- A Dawn folytatása -
Park Jimin: Szóval azt mondod, nem szereted a sajtos chipset mert lábszaga van?:O
Én: Így van.
Park Jimin: Ember vagy te?! A sajtos chips a világ legjobb találmánya! Sokkal jobb, mint a hagymás-tejfölös!><
Én: Nagyon nagy tévedésben élsz haver. A hagymás-tejfölös chips az élet! Sokkal jobb, mint az a büdös egérfos:P
Park Jimin: :OOOO Te most leegérfosoztad a kedvenc chipsemet?
Park Jimin: Oké, értek én mindent. Holnaptól nem vagyunk barátok. Puszi. -.-
Én: XDD Ne már, most komolyan egy hülye chips miatt vetsz véget virágzó kapcsolatunknak? Az többet ér mint én?
Park Jimin: Hm, adnál két percet, hogy átgondoljam?XD
Én: Ahj, szenya vagy!!XD
Park Jimin: Nem szenyább mint te! Kérj bocsánatot és akkor meggondolom:)
Én: So-ha:P
Park Jimin: -.- Javíthatatlan vagy. Szerencséd, hogy kedvellek...
Mi mi mi?! Huh várjunk, oké, tuti nem úgy érti, ahogy én. Jó barátok vagyunk, de csak túlkapom a dolgot. Én képzelek bele többet. Fene abba a hülye szívembe, miért kell ilyen gyorsan vernie? Nem úgy érti, fejezd be!
Hihetetlen... Fél éve már annak a hajnalnak, mikor találkoztam ezzel a fiúval. Azóta minden megváltozott. Minden nap, tényleg, minden egyes nap beszélünk egymással. Mikor pár szó erejéig, mikor órákig, ám volt már példa egy egész napra is. Nagyon jól megismertük a másikat beszélgetéseink alatt, mégis, úgy érzem, minden nap tudok meg róla valami újat. Igen, például, hogy szereti a sajtos chipset.
Ígéretünknek eleget téve, beszélgettünk komolyabb dolgokról is, s ha valamelyikőnkkel történt valami, azt azonnal megosztottuk a másikkal. Őszinték voltunk egymáshoz, mindent képesek voltunk megbeszélni. Talán egy hónap után vettem észre, de gyógyultam, jobban lettem. Jiminnek hála, az élet halovány lángja erősebb lett, kivirágzott, nyúlványai immár behálózzák egész testem.
Három hónap után Jimint hivatalosan is legjobb barátomnak tekintettem. Jobban ismert már, mint a szüleim, az ő bevallása szerint az ő részéről is ugyanígy volt. Természetesen, a barátai továbbra is mellette voltak, fiúk lévén azonban nem igazán tudott "lelkizni" velük, még mindig félt felfedni előttük gyengébbik oldalát. Mikor megtudtam, nagyon boldoggá tett, hisz végre találtam valakit, akiben megbízhatok s ez a bizalom viszonzott.
Öt hónap után kezdtem furcsa lenni. Jimin ebből nem érzékelt semmit. Hatalmas fordulópont volt barátságunkban első telefonos beszélgetésünk. Meglepődtem, amikor közölte velem, mennyire szeretné már hallani a hangom. Kellőképp ismertem már a fiút, ezért azonnal belementem. Mindenek előtt figyelmeztettem, nem igazán nagy szám a hangom, de hajthatatlan volt. Ez volt az egyik legboldogabb pillanatom vele. Lehet rossz ötlet volt... azóta a nap óta, amikor meghallottam mosolygós hangját, amikor köszönt nekem, kezdtem el furcsán viselkedni. Arcom kipirosodott, mellkasom majd' szét akart robbanni. Hirtelen remegni kezdtek kezeim és hangom is.
ESTÁS LEYENDO
Párpercesek - BTS one-shots
Fanfic"Az ábrándok a jellem tükörvillódzásai." - Örkény István (Viszonylag) rövid történetek és szösszenetek, melyek egy-egy kusza gondolatból, álmokból meg miegymásból születtek.