Párpercesek - BTS one-shots

Dawn - Jimin (BTS)

Üdvözlünk oldalunkon! Ha szeretnél ismerkedni, jó helyen jársz. Az új barátaid, sőt talán a nagy Ő is várnak már rád!

Kötve hiszem. De mindegy. Egyszerűen beleőrülök az unalomba. Hátha le tudom magam kötni, míg a szüleim elmennek dolgozni. Csak egy pici kell már, utána egyedül lehetek szerény kis lakásunkban. Bár még mindig fogalmam sincs, honnan jött ez a hülye ötletem...

Mi a nemed?

Lány.

Milyen nemű legyen beszélgetőpartnered?

Mindegy.

Hány éves vagy?

Tizennyolc.

Hány éves legyen partnered?

Tizennyolctól huszonkettőig. Így jó lesz. Nincs kedvem vén perverzekbe belefutni, sem éretlen, hormontúltengéses tinikbe.

Egy pillanatnyi türelmet kérünk, keressük a megfelelő partnert számodra.

Sóhajtva fordítom oldalra fejem, meg akarom szemlélni, világosodik-e már. Bosszankodva fújom ki benntartott levegőmet. Még semmi, pedig már majdnem fél négy. Telefonom besötétült képernyője hirtelen villan fel. Üzenetem jött...

JP: Szia:) Mizujs?

Ó, hamar a közepébe csapott. Hát rendben, legyen. Rossz előérzetem van, de hátha normális ember.

Én: Szia. Semmi különös. Veled?

JP: Hasonló. Egyébként, Jimin vagyok. Téged hogy hívnak?

Én: Tényleg?! Én is Jimin vagyok...

JP: Na jó, ezzel most megleptél!:D És hány éves vagy?

Én: 18. És te?

JP: 20:)

JP: Lány vagy vagy fiú? (csak a félreértések elkerülése végett...)

Én: Lány.

Bár meglepő, de jogos kérdés. Éljenek az uniszex nevek.

JP: Okés. Én fiú vagyok:D Mi hozott ide ilyen korai órákban?

Valahogy sejtettem. Kicsit idegesítő, szinte minden mondatához használ valami hangulatjelet. Viszont kedves és türelmes is valószínűleg. A többség nem igazán tűri szűkszavúságomat.

Én: Nem igazán tudok aludni. Unatkoztam, le akartam kötni magam valamivel.

JP: Miért nem tudsz aludni?

Csak egy ismeretlen. Fogalmam sincs, igazat kéne-e mondanom neki. De az életben adódnak pillanatok, mikor jobb elpanaszolni a gondokat valakinek, aki eddig nem ismert minket, nem igaz? Ha beszólna, vagy ilyesmi, szimplán kilépek a beszélgetésből és remélhetőleg nem kereszteződnek útjaink többé. Nincs miért aggódnom, muszáj vagyok kiírnom magamból, mert már egyszerűen nem bírom. Megszakadtam, elfáradtam.

Én: Gondolkodom. Túl sokat gondolkodom a múlton, a jelenen, a jövőn, magamon. Álmaimban is üldöznek a gondolataim. Sosem lesz nyugtom tőlük, megsüketítenek, megőrülök mellettük. Azt mondják nem érek semmit, hogy üres vagyok belül. Naponta a fejemhez vágják, hogy nem vagyok elég jó, hogy csak egy selejt, egoista vagyok. Csak saját magamra gondolok, önző vagyok. Azt suttogják, nem érdemlem meg az embereket, akik szeretnek és közel állnak hozzám. Sehogy sem tudom elhallgattatni őket...