𝐀𝐍𝐓𝐀𝐈-𝐊𝐄𝐋𝐄𝐌𝐄𝐍 𝐑𝐄́𝐊𝐀 𝐍𝐀𝐏𝐋𝐎́𝐉𝐀 | ˢᶻʲᵍ ᶠᶠ

Szeptember 4., szerda

  6:15-kor felkeltem, elkészültem, megreggeliztem és elindultam a suliba.

  Paula szokás szerint a házunk előtt várt. Ma anya vitt el minket suliba, és kérdésekkel bombázta Paulát, akinek hatalmas respect, amiért türelmesen válaszolt azokra.

- És mi a hobbid? Mit csinálsz szabadidődben? Mit nem szeretsz? Tetszik valaki az osztályodból? Hogy vannak a szüleid?

- Szeretek gördeszkázni és rajzolni. Nem szeretek tanulni.  Az osztányból senki nem tetszik, minden fiú idióta. Egytől egyig azok. - na, én ezt más anyja előtt biztos nem mertem volna kimondani... De imádom Paula lazaságát. - A szüleim, pedig, köszönik szépen, jól vannak. - Felcsillant a szeme. - Van egy ötletem! Találkozhatnátok Cortezzel velük!

  Ebben a pillanatban majdnem belénk jött egy autó, és anya gyorsan, és hirtelen lefékezett. Én bevágtam a fejem az ülésembe, P pedig majdnem előrebukott.

- Jaj, nagyon sajnálom - mondta anya rémülten. - Jól vagytok?

- Aha - mondta Paula.

- Aúú! - nyögtem vele egyidőben.

  Anya kínosan, majd, miután ránk dudáltak (mivel egyhelyben álltunk), gyorsan beletaposott a gázba.

  Rekordidő alatt beértünk a suliba, anya kissé illetlenül kiterelt minket a kocsiból, és én még szinte ki se szálltam, amikor anya úgy döntött, hogy elindul.

  Botladozva, sietősen kiszálltam, és mire becsuktam az ajtót, anya már el is száguldott.

- Mi baja van? - kérdeztem.

- Készül a közelgő programjára! - vigyorgott Paula.

- Mivan? - néztem rá értetlenül.

- Mindegy - legyintett, majd bement a suliba, én pedig loholtam is utána. Anya kis előadása miatt késve érkeztünk, már a fiúk is bementek, ami nem volt jó jel.

  Gyorsan a kémiaterembe rohantunk, és miután beestünk az ajtón, be is csöngettek.

  Nem meglepő módon rajtam és Paulán kívül már mindenki az osztályteremben volt. Ja, nem. Antal már megint késett.

  Leültünk egy szimpatikus helyre, kipakoltuk a cuccunkat (mindezt kb. 3 másodperc alatt), és úgy tettünk, mintha egész szünetben türelmesen vártunk volna a helyünkön.

  Ámde semmilyen tanár nem jött. Értetlenül forgolódtunk, majd, amikor 5 perc után sem jött be senki, Csenge leszaladt a tanáriba.

  Mi, többiek, akik kicsit tartunk Csengétől (jó, tulajdonképpen rettegünk tőle, de ezt senki nem mondja ki), ezt szabadfoglalkozásnak vettük, úgyhogy mindenki egyszerre kezdett beszélni... Vagyis inkább üvölteni. Pete és Bence alufóliagalacsinokkal dobálták Dant, akinek a kezében valami új iPhone mobil volt, és azt védelmezte "hősiesen" a karjaival. Rebi épp a körmét festette, de Norbi meglökte, és ezért elkente. Erre Rebeka iszonyú mérges lett, és elkezdte tiszta erejéből püfölni Domit. Valószínűleg összetévesztette őket. Mindenesetre Norbi kárörvendően röhögte ki szegény Domit, aki semmit nem csinált, mégis az ő fejét verték egy matekkönyvvel. Toni egy legyet próbált leütni egy verseskötettel, de amikor a rovar elkezdett felé repülni, akkor tágra nyílt a szeme, és ijedten elkezdett szaladgálni fel-alá a teremben. Paula velem beszélgetett, de Pete minket is alufólialabdákkal hajigált, míg végült P ezt megelégelte, és hozzávágta Pete-hez az irodalomkönyvét (!). Ja, és Gokit majdnem kihagytam. Ő éppen egy "új, csúcskategóriás Mac-cuccról" magyarázott. Hogy kinek, azt nem tudom, de úgy tűnt, elvan, szóval senki nem szólt neki.