𝐀𝐍𝐓𝐀𝐈-𝐊𝐄𝐋𝐄𝐌𝐄𝐍 𝐑𝐄́𝐊𝐀 𝐍𝐀𝐏𝐋𝐎́𝐉𝐀 | ˢᶻʲᵍ ᶠᶠ

Szeptember 6., péntek

Hát jó. A tegnap este brutális volt. Anyáék iszonyú mérgesek voltak, amiért kémkedtünk a többiekkel utánuk.

Ja. Nyilván megtudták. Épp hazafelé mentek, amikor Virág elkezdett arról áradozni, hogy "milyen király már", hogy a gyerekeik ilyen jóban vannak. És hogy most is biztosan nagyon jól érezzük magunkat. Hát, és szerintem nyilvánvaló, hogy ezután mi következett. És, ha az egész estés kiabálás nem lett volna elég, a szüleim közölték, hogy netkorlátozást kapok. Minden nap maximum 1 óra, ha tanulni akarok, lehet több. Szuper. Nem tudom, mi hiányzott. Anya ezt azzal indokolta (apának nem volt sok beleszólása a dologba), hogy neki is volt netkorlátozása, és kibírta. Erre hirtelen köpni-nyelni nem tudtam, és végül felvágtattam a szobámba, és bevágtam az ajtót. Ez nálam elég ritkán fordul elő. Mindegy.

Reggel izgatottan ébredtem, és ehhez illő ruhát is vettem fel. Egy halványrózsaszín (semmi bajom a rózsaszínnel, nem értem azokat, akiknek nem tetszik, mert szép szín, csak nem jó, ha az egész ruhatárunk ugyanolyan),  oldalpántos haspólót, és, mivel ma kifejezetten meleg volt, egy farmersortot és egy ezüst szandált. Továbbá feltettem a szerencsenyakláncom. Kénytelen voltam elfejelteni a tegnapi balhét.

Sminkelés közben azonban újabb problémával kellett szembenéznem: mi van, ha P pipa rám a tegnapi miatt?! Hallottam, ahogy anya azt ecseteli apának, hogy Paulának is van netkorlátozása.

Félve mentem ki a házunk elé, és óriási kő esett le a szívemről, amikor megláttam P-t.

Beszálltunk a kocsiba, és apa szokás szerint elvitt minket a suliba. Egyébként apa egyáltalán nem volt rám dühös a tegnapi miatt, aminek nagyon örültem. Sőt, még pacsit is adott, és a lelkemre kötötte, hogy legközelebb úgy kémkedjek, hogy ne vegyék észre és ne tudják meg. Éljenek a laza apák.

Az út csendesen telt, ami nem volt szokatlan. Mindig csak akkor kezdtünk el Paulával beszélgetni, amikor már a suli előtt voltunk. Így, miután kiszálltunk, P-hez fordultam.

- Figyelj... Nagyon sajnálom a tegnapit - mondtam. - Nem akartam rosszat. Azt meg főleg nem, hogy miattam kapj korlátozást.

- Nem gáz, R - Paula elmosolyodott. - A tegnapi volt életem ebyik legizgibb napja! Azt az egy hét megvonást meg kibírom. Te vagy a legjobb barátnőm!

Egy hét? Mázlista. Mindegy.

Összeölelkeztünk, majd éles füttyögést hallottunk. A fiúk már megint éretlenek. Nem újdonság. Odamentünkm majd Bence megszólalt.

- Fasírt volt?

- Nem, szerencsére nem volt - nevettem.

- Akkor?

- R hallucinál - közölte P, mire mindenki felröhögött. Természetesen én is.

- Na jó - tettem fel a kezem. - Kvittek vagyunk - mondtam, mire a többiek beszélgetni kezdtek. Asszem Bence és Dan vesztek össze valamin, de nem tudtam meg, hogy min. Ugyanis félve Pete-re néztem, és a gyomrom görcsbe rándult a gondolattól, hogy talán haragszik. De ő csak biccentett, és halványan elmosolyodott. Én meg azonnal felvidultam, és lazán beszélgetni és nevetni kezdtem a többiekkel.

Csengetés előtt nemsokkal bementünk a termünkbe (ahol épp Domi és Norbi veszekedtek... Akarom mondani verekedtek valami játékkonzolon), és helyet foglaltunk. Kardos jött be.

Egy maratoni magyarórát kaptunk tőle, és a tanár annyira hadart, hogy alig tudtam tartani a tempót.

Következő óra rajz volt. Szeretek rajzolni, de annyira azért nem izgat. A tanár, Vladár Ervin amúgy jó fejnek tűnik, de próbáltam a rossz tulajdonságaira koncentrálni, hátha ezzel valamennyire kiengesztelem anyát.

Harmadik óra infó volt Tölgyessyvel. Vicces, hogy ez veleaz első hivatalos óránk, mégis szinte őt láttuk a tanárok közül a legtöbbet. Haller után, nyilván.

Ezután volt egy francia, egy angol (én fordítottam mindenkinek egyedül, mert az örök-késő-bunkó-Antal nem volt képes segíteni).

Végül egy ofőivel zártunk.

Haller teljesen kiakadt, és közölte, hogy temérdek panasz érkezett ránk már az első héten. Bence balettezett kémián, amikor Gondos nem figyelt, Dan és Goki kiakasztották Kardost a kütyüikkel, Domi és Norbi összevesztek biológián... És még sorolhatnám. Igyekeztem visszatartani a nevetésem, mivel ezeken az eseményeken én is ott voltam, és bizony jókat mulattam a többieken. Plusz eszembe jutott a tanárok arckifejezése...

Suli után átjött Paula, ahogy megbeszéltük. Egész délután, éjszakába nyúlóan beszélgettünk. Paula, szerinte teljesen ésszerű, szerintem meg teljesen ésszerűtlen tippeket adott arra, hogy hogyan keltsem fel Pete figyelmét. Például hogy ha ott van, nézzem levegőnek, mutassam azt, hogy tök jól elvagyok, nevessek sokat stb. Nem nagyon értettem, hogy ez mégis miért lenne jó, az én módszereim teljesen mások. De úgy gondoltam, hogy az ő ikertestvére Pete, ő ismeri jobban, szóval hallgattam rá.

Beszélgettünk mindenről, ami csak eszünkbe jutott. A csevejünk az éjszakába nyúlt. Filmet néztünk, X-boxoztunk, vacsorára pedig (anya engedékeny volt), rendeltünk pizzát és (természetesen apa javaslatára) kólát ittunk hozzá.

És a rémtörténetek sem maradhattak ki. Bár mi inkább nevettünk, mint rettegtünk.

Rég éreztem magam ennyire jól. Lanával egy ottalvós buli iszonyú unalmas volt. Mindig azt csináltuk, amit ő akart. Viszont Paulával egy hullámhosszon voltunk, rengeteget nevettünk és azt csináltuk, amibe mind a ketten beleegyeztünk.

Valamikor negyed 12 körül aztán anya benyitott, és megkért minket, hogy legyünk egy kicsit halkabbak.

És 12-kor már nagyjából aludtunk is. Holnap a versenyen kicsit fáradtak leszünk. Huppsz.

Én még sokáig forgolódtam, és be kell vallanom, kicsit izgultam a holnapi nap miatt. De aztan beláttam, hogy ezen inkább holnap kell stresszelnem. Addig nyugi van.