𝐀𝐍𝐓𝐀𝐈-𝐊𝐄𝐋𝐄𝐌𝐄𝐍 𝐑𝐄́𝐊𝐀 𝐍𝐀𝐏𝐋𝐎́𝐉𝐀 | ˢᶻʲᵍ ᶠᶠ

Szeptember 25., szerda

- Antai-Kelemen! A suliújság termébe, most! - üvöltött rám Máday reggel fél nyolckor.

A fülem kicsit csengett, de szerencsére sikerült elvánszorognom a terembe, ráadásul köszöntem is mindenkinek.

Már szinte mindenki benn volt, csak Noémi (Amanda, Noémi... Bővül az a-s lányok neveinek listája, Jézusom) nem volt ott.

Leültem a szokott helyemre (már ha lehet annak nevezni), és hallgattam Csenge ordibálását, hogy márpedig az ő cikkével nincs semmi baj, és hogy Szonja ne merje őt kritizálni.

Szonja meg nyilván visszaüvöltött (kicsit idegzsába mindkettő), és így ment el szinte az egész reggel.

Végül aztán Szonja az utolsó 5 percben szedte össze a piszkozatokat, és közölte, hogy délután találkozunk.

Tegnap megkérdeztem Kardost, hogy tudok-e javítani, és így keletkezett egy 20 perces felelet. Mindent elmondtam az adott dologról, kifejtettem, beszéltem, és beszéltem, végül aztán Kardos egy "jól van, megvan az ötös, csak fejezd már be, unom már ezt a prédikációt" tapssal a helyemre terelt.

Ma az órák szinte elrepültek, azonban egyre több dogát írtunk/írunk, ami kicsit sem könnyű.

Szünetekben végig az udvaron voltunk, a fa alatti padon ültünk, a többi osztályból csatlakozók, meg néhány osztálytársunk körülöttünk álltak.

Említésre méltó, hogy Szonja is velünk volt, és csatlakozott a beszélgetéshez. Hihetetlen, hogy ez a csaj velem egykorú, olyan fura.

A délutáni gyűlésen a lány nagyjából meg volt elégedve a cikkemmel, kihúzott pár sort, de amúgy rendben volt. Aztán jött a másfél órás ordibálás. Antal 2 helyett 5 oldalt írt, Noémi nem tudott helyesen írni, Csenge túl sok mindent fejtett ki feleslegesen, a fotós képei nem tetszettek neki, és így tovább. Kis híján ki is rúgott egy tizenegyedikest. De a srácra valahogy rámosolygott a szerencse (vagy a balszerencse, ez még vitatott), és maradt.

Végül aztán sikeült összehoznunk egy egész frankó kis újságot, amit októbertől a társaink is olvashatnak.

Délután még volt egy kis szabadidőm, Paulával, Pete-tel, és Pete egyik haverjával (talán Milán) Minecraft-oztam.