Párpercesek - BTS one-shots

Dupla randi - Jimin (BTS)

- Ugyan, barátnőm! Csak adj egy esélyt. Ígérem, ezúttal tényleg jól fogod érezni magad.

- Jaj istenem Yu Na! - sóhajtottam. - Hányszor hallottam már ezt...

- Kérlek, muszáj jönnöd! Tedd meg értem, a legjobb barátnődért! Na? - nézett rám kiskutya szemekkel.

- Ahj! Rendben, benne vagyok! Csak ne nézz így rám. - forgattam meg szemeim.

- Köszönöm, annyira köszönöm! - ugrott hirtelen nyakamba.

~~~~~

- Még hogy jól fogom magam érezni... - morogtam orrom alatt, míg a bárnál ülve vártam italomra. A csapos sráccal elég jól ismerjük egymást, ugyanis párszor már voltam abban a diszkóban, ahol most is ültem, ismételten egyedül.

Legjobb barátnőm, Yu Na egy ideje randizgatott egy fiúval. Állítólag a fiú öccsének még nem volt barátnője, így hát kissé túlságosan is jószívű barátosném beígért egy duplarandit az öcsikének. Igen, szerencsétlenségemre velem, mert szerinte ideje volt már, hogy találjak valakit. Hihetetlenül szeretem őt s hálás vagyok neki, amiért lassan több, mint hat éve mellettem van, de azért nem kéne kerítőnőset játszania. Majd ha akarok, találok valakit magamnak.

- Egy martini ennek a csini, magányos kiscicának. - tolta elém a poharat Hoseok, avagy a csapos srác. Szavain elmosolyodva kortyoltam bele a mámorító alkoholbombába, ami most alaposan rám fért. - Megint kifogtál valami csodabogarat, drága? - könyökölt a pultra Hoseok mosollyal arcán.

- Ja, valahogy úgy. - bólintottam. Őszintén szólva, elsőre még szimpatikus is volt a fiú, de az este előrehaladtával bebizonyította, nem ő a nekem megfelelő partner. Legjobb barátnőm valahol a táncparkett közepén ropta barátjával, míg az öcsit és engem egy asztalnál hagytak. Innentől kezdve csend telepedett ránk, nem volt olyan téma, amiről beszélgethettünk volna. Így utólag belegondolva, talán kicsit bogaras lehetett a srác, amiért folyton az otthoni akváriumáról meg a benne lévő halakról kezdett mesélni. Néha éreztem, ahogy hosszabb időre lecsukódnak szemhéjaim, majd kapva az alkalmon, mikor szünetet tartott felálltam. Azt mondtam neki, elmegyek mosdóba.

Ez lehetett nagyjából fél órája.

- Nagyon gázos a hímegyed? - húzta vigyorra ajkait, miközben belekezdett egy újabb koktél készítésébe.

- Hm - vontam meg vállam - Találkoztam már rosszabbal is. Ha úgy vesszük, elfogadható szinten van. Egyszerűen csak...nem volt semmi, amiről beszélgethettünk volna. Ha nem vesszük figyelembe, hogy imádja az otthoni akváriumát meg a halait. Igazán elég lett volna az infó, ha csupán megemlíti. De most komolyan, kit érdekel milyen díszkavics van annak a szarnak az alján és kit érdekel, hogy nem fér össze a garnélarák meg az a cseszett fajtájú hal, aminek már most elfelejtettem a nevét? Komolyan mondom... - sóhajtottam - Mit tettem, amiért csak idiótákkal hoz össze az élet? Két év van közte meg a bátyja között, de mint egy öt éves, úgy viselkedik. Közölte, hogy visszataszítónak tartja, ha egy lány sokat iszik. Hát akkor - emeltem meg poharam - csessze meg. - majd egy húzással benyakaltam. Imádtam, ahogy az alkohol végigperzseli nyelőcsövem, ezáltal megnyugtatva engem.

- Ó, értem. Ez így tényleg gázos. - helyeselt. - Nos, hátha még ma megtalálod a herceged. Ne add fel, oké? - kacsintott.

- Rendben. - nevettem fel. - Tudod Hoseok, úgy érzem, mi jó barátok lennénk.

- Már azok vagyunk. - küldött még egy bíztató mosolyt, majd az italokkal teli tálcával elhagyta a pultot. Egyedül maradtam, nem volt társaságom, akivel beszélgethettem volna. Üres poharam szélét piszkálva mélyedtem gondolataimba.