Párpercesek - BTS one-shots

Holdangyal - Jimin (BTS)

S most itt ülök a nyitott ablaknál.
Hallom a szellő cirógató zúgását.
Hallom a békét. A csendet.
Olyan hűs, olyan kellemes.
Mint egy nyári éjszaka dala.

Azt mondtad, most nem mehetek utánad.
De ettől függetlenül én várok rád.
Hakuval együtt.
Bizony ám, ő is szeretné ha ujjaiddal selymes bundájába simítanál.
Ő is szeretne ölelkezve elaludni.
Tudod milyen hatalmas jószág, ketten kellünk, hogy teljes egészében betakarjuk.

Hol vagy hát, Holdangyalom?
Mi tart ilyen sokáig?
Minden másodperc egy örök harc az Álomvilággal.
Néha-néha Haku dorombolását megérzem bőrömön.
Jól esik, éppen ezért bicsaklik előre fejem például most is.
De küzdenem kell a gondolatért. Már pedig nélküled nem alszom. Ez a motivációm.

Kitartóan simogatom tovább drága cicánkat, csak hogy ezzel is ébren tartsam magam.
Az ablakkeret hófehérségére koncentrálva elmélázom.
Még szerencse, hogy nem voltál tanúja széles mosolyomnak.
Bár mindig is szeretted a mosolyom.
S ezt meglepően sosem tagadtad.

Őszinte voltál hozzám.
Olykor jólesően, olykor kegyetlenül.
Nekem természetesen így voltál tökéletes.
Tudom, tudom... hiba mindenkiben van.
De engem elvakított az a mérhetetlen szeretet, mivel hozzád mindig fordultam.
Tehát nem láttam a rosszat.
Csak tökéletességed.

Vajon... ez a vakság késztetett arra, hogy elmenj?
Haragszol rám? Pedig nem akartam neked semmi rosszat, esküszöm.
Úgy sajnálom. Tényleg, tiszta szívből.
El akarok mondani neked mindent. Muszáj, ha azt akarom, hogy a fullasztó gombóc eltűnjön a torkomból.

Hakuhoz bújok.
Ajkaimat lágyan csikizik a nagyfiú szőrszálai. Jó illata van.
Direkt megfürdettem, hogyha majd visszajössz, kedvedre nyúzhasd.
Hiszen te akartad őt megtartani.
Én pedig utáltam az ötletet.
Mindez megváltozott.

Mikor Haku szemeibe néztem.
Ugyanazok a csillagok bújtak el sárgás szemeiben, mint neked.
Haku az első férfi, akit teljes szívemből megszerettem.
És kivételesen féltékeny sem voltam rá...
olyan sokszor.

Hol vagy hát, Holdangyalom?
Mi tart ilyen sokáig?
Minden másodperc egy örök harc az Álomvilággal.
Néha-néha Haku dorombolását megérzem bőrömön.
Jól esik, éppen ezért bicsaklik előre fejem például most is.
De küzdenem kell a gondolatért. Már pedig nélküled nem alszom. Ez a motivációm.

Várok és várok.
Néha kinézek az ablakon, gyönyörű alakod után kutatva.
Talán már egy, kettő, három óra is eltelt, mióta itt ülünk.
Fejemben a gondolatok szakaszosan törik át nyugalmam gátját, amit Haku ölelgetésével próbálok ellensúlyozni.

A fiú nyávogni kezd.
Komolyan hiányol.
Reméljük, meghallod és visszajössz hozzánk.
Semmittevésem közepette dúdolgatni kezdek.
A kedvenc dalod, amit együtt írtunk és együtt énekeltük alvás előtt.
"Mert szeretsz, és én szeretlek."
Ez a refrén előtti mondat.

A kulcsmondat.
Utólag belegondolva bánom.
Bánom, hogy nem mondtam el többször idáig neked, mennyire szeretlek
és mennyire hálás vagyok, amiért vagy.
Ha ezt megtenném,
mondd, hamarabb visszajönnél?

Mi történhetett veled?
Odakinn kellemesen hűs az idő.
Talán idebent meleged lenne?
Ha erről van szó, szólhattál volna,
kinyitom az összes ablakot.
Vagy még mindig gondolkodol valamin?
...Ennyire nagy az a dolog, gond?
Ennyire vak voltam?

Nem... az nem lehet.
Hisz ismerlek, olvasni tudok benned. Meg egyébként is. Nekem megnyíltál.
Hát akkor most miért nem tetted?
Miért mutattad azt, hogy minden rendben?
Miért titkoltál el előlem valami fontosat?
- Jaj Haku. Én tehetek róla... - emelem szemmagasságba.

Szeretett szőrpamacsunk szája lefele görbül. Szemei csillognak,
mintha sírni akarna.
Nyávog, ám ez eltérő az átlagostól.
Hosszabb, fájdalommal,
szomorúsággal telibb.
Haku, drága Hakunk,
mit tudsz, amit én nem?

Újra a házacskánk előtti pázsitra réved tekintetem.
Neked köszönhetően váltam türelmessé.
De nekem elhiheted, kedvesem...
Ebben a pillanatban nem könnyíted meg helyzetem.
Ha ígéretem hagyná, azonnal felpattannék s utánad erednék.

Nem számítana az idő,
az energia.
Addig keresnélek, míg rád nem találok. Szükség esetén a világ bármely pontjáig képes lennék elmenni.
Mert megőrülök, mikor nem vagy itt.
Látni, hallani, érezni akarlak. Tüstént.
És akkor Hakuról szó sem esett.

Jimin - hasít fülembe csilingelő hangod - ne légy önző...
Dehogyis, igyekszem nem az lenni. Igyekszem. Be akarom bizonyítani.
Ám hogyan bizonyíthatnék önmagamban, a csendes ház négy fala között?
Elmentél.
És fogalmam sincs, mikor jössz vissza.

Hol vagy hát, Holdangyalom?
Mi tart ilyen sokáig?
Minden másodperc egy örök harc az Álomvilággal.
Néha-néha Haku dorombolását megérzem bőrömön.
Jól esik, éppen ezért bicsaklik előre fejem például most is.
De küzdenem kell a gondolatért. Már pedig nélküled nem alszom. Ez a motivációm.

Az ablak mellett áll egy cuki szekrény,
mit még te vettél.
Amolyan lakásavatós ajándék tőled nekünk.
Rajta áll, díszes képkeretben egy fénykép hármunkról.
Mosolyogni kezdek,
amint feltérképezem az azon szereplő személyeket.

Boldog vagyok és irigy.
Hisz ők tényleg boldogok.
Ott vannak egymásnak.
Szeretik egymást.

Tudom,
te is szeretsz engem.
És én is szeretlek,
drága egyetlen Holdangyal.
Olykor Hakuval, olykor nélküle.
De minden este a nyitott ablaknál ücsörögve,
Várlak.
Várlak mindennél és mindenkinél jobban.

Ahogy mondtam, nem számít az idő. Gondolkodj, élj.
Remélem tudod,
rám számíthatsz...
Mert én leszek az első, ki karjai közé fon, érkezésed után.
Én leszek az első, aki megcsókol.
Aki újra teljessé tesz.

- Már alig várom, Szerelmem.

Hol vagy hát, Holdangyalom?
Mi tart ilyen sokáig?
Minden másodperc egy örök harc az Álomvilággal.
Néha-néha Haku dorombolását megérzem bőrömön.
Jól esik, éppen ezért bicsaklik előre fejem például most is.
De küzdenem kell a gondolatért. Sajnálom, ma nélküled alszom. Motivációm viszont továbbra sem múlik...