𝐀𝐍𝐓𝐀𝐈-𝐊𝐄𝐋𝐄𝐌𝐄𝐍 𝐑𝐄́𝐊𝐀 𝐍𝐀𝐏𝐋𝐎́𝐉𝐀 | ˢᶻʲᵍ ᶠᶠ

Szeptember 22., vasárnap

A csütörtök és a péntek gyorsan eltelt, csak a szokásos hülyülés és izgatottság volt tapasztalható. Szombaton meg minden tanulnivalómat megcsináltam.

Reggel elvégeztem a szokásos rutinom, és lementem anyáékhoz reggelizni.

Amikor bementem a konyhába, anya azonnal magyarázni kezdett, mellette apa dörzsölgette a szemeit. Úgy tűnt, anya már fél kilencre leszívta az energiáját.

- A vidámpark 1 órára van, Dave és Kinga visznek minket el a kocsijukkal. Jön Dan és Pete, ők valószínűleg ellesznek, meg Paula, vele meg te leszel, gondolom. Sietnünk kell, fél óra, és itt lesznek.

Bólintottam, majd enni kezdtem a tükörtojást. A telefonom jelzett, én pedig ránéztem. Anya rosszallóan méregetett, amint a tej ivása közben megnézem, mi az. Utálja, ha evés közben telefonozok. Nem is szokásom, de ez... Egy Kréta értesítés volt.

A tejet ittam, miközben megnyitottam az értesítést, ami irodalomból jött. És akkor megláttam. Irodalomból egy 100%-os kettessel indítottam az évet.

Annyira megdöbbentem, hogy félrenyeltem a tejet, ami aztán egy másodperccel később az orromon jött ki.

Ahogy ezt meglátta, apa hangosan felröhögött... Volna, mert ő is félrenyelt, így már ketten fulladoztunk ezen a békés vasárnapi reggelen.

Köhögve, az égő arcomat legyezgetve kerestem szalvétát. Anya is kapcsolt, gyorsan az egyik fiókhoz szökkent, és kikapott belőle egy tucat szalvétát, azokat meg felénk nyújtotta.

Végül szerencsére senki nem halt meg, bár azért lett volna kedvem elbeszélgetni apával erről a "kiröhöglek miközben fulladozol" dologról.

- Minden rendben, kicsim? - kérdezte anya.

Most nem mondhatom el neki. Gondoltam. Majd ha hazaértünk.

- Aha - törölgettem a továbbra is tejes fejemet.

9-kor épségben kiléptünk a házból, és amit akkor láttam, elállt a szavam.

Egy fekete Jaguar állt előttünk, patyolattiszta, sötétített üvegekkel, letisztult stílussal, hatalmas csomagtartóval, amibe a cuccainkat pakoltuk be.

- Mi a... - mormogtam, de nem tudtam befejezni, mert kivágódott az autó ajtaja, amiből Paula ugrott ki, és ölelt át szorosan.

- Sziaaaa!

- Szia, P - köszöntöttem én is. - Azta, de meleg van - legyezgettem magamat, és már megbántam, hogy egy hosszú, fekete nadrágot vettem fel.

- Paula, légy szíves, ne nyisd ki ilyen hirtelen az ajtót! - a Jaguar-ból egy férfi szállt ki. Annak ellenére, hogy vidámparkba mentünk, elegáns, vasalt nadrágot és zakót viselt, fekete, fényes cipővel. Színpadias mozdulattal megnézte az (elektromos) karóráját, ezzel ellenőrizve, mennyi az idő.

- Bocsi - húzta be a nyakát P.

- Az istenért, Dave, hagyd már! - hallatszott egy hang, majd az anyósülés ajtaja is kinyílt, és egy nő lépett ki rajta. Valami elképesztő szép volt, és úgy nézett ki, mint egy húszéves. És ez nem a sminktől, a plasztikától, meg az ilyesmitől volt, mint az ilyen korban általában, hanem tényleg ennyire szép volt. Fehér blúz volt rajta farmerrel, bézs, vékony anyagú kardigánnal és világosbarna magassarkúval. Egyik kezében egy fehér-bézs táskát, a másikban Starbucksos kávét tartott.

- Én ezt nem rosszból mondtam, Kinga - védekezett Dave, mire Kinga csak a szemeit forgatta, és anyához fordult.

- Virág! Ricsi! Szálljatok már ki! - üvöltött fel, és csak akkor vettem észre, hogy a Jaguar mögött van egy másik autó is, amiből most Pete, Ricsi és Virág szálltak ki. P meg a Jaguarral jött, amiben Dan ült, azt sem tudva, hogy mi történik körülötte. Eléggé belemerült az Insta lájkolgatásba...

Ricsi tetőtől talpig Adidasban volt, szemöldökében ott figyelt egy ezüst piercing, vádliján látható volt a héber tetkó. Most már nem volt raszta, de sötétbarna haja kócosan állt szerteszét.

Virág még mindig hippi volt, barna tarisznyát (vagy táskát, nem tudom) hordott a vállán, színes, virágmintás egyberuhát és egy papucsot (?) viselt.

Pete meg... Na, igen, Pete. Fekete bőrdzseki, Adidas cipő, farmer, fehér póló, fejére tolt napszemüveg...

Nagyon nehezemre esett nem megbámulni. Sőt, még tovább néztem volna, ha anya nem kiált fel.

- Kinga! Virág! De jó újra látni titeket! - azzal odarohant Virághoz, és ők szorosan megölelték egymást. Majd Kingához fordultak, aki a szemét forgatta.

- Na jó, most az egyszer! - széttárta a karjait, anya és Virág, mint a tinik, odaszaladtak Kingához, és megölelték.

Pete és én egyszerre nevettünk fel, Paula meg a nemes egyszerűséggel közölte, hogy "menjünk már, mert éhes, és a vidámparkban van jó kaja".

- Most ettél - nézett rá Pete döbbenten.

- És? Én mindig éhes vagyok - vonogatta a vállát P.

- Na! - csapta össze a tenyerét Virág izgatottan. - Ki kivel szeretne menni?

- R-rel - vágta rá kapásból Paula.

- Danékkel - mondta vele egyidőben Pete, aztán be is szállt a Jaguarba.

P a saját kocsijukhoz rángatott, majd mind a ketten beszálltunk. Ricsi vitt minket, mellette apa ült, anya, Virág, Kinga, Pete és Dan a Jaguarban utaztak.

Az egy órás utat végigbeszéltük Paulával, akárcsak apa és Ricsi. Komolyan, apán látszott, hogy nagyon örül Ricsi társaságának.

Mikor odaértünk, P-vel kiugrottunk az autóból, és a vidámpark bejáratához rohantunk.

- Hé, hé, csak lassan. Itt lesz ez egy jó ideig - jött oda hozzánk Pete, mellette Dan felröhögött. A szülők kicsit lemaradva sétáltak felénk.

Paulával alig bírtuk kivárni, míg a szüleink megvették a jegyeket.

Amint ez megtörtént, beszaladtunk a vidámpark bejáratán, és ösztönösen a hullámvasúthoz mentünk.

Az nap olyan gyorsan telt el, mintha az egész egy perc lett volna. Nagyon jól éreztem magam, és rengeteget beszélgettem nemcsak P-vel, hanem Dannel és Pete-el is. Mindent kipróbáltunk, és Paula kikönyörgött magunknak egy hatalmas vattacukrot is.

A legjobb mégis az volt, hogy láttam, a szüleim mennyire boldogok, hogy találkoztak, és beszélgettek az egykori barátaikkal. Sőt, hallottam, hogy elkezdenek alaposabban beszélni arról a találkozóról, amire az összes egykori 12/b-s elmenne.

Este 10-re estem haza, és csak akkor jutott az eszembe, hogy szólnom kéne anyáéknak a kettesről.

- Majd holnap - motyogtam, aztán elnyomott az álom.