𝐀𝐍𝐓𝐀𝐈-𝐊𝐄𝐋𝐄𝐌𝐄𝐍 𝐑𝐄́𝐊𝐀 𝐍𝐀𝐏𝐋𝐎́𝐉𝐀 | ˢᶻʲᵍ ᶠᶠ

Augusztus 31., szombat

Reggel pontban 7:00-kor Haller ébresztett minket.

A lányokkal gyorsan lezuhanyoztunk, sminkeltünk (kiderült, hogy nem csak nekem van szükségem rá. Még Toni is használ korrektort! Ezt kapd ki, anya!), meg úgy alapjában véve elkészültünk.

Én felvettem a berakott szettemet, a Skater feliratú pólóm, a szakadt farmerem és az Adidas cipőmet. Ez utóbbinak Paula nagyon örült, természetesen. Felvettem még egy karkötőt, amin gördeszkás medálok voltak, és egy villám akalú fülbevalót. Kész is voltam.

A lányokkal megvártuk egymást, majd lementünk reggelizni az "étkezőbe" (ami pont olyan igénytelen, mint a szálloda többi része). A fiúk már mind ott voltak, és csodálkozva néztek ránk, mondván "a lányok mégis hogy képesek ennyi ideig készülődni?!". 7:35 volt. Huppsz.

Gyorsan megreggeliztünk. A kaja virsli volt, amire a többiek egyből rárebbentek. Én, személy szerint utálom a virslit. Csak arra tudok gondolni, hogy miből készült...

Evés után még fel kellett mennünk a szobánkba összepakolni a csomagjainkat. Ezzel - a készülődéssel ellentétben - hamar megvoltunk, és szaladtunk is le a földszintre.

Hamarosan megérkeztek a fiúk is (haha! Most leelőztük őket! Na jó, ez kicsit úgy hangzott, mintha üldözési mániám lenne...). Elindultunk a buszmegállóhoz, és közben folyamatosan beszélgettünk. De tényleg. Mindenki. Még Antal is hozzászólt a témához egy két mondatot, amiben olyan komplikált szavak voltak megint csak, hogy a fele társaság nem értette, mit akar. De a lényeg, hogy ő is szocializálódott végre.

A buszon nem lehetett beszélgetni, de miután felszálltunk a vonatra, megint megeredt a nyelvünk. Egyszerűen mindenkinek volt valami mondandója, nem fogytunk ki a témából. Egyszer csak arra eszméltünk, hogy megérkeztünk.

Valamennyien önfeledten szálltunk le a vonatról, ami előtt a szüleink vártak minket. Most nem a Szent Johanna előtt volt a találkozó.

Anya és apa úgy borultak a nyakamba, mintha hónapok óta nem láttak volna. Viszonoztam az ölelést, hiszen nekem is hiányoztak.

Miután hazaértünk, a napom további része azzal telt, hogy a szüleimnek meséltem, hogy hogyan éreztem magamat. A válaszom "tök jól", de a szüleimnek ez természetesen nem volt elég. Mosolyogva mindent elmeséltem nekik az utolsó részletig. Oké, nem mindent. A Pete-es sztorit kihagytam. De azon kivül mindent elmondtam.

Ezt követően felmentem a szobámba, bekapcsoltam a laptopom, és beléptem a Facebookba.

11 barátfelkérésem és 20 új üzenetem érkezett. Az összes leendő osztálytársam bejelölt, és én értelemszerűen visszajelöltem őket. Az üzenetek nagyrésze - pontosabban 19 -, Paulától érkezett, nagyjából ilyenek voltak:

Paula üzenete: Hali, R. Írj, ha szabad vagy.
Paula üzenete: R! Gyereee
Paula üzenete: Ahjj, mikor jössz már?
Paula üzenete: RÉKAAA
Paula üzenete: Istenem, ma még ideülnél a gép elé?
Paula üzenete: A BÁTYÁM IDEGESÍT, MENTS MEEEEEEG

És így tovább. Mikor látta, hogy elérhető vagyok, azonnal írt is:

Paula üzenete: Na, végre. Már azt hittem, meghaltál. Felhívlak.
Réka üzenete: Oké.

Paula videohívást indított. Természetesen elfogadtam, és 3 teljes órán át beszélgettünk. Így utólag, nem is tudnám megmondani, hogy miről. Azt hiszem, Paula lett az új legjobb barátnőm. És szerintem ő is így érez. Emellett éreztem, hogy P (ez a becenevet adtam neki, ha már ő is R-nek hív engem) sose árulna el. Az életemben eddig Lana volt az egyetlen legjobb barátnőm, de ő, így utólag belegondolva, nem olyan volt, mint Paula. Lana mindig csak magára gondolt, és önző volt. Szinte sose nevetett, és emiatt én se, amikor vele voltam. Aztán, az első adandó alkalommal lecserélt. Paulában viszont rengeteget nevettünk ma, és iszonyú jókat beszélgettünk.

Ó, és nem említettem még, hogy a huszadik üzenetet kitől kaptam. Íme a válasz:

Pete üzenete: Csá

Rám írt! Azt hittem, hogy kicsattanok a boldogságtól. Jó, igaz, ez nem olyan tartalmas üzenet, de én örültem neki. Vissza is írtam Pete-nek.

Réka üzenete: Szia. Mizu?
Pete üzenete: Csak annyi, hogy... Jól játszottál tegnap.
Réka üzenete: Köszi. De az a Teamelés ellenünk, amit Bencével csináltál, az kegyetlen volt!
Pete üzenete: Szerintem vicces volt. Főleg, amikor a pálya közepén ugráltál dühödben.😂
Réka üzenete: Na, most kinyúvasztalak!

Még 1 órát (!!!) beszélgettünk, majd anya bekopogott, és benyitott a szobámba

- Kész a vacsi - mondta, majd a kezemben lévő telefonra pillantott. - De ehetsz később, ha szeretnél...

- Nem - vágtam közbe. - Egy perc és megyek.

Gyorsan elköszöntem Pete-től, majd leszaladtam a szüleimhez.

Vacsora után elvégeztem az esti rutinom, és elmentem aludni.