Minden olyan békés. A madarak csicsergése, a szellő, mely lágyan kap a fák, bokrok lombjai közé, ezzel kiváltva leveleikből azt a tipikus, mindennapi zizegő neszt, a puha, mélyzöld fű lágy zörgése. A felettünk elterülő, gomolygó, a fehér megannyi árnyalatában tündöklő, lomhán odébbálló felhők... Tökéletes. Csöndes, mégis a természet énekelt. Lassan már sziporkázott is, a felhők szabdalta, erős napfényben.
Számomra a legkellemesebb néma dal Namjoon egyenletes szívdobogása volt, ugyanis fejemet mellkasán pihentettem.
- Joonie? - kémleltem az eget.
- Hm? - mély hangja libabőrrel ajándékozott meg, jólesően szívtam be a levegőt.
- Szerinted, miből vannak a felhők? - szinte már láttam is arcát, amint egy kicsit elgondolkodik kérdésemen, megfontolja, mit válaszoljon.
- Nos, a felhők apró vízcseppek és jégkristályok halmaza. Diffúz rendszerek, amik eltaka-
- Nem! - nevetek fel - Ez túl tudományos. Amit meg is értek, mert okos vagy. De... - fordulok vele szembe - engem a te véleményed érdekel. Te mit gondolsz a felhőkről? - küldök mosolyt felé, mindeközben küzdök, nehogy felnevessek kérdő arckifejezésén.
- Ó! Hát... nem tudom. Szerintem csodálatos, ahogy keresztül szelik az eget, közben több ezerszer átformálódva. A felhők lehetnek magányosak, de szállhatnak csoportosan is. Néha irigylem őket, mert csak annyi a dolguk, hogy szálljanak, lássanak világot, gyűjtsenek esőt, majd azt vigyék szerte a világba. Aztán ha ez megvan, szórakoztatják az embereket mindenféle mintákat formázva.
- Hmm... - piszkálok egy-egy fűszálat, míg folytatja.
- A felhők rejtélyesek. Nem tudni, honnan jönnek, merre tartanak, hol fognak szétesni, majd hol fognak újjászületni. Nem tudhatjuk, milyenek valójában. Valaki szereti őket, valaki nem. Valaki csak egy bizonyos fokig, például ha hófehérek. Mert ez azt jelenti, hogy az vagy egy bárányfelhő, vagy egy ártalmatlan, esőcseppeket nem tartalmazó felhő. - kezével finoman piszkálni kezdi egyik kósza hajszálam - Kielégítő válasz, Édes? - tekintete pimasz, játékos, életvidám. Ezekért a pillanatokért szerettem volna élni. Boldog volt, noha nem is mondta ki, ezzel pedig engem is boldoggá tett.
- Eléggé. Pedig azt hittem, most sikerült megfognom téged. - nyújtom ki rá nyelvem, mire mosolya nevetéssé fokozódik. Ekkor pedig gödröcskéi is előbújnak. Próbáltam feltűnésmentesen elmémbe vésni minden egyes vonását, ám ez aligha lehetett volna sikeres akció. Tisztában volt vele, hogy tetszik a látványa, közelebb húzott magához.
Testéből még mindig áramlott a melegség, karjaival erősebben tartott. Éreztem szívének szaporább tempóját, a levegő, melyet kifújt csiklanodzni kezdte arcomat.
- Imádlak. Mondtam már?
- Ha? - lepődtem meg. - I-ilyen nyíltan még nem. - fenébe is, zavarba hozott. Arcom egyre jobban hasonlíthatott egy paradicsomra, ezzel együtt hirtelen, a nyugtató melegség észveszejtő forróságba csapott át. Namjoon víg kacaját a szél a tisztás minden egyes szegletébe elvitte. - Na, Kim Namjoon! Ne nevess rajtam. - csapok most már én is nevetve mellkasára. Persze ez neki nem fájt, helyette fejével előre hajolt és lágy csókot lehelt ajkaim jobb sarkába.
- Csak aranyos vagy, mikor zavarba hozlak. Ami elég ritka, szóval hagyd, hadd élvezzem ki. - levakarhatatlan mosollyal fúrtam arcom Namjoon nyakába.
- Legyen. - ezúttal hagytam győzni - De cserébe maradjunk így egy kicsit. Szeretem az illatod.
- Legyen. - utánozva engem, vonta meg vállát majd simított fejemre nagy tenyerével.
Fogalmam sincs meddig maradtunk így, de egyszer csak éreztem, amint szemhélyaim elnehezednek, egyre laposabbakat pislogva.
- Joonie? - kezeivel még mindig birizgálta tincseimet, még ébren volt.
- Tessék, Édes?
- Nem baj, ha alszok kicsit? - kérdésemre ki tudja hanyadjára, felnevetett.
- Ennyire jó a nyakamban? - lusta voltam válaszolni, így csupán bólintottam. - Jaj, te lány. Persze, hogy nem baj. Majd felébresztelek.
- Te nem akarsz aludni? - helyeztem karjaimat nyaka köré, még kényelmesebben elhelyezkedve.
- Nem. Én figyelem a felhőket.
- Ha majd felébredek... elmondod, milyen messze járnak? - kisebb hallgatás után még utoljára magához szorított, mielőtt elmerültem volna az álmok világában.
- Ki nem hagynám.
Namjoon nyakába bújtatva arcom, örökösen mosolyogva aludtam el.
ESTÁS LEYENDO
Párpercesek - BTS one-shots
Fanfic"Az ábrándok a jellem tükörvillódzásai." - Örkény István (Viszonylag) rövid történetek és szösszenetek, melyek egy-egy kusza gondolatból, álmokból meg miegymásból születtek.
