𝐀𝐍𝐓𝐀𝐈-𝐊𝐄𝐋𝐄𝐌𝐄𝐍 𝐑𝐄́𝐊𝐀 𝐍𝐀𝐏𝐋𝐎́𝐉𝐀 | ˢᶻʲᵍ ᶠᶠ

Szeptember 2., hétfő

Véleményem szerint a mai volt életem egyik legpörgősebb napja.

Pontosan 6:15-kor jelzett a telefonom, és én azonnal kipattantam az ágyból.

Komolyan. Szerintem még soha nem készültem el ilyen gyorsan. Lezuhanyoztam, felvettem a tegnap kiválasztott szettemet, kisminkeltem magam (szájfény + korrektor + szemspirál, és megengedtem magamnak egy kis púdert is), és rohantam fésülködni.

Pont, ahogy gondoltam. Úgy néztem ki, mint aki 3 hónap alatt se találta meg a hajkefét.

Sopánkodva elkezdtem fésülni a hajam. Legnagyobb meglepetésemre nem látszott, hogy elfeküdtem. Sötétbarna tincseim hullámosan omlottak a vállamra.

Ettől felvillanyozódva mentem le reggelizni. Anya palacsintát (!) csinált, ami köztudott, hogy az egyik kedvenc kajám. Leöntöttem kb. 1 liter palacsintasziruppal, és enni kezdtem. Anya ezúttal nem szólt rám, pedig láttam rajta, hogy már akkor cukorsokkot kapott, amikor ránézett a reggelimre.

Miután befejeztem az evést, gyorsan felszaladtam a szobámba, ellenőriztem magam a tükrömben, felkaptam a fekete Kånken iskolatáskámat, és már rohantam is le.

Anyának korán el kellett indulnia a munkahelyére, ezért apa vitt el a suliba.

Amikor kiléptünk az ajtón, legnagyobb meglepetésemre Paula állt ott.

- P! - kiáltottam, miközben szorosan megöleltem. - Honnan...?

- Be volt kapcsolva a helyinformációd a telódon, amikor tegnap beszélgettünk - felelte, ezzel válaszolva a fel nem tett kérdésemre. - Elvisztek?

Hitetlenül felnevettem, majd esdekelve néztem apára. Ő csak bólintott, mire Paula és én izgatottan beszálltunk a kocsinkba.

Paulával a suliig beszélgettünk. Vagyis nem egészen a suliig, mert apa a Szent Johannától majdnem egy egész saroknyira megállt.

- Micsi... - kezdtem volna, de apa közbeszólt.

- A gimi első napján arra kértem a nagyszüleim, hogy álljanak meg egy kicsit távolabb a sulitól, mert ciki, ha közvetlenül előtte tesznek ki - magyarázta.

- Én erre nem is gondoltam. De köszi apa! - gyorsan megöleltem, majd Paulával együtt kiszálltunk, és a sulihoz siettünk.

Az épület csupán 1 emeletes volt. A lépcsője előtti táblára és a falra fel volt írva kék-fehér-piros betűkkel, hogy SZENT JOHANNA ALAPÍTVÁNYI GIMNÁZIUM. A diákok kisebb csoportokban, láthatóan klikkesedve beszélgettek.

Paulával egymás mellett haladtunk, és mindketten igyekeztünk magabiztosnak tűnni.

A suli előtti lépcsőknél Pete, Bence, Dan és Goki vártak minket. Odamentünk hozzájuk.

- Jó reggelt - köszöntem, mire fiúk visszaköszöntek rendkívül udvarias csá, cső, szevasz köszönésekkel.

- KONICSIVÁÁÁ! - üvöltötte Bence, mire Goki kivételével mind felröhögtünk.

Még beszélgettünk a fiúkkal, majd 7:35-kor Paulával bementünk az épültbe.

A Szent Johanna egyszerűen fantasztikus volt! Mióta anya és apa jártak ide, kicsit felújították, a falak tiszta, fehér színben pompáztak, láthatóan nem olyan rég festették át őket. A parketta is frissnek tűnt. És természetesen ott volt az ikonikus Jeanne d'Arc-szobor, mellette a még ikonikusabb Máday Emília igazgatóhelyettes asszonnyal. Már tegnapelőtt is megtapasztaltam, milyen előben látni, de most volt csak igazán félemetes. Ott állt, szemöldökét összevonva, gigantikus vonalzójával a kezében, és a diákokat pásztázta.