𝐀𝐍𝐓𝐀𝐈-𝐊𝐄𝐋𝐄𝐌𝐄𝐍 𝐑𝐄́𝐊𝐀 𝐍𝐀𝐏𝐋𝐎́𝐉𝐀 | ˢᶻʲᵍ ᶠᶠ

Október 3., csütörtök

- BAHAHAHA! - Paula úgy nevetett, mint egy sátán, amikor reggel, a házunk előtt a nyakamba ugrott.

- Neked is jó reggelt - húztam össze a szemem kissé értetlenül.

- Összejött a 15 ezer like - vigyorodott el P, miközben beszálltunk a kocsiba.

Bambán meredtem rá.

- A mi?

- A videómra! Nem emlékszel? - erősködött Paula. Apa meg csendben hallgatott minket, és szerintem jól szórakozott.

Fintorogva meredtem rá.

- Szóval... - Paula a vállamra döntötte a fejét, és ártalanul pislogott rám. - Megveszed nekem a tokot?

Ekkor eszembe jutott, miről beszél. Amikor még szeptemberben megígértem neki, hogy megveszem neki azt a Cole Sprouse-os telefontokot, ha összejön neki a 15 ezer like egy TikTok videójára.

Eközben megérkeztünk a suliba. A fiúk a lépcsőknél álltak, és szokásuk szerint hülyültek. Dan meg elég fáradtnak tűnt.

- Jó reggelt - köszöntünk a fiúknak, akik visszaköszöntek, aztán folytatták eddigi tevékenykedésüket. Vagyis a röhögést.

- Mi történt? - kérdeztem Pete-et, miközben az izgatottan ugrabugráló Paulára pillantottam.

- Bence egész este hívogatta Dan-t, akit ez az őrületbe kergetett. Miután már nem vette fel a telefont, Bence olyan üzeneteket hagyott neki, mint például "holnap töridoga", " összejöttem édesanyáddal", stb. - hangzott a felelet, mire a nevetésemet elfojtva néztem a veszekedő Danre és Bencére.

Hirtelen kivágódott az iskola ajtaja, és Szonja vágtatott ki rajta, kezében egy papírköteget lóbálva.

- Réka! - kiáltotta.

- Ajjaj - grimaszoltam, miközben a többiek kárörvendően "húúú"-ztak egy sort.

Szonja odaért mellénk, és lihegve lefékezett.

- Tessék - nyújtotta oda nekem a papírokat. A gond csak az volt, hogy az az a papírköteg volt, amit tegnap leadtam a novemberi számhoz.

- Valami baj volt vele? - kérdeztem, őszintén szólva, kissé félve.

- Baj? Nem, dehogy! Éppen ellenkezőleg! Senki nem szokta ilyen hamar leadni az ötleteit, mint te. Novemberig van idő, ezért a tegnapi kis incidens után kell keresni egy új fotóst, és gőzerővel készülni a Halloween-bulira - közölte, aztán minden további nélkül visszarohant az épületbe.

- Oké... Ez fura volt - jegyezte meg Paula, mire egyetértően hümmögve elindultunk az épületbe.

Miután megkaptuk a szokásos reggeli szidást a Jeanne d'Arc szobor mellett őrködő Mádaytól, és a kémiacuccunkat elővéve bementünk a terembe.

Gondos periódusos-rendszerről szóló szónoklata után (alig értettem valamit, ezt majd jobban át kéne néznem) a többi óra szinte elrepült, és következett az ofő, amit Haller fullos órarendje miatt csütörtökre tették.

- Gyerekek - szegény ofőt szinte kiverte a hideg veríték. - Elképesztő mennyiségű panasz érkezett rátok ezen a héten is! - szidott le minket. Nem mintha bárki is magára vette volna. - Az még hagyján, hogy visszabeszéltek Kardos tanár úrnak - nézett mérgesen Pete-re, aki csak ártatlanul mosolyogva nézett vissza Hallerre -, hanem esztek az infóteremben, sárral dobáljátok egymást... - fogta a fejét, mi pedig már lapítottunk.

A sárdobálásban ugyanis én is benne voltam. Tegnap reggel az eső konkrétan zuhogott, és miután elállt, úgy gondoltuk, jó poén lenne, ha összekennénk egymás ruháját sárral. Így kellett kidobni a bordó felsőmet.

Az agymosós ofői után nem tartottam a fiúkkal Mekizni, hanem hazamentem a Halloween-bulira ötletelni.

Mint Szonja e-mailjében kiderült, idén a suliújság határozza meg a témákat és számolja össze a szavazatokat a Halloween-bulival kapcsolatban. A szavazás jövő héten kezdődik, és mivel tegnap nem jutottunk semmire (mivel Szonja egész idő alatt a fotóssal ordibált, akit végül kirúgott), nagyon el vagyunk maradva. Ezért holnap nulladik órában soron kívüli gyűlés lesz. Alig várom.

Miután végeztem a tanulással és az öteleteléssel, felmentem Instára (amire nem sokszor van példa, még az értesítéseket is kikapcsoltam), meglepve tapasztaltam, hogy pár nap alatt több, mint 100 követőm lett.

- A közösségi média nem normális - állapítottam meg, aztán visszakövettem az osztálytársaimat, meg még néhány amerikai haveromat.

Vacsora (valamilyen saláta) után még beszélgettünk P-vel Messengeren (nem tett le arról, hogy betartassa velem az ígéretemet, szóval a zsebembe kell nyúlnom), aztán hullafáradtan dőltem be az ágyamba.