Augusztus 29., csütörtök

3K 58 16
                                    

A nevem Antai-Kelemen Réka. Néhány nap múlva kezdem a kilencediket a Szent Johanna Alapítványi Gimnáziumban. A szüleim, Antai-Kelemen Ádám és Rentai Renáta is oda jártak. Állításuk szerint életük egyik legszebb szakasza volt, de... Nem is tudom. Eléggé parázok. Apáról tudom, hogy ő volt a suli nagyágyúja, minden lány rajongott érte, és mindenki a barátja akart lenni. Mindeközben anya volt állítása szerint a suli egyik lúzere, csak mert jó tanuló volt és szeretett olvasni. Na mindegy.

Szóval hol is kezdjem? Véleményem szerint eléggé átlagos lány vagyok. Olyannyira, hogy az már szinte unalmas. Egyke vagyok. Szeretek gördeszkázni, énekelni, gitározni és az életem a zene. A jegyeim is átlagosak, négyesre állok szinte mindenből. Néha becsúszik egy-egy hármas és ötös is.

Magyarországon élek születésem óta, de nyáron mindig elutazunk a szüleimmel külföldre. Az egész szünetet ott töltjük.

A "gazdag" negyedben lakom, ha lehet így fogalmazni. Ennek 2 oka van: az egyik, hogy apa szülei sajnos meghaltak egy repülőbalesetben, és rengeteg pénzt hagytak apára. A másik ok, hogy a szüleim amúgy is jól keresnek. Ez most nem hencegés.

Csengetnek. Anya és apa biztosan megérkeztek a szülői értekezletről.

Gyorsan leszaladtam és ajtót nyitottam.

- Sziasztok! Milyen volt a szülői? - mosolyogtam.

- Egyszerűen fantasztikus! - áradozott anya. Na, igen, anya ilyen. Ha valami felizgatja, akkor órákon át képes áradozni arról a dologról. - Az osztályfőnököd Haller tanár úr lesz, akárcsak nekünk! Nagyon szeretni fogod, biztos vagyok benne. Holnap pedig kelj fel időben, és nyolckor várni fognak az iskola előtt, és együtt fogtok indulni a 2 napos gólyatáborba. Pakolj össze!

- Anya... - szóltam. - Mi lenne, ha... Nem mennék a gólyatáborba?

Anya nagyot sóhajtott.

- Tudod, szívem - kezdte apa - anyád se ment a gólyatáborba. Én viszont igen. És elképesztő jó volt! Menj el, különben később sajnálni fogod.

- És ha nem? - kérdeztem, mire gombóc nőtt a torkomban.

- Akkor legalább megpróbáltad. - Megvonta a vállát. -Na, segítesz behozni a sulis dolgokat? Azt, hogy mész-e a gólyatáborba, később is eldöntheted.

Elmosolyodtam, és már szaladtam is ki.
 
*néhány perccel később*

Behoztam a dobozt a szobámba. Jó nagy rumlit csináltam, minden sulis cucc össze-vissza a földön hevert. Mindegy. A doboz tartalma:
-a tankönyveim
-tornazsák, amiben benne volt a tesiegyenruha is
-egyenünneplő, ami egy blézerből, egy szoknyából és valami selyemkendőből áll (te jó ég, ünnepekkor nekem ezt viselnem kell?!)
- egy mappa, ceruzák és tollak, passtartó és egy iskolai zsebnaptár
-négy darab Szent Johannás kitűző
-egy Szent Johannás kötött sál
-egy szintén SzJG-s svájcisapka

Megnéztem az osztálynévsort is.

Másolom:

1. Antai-Kelemen Réka
2. Ármin Rebeka
3. Bernáth Norbert
4. Antoinette Chatelain 
5. Felmayer Dániel
6. Haraszti Dominik
7. Nagy Bence
8. Neményi Antal
9. Matsuda Goku
10. Pósa Péter
11. Pósa Paula
12. Zsidák Csenge Kata

Felpóbáltam a torna felszerelést, és a szobámban lévő nagy, álló tükörbe néztem. Nem tudtam megállni, hogy ne vigyorogjak úgy, mint valami elmebajos. A tesicucc egyszerűem szuper volt!

Leszaladtam a lépcsőn (kis híján orra buktam), és nagy hévvel berontottam a nappaliba.

- ...mert nem akarom, hogy Neményi drága fia a lányommal járjon egy osztályba! - hallottam apa hangját.

- Anya! Apa! - kiáltottam, kicsit hangosabban, mint terveztem. Anya kissé ijedten összerezzent, és összecsukta a könyvét, apa meg kérdőn nézett fel rám.

- Megyek a gólyatáborba! - közöltem velük határozottan.

Anya elmosolyodott.

- Ennek igazán örülök! Na, gyere ide!

Odaszaladtam, és megöleltem a szüleim.

- Na megyek is bepakolni! - mondtam, majd felsiettem a lépcsőn.

Előkaptam egy kisebb bőröndöt, és pakolni kezdtem. Elraktam egy Skater feliratú pólót, egy fekete dzsekit, egy szakadt farmert és az Adidas cipőmet. Beraktam fogkefét, fogkrémet, tusfürdőt és törölközőt is a biztonság kedvéért. Valahogy sikerült begyömöszölnöm a gördeszkámat is. Továbbá előkészítettem egy kisebb táskát, amibe beleraktam a neszesszerem (amiben az arcápolási cuccaim és a sminkjeim vannak), egy scrunchie hajgumit, egy rágót. Kis habozás után eltettem a naplóm is. A mobilom is elraktam. Vagyis, őszintén szólva az a kezemben maradt. Semmi különös, sima Samsung. De...

Beléptem az Instagramba és beíram, hogy  @ _lana.toth_, és megnéztem a képeit. A storyát fél órával ezelőtt frissítette. A legjobb barátnőjével, Szofival csücsörített a Starbucks előtt. Régen nem ilyen volt. Régen legjobb barátnők voltunk. Aztán, miután elballagtunk, és őt nem vették fel a Szent Johannába, közölte velem, hogy nem akar tovább barátkozni velem, és ennyi. Vége volt mindennek.

Őt és Szofit nézve kissé elfogott az a tipikus dèja vu érzés, hogy régen milyen jó volt minden.

- Nem - határoztam el. - Nem fogok ezen siránkozni. Elmegyek abba a rohadt gólyatáborba, szerzek új barátokat, és élem tovább az életem.

Összecsuktam a bőröndöm, megvacsoráztam anyáékkal, elvégeztem az esti rutinom és lefeküdtem aludni.

𝐀𝐍𝐓𝐀𝐈-𝐊𝐄𝐋𝐄𝐌𝐄𝐍 𝐑𝐄́𝐊𝐀 𝐍𝐀𝐏𝐋𝐎́𝐉𝐀 | ˢᶻʲᵍ ᶠᶠWhere stories live. Discover now