𝐀𝐍𝐓𝐀𝐈-𝐊𝐄𝐋𝐄𝐌𝐄𝐍 𝐑𝐄́𝐊𝐀 𝐍𝐀𝐏𝐋𝐎́𝐉𝐀 | ˢᶻʲᵍ ᶠᶠ

Szeptember 9., hétfő

A vasárnap gyorsan eltelt. Annyi érdekesség volt, hogy anyával elmentünk bevásárolni, és láttam egy akciós, nagy, fekete pólót, amire neonzöld betűkkel a "Billie Eilish" felirat volt írva. Sokáig könyörögtem a pólóért, és anya végül beadta a derekát. Állítása szerint csak azért, mert jól áll rajtam. Na mindegy, a lényeg, hogy lett egy új kedvenc felsőm.

Tulajdonképpen a Szent Johannában már az első héten annyi dolog történt, hogy hihetetlen, képtelen voltam leírni mindent. A héten lesz a nyílt szakkörök hete, amire, ha jelentkezel, egész évben kell rá járnod, és nem változtathatsz. Jézusom.

Csöndben elkönyveltem ezt egy baromságnak, de anya ragaszkodott az olvasókörhöz (passzoltam, néha-néha, ha van kedvem olvasgatok, de nem fog meg különösebben), apa meg közölte, hogy a rajzszakkör volt az egyetlen hely, ahova járt (főleg anya miatt, persze. Komolyan. Az övék az a tipikus "true love story". Bah. Na mindegy.), és véleménye szerint "nem volt olyan szar".

De végül Paula annyit könyörgött nekem, hogy menjek vele megnézni ma a rajzszakkört, hogy végül beadtam a derekam. P rajzai valami eszméletlen jók, megmutatott néhányat.

És, amit viszont soha nem hagytam volna ki, a szerdai suliújság. Mindenképp be akarok kerülni. És oda meg én rángatom el P-t.

Vasárnap este meg tanultam, nem is keveset. A tanárok már az első héten sem kíméltek! Ajjajj, mi lesz a későbbiekben? Félek.

Nos, ez volt a vasárnap. Térjünk át a mai napra.

Reggel szokásosan 6:30-kor keltem, és elkészültem. Természetesen a tegnap kapott Billie Eilish-os pólót vettem fel egy szürke farmerrel, láncszerű nyakláncokkal, és egy fehér Adidas cipővel. Sőt, úgy gondoltam, merész leszek, és kihúztam a szemem zöld szemfestékkel. Szerintem egész jól sikerült. Nem volt feltűnő, nem volt kiakasztó, de mégis látszott, és marha jól nézett ki.

Megreggeliztem, aztán apa elvitt engem és Paulát a suliba. Láttam, hogy P nagyon néz engem a szemem sarkából, de csak akkor szólalt meg, amikor kiszálltunk a kocsiból. Vagyis inkább elkezdett hadarni.

- Úristen, mi ez, R? Iszonyú menőn néz ki! Te csináltad? Hűha! Máday nem fog kiakadni? De bevállalós vagy! Imááádom! - fejezte be végül, mire zavartan elmosolyodtam.

- Köszi, P. Igen, én csináltam. Örülök, hogy tetszik. - A földet néztem, mintha olyan érdekes lenne, de közben azért nem tudtam abbahagyni a mosolygást.

- Gyere - P megint megajándékozott a Pennywise-os vigyorával, és a fiúkhoz rángatott.

- Sziasztok! - köszöntünk, mire a fiúk visszaköszöntek. Sőt, meg is jegyezték, hogy jól áll ez a smink. Aztán kiröhögtek, állításuk szerint azért, mert elképzelték, ahogyan Máday hazaküld. Paulához fordultam támogatásért, aki nem volt nagy segítség, mivel ő vihogott a leghangosabban. Támogató barátnő. Pff.

Viszont egyetlen ember volt, aki nem nevetett, és nem dicsért meg. Pete. Ő csak végigmért, majd a szemembe nézett, és halványan elmosolyodott. Azt hittem, felsikítok a boldogságtól, de P vetett rám egy figyelmeztető pillantást, így tudtam kontrollálni magam.

Beszélgettünk a fiúkkal, majd becsengetés előtt néhány perccel bementünk az épületbe. Megint köszöntek a feslőbb évesek is, amit még mindig nem tudok nagyon hová rakni, de mindegy. Láttam, hogy Máday résnyire összehúzott szemmel méreget, de, mivel a smink nem volt feltűnő, végül nem szólt, helyette a mögöttünk sétáló piercinges fiút üvöltötte le. Persze ezelőtt összeszidott minket is.

- Antai-Kelemen, mi ez a nyaklánc? Nem a börtönben vagy! Nagy, ne egyél állva, hányszor szóljak?! Matsuda és Felmayer, ez nem a KGB! Eltenni a kütyüket! Pósa, ne gördeszkázz az épületben, mert igazgatóit kapsz! - Megakadt egy pillanatra. - Kis Pósa, ne rohangálj! - fejezte be végül, mire Paula duzzogva jött mellém. Beértünk a terembe, és én hisztérikus vihogásban törtem ki. Ezt a reggeliért, P! A röhögésbe a fiúk is beszálltak. Majd Norbi és Domi is, bár a kockák nem tudták, miről van szó, nevettek. Paula meg égett, rendesen.

- Szóval Kis Pósa - mondtam, szinte könnyezve.

- De ez nem ér, csak 7 perc van közöttünk! - akadékoskodott P, de senki nem figyelt rá.

Nagy nehezen abbahagytuk a röhögést, és csengetéig beszélgettünk.

Majd a csengő után belépett a terembe egy magas, csontos, ősz férfi, Vladár Ervin. Anya kifejezetten szidta a tanár urat, apa meg bölcsen hallgatott. Na, hagyjuk. Szóval Vladár belépett.

- Jó reggelt, 9/b. A mai, első órára bemutatkozást terveztem. Mindenki mond magáról néhány tulajdonságot, mit szeret csinálni, stb. Kezdjük is... Antai-Kelemen Rékával.

Felálltam, és, a feszengésemet leplezve, bemutatkoztam. Szavaimat leginkább Vladárnak címeztem, mivel a többiek már tudták, amit elmondtam.

- A nevem Antai-Kelemen Réka. Szeretek gördeszkázni, rajzolni, gitározni, zongorázni, énekelni és zenét hallgatni. Már nagyon vártam, hogy a Szent Johannába járhassak.

Vladár bólintott, majd Rebire nézett, aki felállt.

- A nevem Ármin Rebeka - sipákolta, ahogy szokta. És ez így ment végig. Majd, mikor Bencén volt a sor, Antal csörtetett be a terembe.

- Álljon meg, fiatalember! - förmedt rá Vladár. - Esetleg megmagyarázná késésének okát?...

És, szokásához híven, Antal kimagyarázta magát. Kretén.

A többi óra gyorsan eltelt, és Paulával megnéztük a rajszakkört, amit ma tartanak.

Be kell vallanom, tök élveztem. A téma őszi csendélet volt. Paula meg iszonyatosan jókat rajzol. A vérében van.

Suli után hazamentünk. Elmeséltem a szüleimnek a napom, majd felmentem a szobámba, és megcsináltam a házikat. Aztán, gondoltam nosztalgiázok egy kicsit, és leültem Miraculoust nézni. De persze megint idióta kérdések kezdtek kavarogni a fejemben, így végül ráírtam P-re Messengeren.

Réka üzenete: Hé.

P azonnal válaszolt is.

Paula üzenete: Oui?
Réka üzenete: Szerinted ki volt a vakabb? Adrien Agreste vagy Dóra, a felfedező?
Paula üzenete: Tudom, hogy ezt most meg fogom bánni, de ez honnan jött?
Réka üzenete: Épp Miraculoust nézek.
Paula üzenete: XDD. Am tuti Adrien. Nem veszi észre a nyomorékja a jeleket. Nemsokára kijön amúgy az új évad.
Réka üzenete: Igen, tudok róla. Izgulok lol.
Paula üzenete: Adrien vagy Fekete Macska?
Réka üzenete: Nyilvánvalóan Macska.
Paula üzenete: ISTENEM, VÉGRE VALAKI!
Réka üzenete: LOLOLOL

Estig beszélgettünk, majd, miután vacsoráztam és elvégeztem a rutinom, lefeküdtem aludni.

Sziasztok!💕 Bocsi, hogy sokáig nem volt rész. Most viszont hoztam egy újat, remélem, tetszik!💕