𝐀𝐍𝐓𝐀𝐈-𝐊𝐄𝐋𝐄𝐌𝐄𝐍 𝐑𝐄́𝐊𝐀 𝐍𝐀𝐏𝐋𝐎́𝐉𝐀 | ˢᶻʲᵍ ᶠᶠ

Szeptember 16., hétfő

A hétvége gyorsan eltelt. Szombat délelőtt anyával elmentünk vásárolni, délután meg megcsináltam a házikat. Vasárnap átjött P, és úgy terveztük, hogy Riverdale-t nézet velem, de végül egy estébe hajló videojátékozás lett belőle, apa közreműködésével.

Ma reggel szokás szerint 6:30-kor keltem, elvégeztem a reggeli rutinom, felvettem egy fehér felsőt fekete, kicsit bőbb stílusú nadrággal, és egy sárga dzsekivel. Felkaptam az agyonmatricázott gördeszkámat, és kimentem a házunk elé.

Ott Paula már várt. Rajta fekete felső volt kockás kardigánnal és piros (!), nadrággal. Szintén kockás cipőjével a színes deszkáját tologatta.

Mikor meglátott, elmosolyodott, és felcsillant a szeme.

- Indulhatunk?

- Naná - vigyorogtam rá, majd mindketten lecsaptuk a földre a deszkánkat, és versenyeztünk a suliig.

Amikor a fiúk megláttak minket, elkezdtek hangosan füttyögni és szurkolni, úgy általánosságban mindkettőnknek.

Vigyorogva értem oda. Egy másodperccel később P fékezett le mellettem.

- Megmondtam - röhögtem fel. - Most jössz egy nyalókával.

Paula valami olyasmit motyogott, hogy "de hát ő csóró, és neki tényleg szüksége van a cukorra", amikor Toni sétált el mellettünk.

- Hé, Toni - kiáltott rá Bence. - Ideadnád a matek házidat?

Toni zavartan odajött hozzánk, és előhalászta a matekfüzetét. Bence, Pete, Dan és Goki azonnal rávetették magukat, hogy lemásolják. P a fejét csóválva nézte őket. Na ja, aki velem csinálja...

Miután a fiúk megkapták, amit akartak, visszadobták (!) Toninak a füzetét egy flegma "kösz" kíséretében, és tovább sztorizgattak. Szegény Toni meg csak szerencsétlenül állt ott, és nem tudta, mit csináljon. A fiúk meg levegőnek nézték.

- Hééé - néztem rájuk döbbenten. - Ennyire köcsögök lennétek? Nem zavar, hogy Toni nagylelkűen odaadta a füzetét, amit ti gyűrötten, és flegmán adtatok vissza neki?! Biztos ő is szenvedett vele! Tiszteljetek már másokat is! - förmedtem rájuk mérgesen.

A fiúk először elképedve néztek rám, majd szégyenkezve szuggerálni kezdték a földet.

Végül Pete lépett oda Tonihoz.

- Kösz, Toni. Jó fej vagy. Bírunk ám - röhögte el magát Pete, majd megveregette a lány hátát, aki zavarában elvörösödött, és hálás pillantásokkal illetett.

Én csak rámosolyogtam. Ennyit igazán megérdemel.

Még beszélgettünk egy kicsit, hogy milyen volt a hétvége, aztán bementünk az épületbe.

Mádaytól megkaptuk a szokásos reggeli szidást, majd a termünkbe léptünk, és előkészültünk rajzra.

- Na - jött oda hozzám Paula. - Ez a dolog Tonival, tök rendes volt.

- Kösz - mosolyogtam rá. - De semmiség. Meg, amúgy is, Toni a legkedvesebb ember, akit ismerek.

- Álljunk meg egy percre - nézetf rám P összevont szemöldökkel. - Mi az, hogy a legkedvesebb?! És én???

- Miről beszélsz? - néztem rá visszafojtott nevetéssel. - Rólad előbb jut eszembe az Ördögűző, mint az, hogy "kedves".

- Naaa - nyafogott Paula, mire mindannyian felröhögtünk.

Becsengettek, és Vladár jött be a terembe. A feladat csendélet volt, kirakott egy nagy tál gyümölcsöt, és hajrá. 40 percünk volt rá.

Óra végén kiosztotta a jegyeket (P-é lett a legjobb, nagyon hasonlított a rajz a tálra), és kiviharzott az osztályteremből.

Matek következett, utána töri, biológia, majd francia és francia kultúra.

Órák után P-vel mentünk felfelé a dombon, miután a fiúk a lelkünkre kötötték, hogy megnézzük Bence konditermét. Vagyis ahova ő jár gyúrni.

Paulával elbúcsúztunk, és mindketten hazamentünk. Én megcsináltam a házikat, Netflixeztem, majd 6-kor lementem vacsorázni. Összességében tök jól elvoltam, amikor hirtelen megláttam a tennivalók listáján egy teendőt, aminek holnap van a határideje, és még nem csináltam meg.

Az irodalom beadandó. Egyszer már elkezdtem, de végül a lapot összegyűrtem, és elhalasztottam a házidoga megírását.

- A francba! - sziszegtem.

Így kezdeődhetett is a késő éjszakába (vagy a kora hajnalig tartó) munka.