Párpercesek - BTS one-shots

Waste it on me - Jungkook (BTS)

(Ha szerettek zenét hallgatni olvasás közben - milye meglepő, de - mindenképp ajánlom a Waste it on me-t Steve Aokitól és a BTS-től.😉)

- Yeon. Yeon! Állj már meg! Yeon! - hallom hátam mögül, ahogyan nevemet kiáltják, mégsem törődök vele. Soha többé nem akarok beszélni vele. Látni sem bírom.

Egy kéz érinti meg vállamat, aminek hatására megfordulok. Szerencsétlenségemre, az a személy áll előttem, akit a legjobban utáltam abban a pillanatban. Szemeimet lesütve türtőztetem magam. Nem fogok előtte összeomlani.

- Yeon-

- Fogd be. Nem érdekel, mit akarsz mondani. Végeztünk. - vágok szavába.

- Kérlek-

- Nem! Mondom, hogy nem érdekel. Tudtad, milyen fontos volt nekem ez az este! Tudtad, hogy mennyire vártam az utolsó bált. De te! Volt pofád a szemem előtt matatni egy ribanc szájában! Most meg itt könyörögsz, hogy hallgassalak meg? Nevetséges vagy. - borulok ki teljesen. Agyamat ellepi a vérvörös düh. Pofonomat ez vezeti, ami hangosan csattan immár exbarátom arcán. Mindketten meglepődünk hevességem miatt, majd a velem szemben álló leszegi fejét. Egy pillanatra megsajnálom, ám ez hamar elpárolog.

- Sajnálom.

- Ne szólj hozzám többé. Ne keress, ne írj, ne hívj. Felejts el. Menj és dugd le a nyelved még több féleszű liba torkán. - ezután nem próbálkozik többé. Megkönnyebbülve, s egyben csalódottan lépkedek az udvar felé.

Középiskolás éveim utolsó bálját mindenképpen tökéletes esteként szerettem volna megélni. Csakis jó emlékként akartam elraktározni elmémben, hogyha majd egyszer oda kerül a sor, vissza tudjam idézni mosollyal arcomon. Erre tessék... minden a visszájára sült el.

Keserűen kuncogok saját nyomoromon, miközben leülök egy tetszőleges padra. Tényleg elterveztem minden pillanatot. Igyekeztem a legszebb ruhát megvenni, a legszebb cipővel. Próbáltam a szokásosnál kicsit erősebb sminket alkotni magamnak és megkértem nővéremet, fonja be hajamat. Kivételes volt, hogy nagyon tetszett még nekem is végső kinézetem. Megelégedve magammal kellő önbizalmat nyertem. Vicces, milyen hamar semmivé válnak az effajta érzések. Elég egy puszta nézés, egy mozdulat. Egy rohadék szemétláda barát, aki megcsal, ráadásul nyilvánosan, ezzel kínos helyzetbe hozva téged. Na pontosan ez történt.

Végig fut a hideg hátamon, a pár perccel ezelőtt történtek gondolatára. Éppen a barátnőimmel beszélgettem, miközben iszogattunk. Ám az egyikük egyszerre falfehér arccal nézett rám. Megkérdeztem, mi a baja, amire ő csak fejét megrázva fordított meg. Egy világ tört össze bennem. Lelkem szilánkjaira zúzódott. Mintha hasbavágtak volna, nem kaptam levegőt. Lefagyva néztem azt a fiút, akit annyira nagyon szerettem, aki megdobogtatta a szívemet és boldoggá tett. Némán, könnyeimmel küszködve indultam el felé. Ő, beleveszve a túlságosan intim csókba észre sem vette közeledésem. Hatalmasat taszítottam mellkasán, aminek köszönhetően elvált a pár.

A ribanc értetlenül nézett rám, de nem érdekelt. Szívből jövő megvetettséggel néztem barátomra, akinek leesett minden. Szemei megvillantak, magyarázkodni kezdett. Én nem hallottam semmit, a füleimben doboló vér miatt. Nem számított ki látta, ki nem. Szinte futva hagytam el a nagy tornatermet.

- Hát ki volt az az idióta, aki magára hagyott egy ilyen szépséges teremtést? - huppan le mellém a semmiből valaki. Ijedten rázódok vissza a valóságba. Fejemet a hangforrás irányába fordítom. Bár ne tettem volna...

- Neked is szia, Jeon Jungkook. - forgatom meg szemeimet.

- Jé, tudod a nevemet? - játékos mosoly villan arcán.