Párpercesek - BTS one-shots

Dragon Date - Taehyung (BTS)

(youtube.com/watch?v=oYx8TmXfcPI - általában nem szoktam ilyet csinálni, de itt van a zene, amit a one-shot írása alatt hallgattam. Csak hogy jobban átmenjen a feeling.😉)

- Három perc és végzel. - nézett órájára miközben a pulton támaszkodott.

- Miért érzem azt, hogy jobban örülsz neki, mint saját magam? - csóváltam meg fejem, arcomon félmosollyal. Néha még én magam sem hittem el ezt az embert, aki most is itt állt előttem, jobb karjával a pultot támasztva. Közben azonban figyelnem kellett valószínűleg utolsó vendégemre, akinek mindössze egy korsó frissen csapolt sör volt a kívánsága.

Megszokott mozdulattal nyúltam egy üvegpohárért, majd a csapoló felé fordultam.

- Tán te nem örülsz neki? - nézett rám kérdően csillogó, barna szemeivel. Hiába ismerem már kiskölyök kora óta, bizony kénytelen voltam belátni, felnőttünk. Megváltoztunk. Az a vézna, bátortalan, visszahúzódó kisfiú, akivel megismerkedtem, már régóta eltűnt. Vagy továbbra is ott él benne, nagyon mélyen. És lehet, éppen alszik.

Kérdésére csak megvontam vállam, a sör pedig már félig ellepte a korsót.

- Végül is, nem olyan rossz ez. Ráadásul egy kis plusz bevétel sosem árthat. - hiába éltem szüleimmel, az utóbbi időkben akadtak nehézségeink. Úgy éreztem, kötelességem segíteni nekik, egyfajta visszafizetés gyanánt, mindazért, amit az elmúlt tizenkilenc évben tettek értem. Így hát itt voltam, falunk kicsinyke kocsmájában, ami mindig tárt ajtókkal várta a vendégeket. Én éppen éjszakás voltam, s nem soká lejárt a munkaidőm. Az órára pillantva már csak fél perc volt hátra a szabadságig.

Taehyung szótlanul ellökte magát a pulttól és kifelé vette az irányt. Tudtam, az autóhoz megy, hogy beindítsa azt, így nekem már csak el kell foglalnom a mellette lévő helyet és indulhatunk is. Őszintén szólva, mikor elsőnek felajánlotta, hogy megvár, ráadásul el is fuvaroz, visszautasítottam. Attól még, hogy legjobb barátok voltunk, nem vártam el tőle, hogy hajnal ötig az alkohol és cigifüst elegyével telítődött levegőt szívja velem együtt hajnalok hajnalán. Ő neki erre csak annyi volt a válasza, hogy nem bánja, legalább nem unatkozik otthon, egyedül. Őt ismerve, kár lett volna veszekedést kezdeményezni vele szemben, mert büszkeség ide vagy oda, mindig ő nyert és ez akkor sem lett volna másképp.

Meg hát, titkon igen is jól esett figyelmessége és kedvessége, egyre többször kezdte megdobogtatni szívem akár egyetlen pajkos mosolya vagy egyetlen apró mozdulata irántam. Emlékszem, voltak idők, mikor megpróbáltam ezeken változtatni, emésztettem magam, hogy mindez csak egy fellángolás, a hormonok műve. Nagyon sokszor próbáltam rábeszélni magam arra, Taehyung csak a legjobb barátom, semmi több, ráadásul meg voltam győződve, hogy ő sem lát engem úgy, mint bármelyik másik lányt. Szóról szóra vissza tudom idézni szavait, miket még évekkel ezelőtt mondott nekem:

"Te sose leszel nekem olyan, mint más lányok. Ha rád nézek, mindig az állandóan nyakig sáros, kalandvágyó kis energiabomba jut eszembe, akivel barátok lettünk."

Ez az emlék volt egyszerre kedves és fájdalmas.

- Viszont látásra, Mr. Park. - hajtogattam össze kötényem, majd raktam a pult alá. Válaszul, felettesem csak bólintott, én pedig már igyekeztem is kifele Taehez.

Odakint nyár lévén, az idő kellemes volt, mindössze egy kardigánra volt szükségem. Nyaranta sokat járkáltunk Taehyunggal mindenfele. Igaz, a hosszú kimaradások mindkettőnk szüleinek szúrta a szemét, de egyrészt már hivatalosan is felnőttek voltunk, tudtuk hol a határ, másrészt a benzint az összedobott pénzünkből álltuk a kocsihoz, így nem szóltak semmit. És ez így volt jól. Mindketten szerettük a hosszú kocsiutakat. Tae remekül bírta alvás nélkül, amiben közrejátszott férfiúi büszkesége, na meg makacssága. Egy percig nem kételkedtem benne, nyugodtan rá mertem bízni az életemet. Ameddig vele lehettem, bárhova képes lettem volna elmenni.