Párpercesek - BTS one-shots

I remember - Yoongi (BTS)

ㅇㅇㅇ

Hétfő = Tiramisu nap
5 hét van hátra.

- Yoongi! Segítenél felvenni a cipőimet? - kiáltok a nappali felé. Fél perc sem telik el, hangos léptek adják tudtomra párom érkezését. Lágy mosolyt küldök irányába, míg ő szótlanul, ugyanúgy mosolyogva térdel elém.

- Szóval, ma mit is eszünk? - kérdezte, miközben a jobb lábamon lévő cipő fűzőit kötötte be.

- Tiramisut. - kacsintottam rá, minek következtében az általam annyira nagyon imádott vigyorával válaszolt.

- Kész. Mehetünk, királynőm? - nyújtotta felém kezét, mit kézségesen, habozás nélkül elfogadtam.

- Mehetünk, királyom. - nevettem fel.

A lágy, kicsit hűvös, mégis önmagáért csodálatos őszi város utcáin sétálgatva kellemesen elbeszélgettünk. Annyira hihetetlen, hogy még ennyi év után is van miről beszélgetnünk. Kezemmel ragaszkodok övéhez, el sem tudnám képzelni, hogyan találnék szépséget az őszben nélküle és karja nélkül. Félek ilyenekre gondolni, szóval inkább visszarázódom a valóságba, úgyis, nem soká megérkezünk a cukrászdába.

- Ülj le nyugodtan, addig rendelek. - segíti le rólam dzsekimet. Bólintok, mire puha puszit nyomva arcomra megy a pulthoz. Mosollyal arcomon követem összes mozdulatát. Rövidesen visszatér hozzám. Leül velem szemben és egyik kezével enyémért nyúl. Akaratlanul is megdobogtatja szívemet, akárcsak az első, és az azt követő ki tudja már, hanyadik randin is. Újra és újra beleszeretek.

- Yoongs. - szólítom meg halkan, de úgy, hogy hallja. Szemei azonnal enyéimre tévednek, kérdőn, kissé aggódva néz rám, mi hihetetlenül jól esik - Emlékszel az első randinkra?

- Az elsőre? Amikor elvittelek jégkorcsolyázni?

- Nem. - a tiramisu első falatja mennyei. Az ismerős ízek jóleső bizsergéssel olvadoznak számban. A velem szemben ülő kérdő pillantásával találkozok - Amikor bezártak minket.

- Neked az számít az első randinak? - csodálkozva figyel tovább, miközben elcsámcsog saját részén.

- Igen. - nevetek fel - Ha úgy vesszük, akkor beszélgettünk először normális emberek módjára.

- Tényleg. Bár visszagondolva elég vicces látvány lehettünk. - görbülnek ajkai kisebb mosolyra. Arca merengővé válik, valószínűleg visszautazott időben az említett emlékhez. Én is így teszek.

~~~

Min Yoongi és én, mondhatni nem igazán jöttünk ki. Ha pontos akarok lenni, utáltuk egymást. Osztálytársakként folyamatosan piszkáltuk a másikat, osztozkodtunk mindenen, soha nem egyezett meg a véleményünk. Időnként csak azért is igyekeztünk egymás agyára menni, lassan életcélunkká vált keresztbetenni a másiknak. A béke vagy tűzszünet fogalma nem létezett szótárunkban.

Valószínűleg Yoongi barátai ezt elégelték meg nagyjából két év után és egy idétlen ötlet gyanánt fogtak minket és bezártak a tornaterem szertárába. Dörömbölni, kiáltozni kezdtünk ellenségemmel, hogy engedjenek ki. "Majd akkor kiengedünk titeket, ha békét köttök." válaszoltak kívülről.