtak, nevettek. Nem törődtek az őket körülvevő világgal. Csak a most számított. Csak az az érzés, ami hajtotta őket. A szabadság, az akarat, hogy nem érdekli őket semmi és senki, mert az ráér most. Számukra megállt az idő, s ezt ki is használták.

A fények szüntelenül váltották színeiket, a szavak abban a pillanatban semmit sem értek. Hajamat vállam mögé söpörve, az utolsó másodpercekre még megtartottam a szemkontaktust az ismeretlennel, ki kérdően húzta fel szemöldökét. Lehet azt hitte, hozzá megyek.

Nos hazudnék, ha azt mondanám, először nem akartam. De aztán eszembe jutott, ezen az éjszakán egyedül kell elűznöm démonjaimat, egyedül kell megtalálnom ezt a szabadságot, ezt a gondtalanságot. Egyedül akartam elveszni egy kis időre. Így hát betudtam az én motivációmnak, aki megadta a kezdőlökést az egészhez.

Apró mosollyal beléptem a tömegbe, azután elveszítettem tekintetét. Hát, ismételten magamra kellett számítanom. Gondolataimat kizárva, fejemet hátrahajtva próbáltam meg felfogni a zene üzenetét. Kezdtem érezni az alkoholt, amit korábban elfogyasztottam. A zene átjárta egész testem. Mintha csak az is sarkallni akart volna arra, hogy elérjem célom. Észre sem vettem, mikor kezdtem el mozgni. De nem is ez számított, nem igaz? Tovább csináltam, mert elkezdtem élvezni. Úgy éreztem, belekóstoltam a táncparkett embereinek szabadságába. Rám is átragasztották mindazt, amit éreztek, bíztattak, minden jó. Minden rendben. Tekintetem ködössé vált, ezért lehunytam őket.

Egyre csak a felszabadultságra koncentrárltam, meg akartam fogadni a szöveg üzenetét. Érezni akartam a bulit, érezni akartam a jó érzéseket. Érezni akartam, hogy nem vagyok egyedül.

Mintha valaki hallott volna, kezemet elkapva maga felé fordított. Visszatérve a valóságba, szemeimet meglepve nyitottam fel. Fene se tudja miért, megdobbant a szívem. Ugyanaz a pimaszul csillogó szempár nézett rám. Levakarhatatlan mosollyal bólintott. Közelebb vont magához.

- Megtaláltalak. - tátogta. Nem tudom miért hagytam mindezt. De jobban belegondolva, nem is akartam tudni. Végre sodródtam az árral, végre elkapott a hangulat, amire vágytam. Ha akartam volna, sem tudtam volna hirtelen kiszakadni ebből. Ő ennek része volt s ezt örömmel elfogadtam.

Egyszerre mozogtunk, egyszerre éreztük azt, amit. Egyszerre élveztük a pillanatokat, egyszerre vesztünk el az árban. Sóhajtva hagytam hadd forgasson, ahogyan akart, hadd érintse meg bőröm ott, ahol akarta. Valahogyan biztonságban éreztem magam mellette. Minden egyes alkalommal, mikor rámnézett, vagy susogott valami édes semmiséget a fülembe, újabb erőbedobást, újabb motivációt adott, hogy tovább menjek.

Mi volt ez, ha nem felüdülés? Mámoros, részegítő, kikapcsoló és miegyéb. Teljesen megértettem, miért is volt a szórakozás olyan jó és kedvelt az emberek körében.

Háttal álltam neki, mikoris karjait derekam köré vonta. Állával nyakhajlatomba kapaszkodott.

- Jól szórakozol? - micsoda ártatlan, egyértelmű kérdés.

- Hát te? - feleslegesen tettük fel egymásnak kérdéseinket. Csupán ránk kellett nézni.

- Ugye tudod, hogy nem kell egyedül csinálnod? - na viszont erre nem számítottam. Nagy szemekkel fordultam vissza felé, kezeimet nyaka köré kulcsoltam.

- Mégis hogyan...?

- Hm... megérzés. - vont vállat. Mosolyogva csóváltam meg fejem.

- Nem inkább tapasztalat? - nevetve fogadta el a tényt, miszerint átláttam rajta. Hajába túrva, tincsei enyhén nedvesek voltak a fullasztóan lehengerlő melegtől.

- Talán. - homlokát enyémre hajtotta. Így táncoltunk, ki tudja meddig. Tekintettel az éjszakára, az idő ténylegesen megállt. Nem számított semmi, csak az a csillogás szemeiben, az a nyugtató, mégis sejtelmes mosoly. A közelsége, maga a személye, ahogy együtt sodródtunk. Az a tudat, hogy ott van velem, megérti és átérzi mindazt, amit én.

"I'm on my party, feel, love."