𝐀𝐍𝐓𝐀𝐈-𝐊𝐄𝐋𝐄𝐌𝐄𝐍 𝐑𝐄́𝐊𝐀 𝐍𝐀𝐏𝐋𝐎́𝐉𝐀 | ˢᶻʲᵍ ᶠᶠ

Október 25., péntek

Hajnali négy körül ébredtem. Igen, annyira izgatott voltam az első Szent Johannás Halloween-bulim miatt.

Mivel egyszerűen képtelen voltam visszaaludni, nem szenvedtem tovább, hanem úgy döntöttem, csinálok valami értelmeset.

Megmostam a hajam, viszont hagytam, hogy magától megszáradjon. Gyorsan felpróbáltam a Coraline-jelmezemet, és elégedetten konstatáltam, hogy tökéletes lett. Vagyis, a kék parókám frufruja valamiért felfelé áll, mint valami taraj, de azt úgy gondoltam, délután ráérek megcsinálni.

Összedobtam egy gyors reggelit, és ittam egy kávét. Na, anyáék ekkor botorkáltak le félkómásan.

Felrohantam a szobámba, és felvettem a hosszú, bordó kardigánomat egy fehér pólóval, sötét farmerrel és a Converse-emmel.

Miután a sminkem is kész lett, indulhattunk is.

Apa kirakott engem és Paulát a suli előtt, és mi szokás szerint odaálltunk a fiúk társaságába, akik éppen a hat órakor kezdődő Halloween-partiról diskuráltak.

- Sziasztok - pattantunk oda, aminek következtében a fiúk visszaköszöntek, és ezúttal már minket is bevontak a beszélgetésbe.

- Szóval Csengét meghívta minimum három fiú tegnap, de mindenkit elutasított - pletykált Goki, és pont úgy viselkedett, mint egy hatvanéves szomszéd néni.

Felröhögtünk, és nagyban ment a sztorizgatás arról, hogy ki mi lesz a bulin. Dan Frankeistein lesz a Hotel Transylvania-ból, Paula ugye Wednesday Addams, Bence Bozont lesz a Scooby-Doo-ból (?), Goki valami animét választott, azt hiszem, Akira Kurusu lesz.

- Te mi leszel, Réka? - fordult felém Bence kíváncsian.

- Titok - vigyorogtam rá, mire a fiú felháborodottan nézett rám.

- Mi? Titok? Vagyis nem mondod el senkinek?

- Nem - vontam meg a vállam a mosolyomat elfojtva.

- De akkor így hogy fogsz összeöltözni Pete-tel a rand... au! - kiáltott fel fájdalmasan, mivel Pete oldalba könyökölte.

A szituációt mindenki hangos röhögéssel nyugtázta.

- Ez nem vicces - kérte ki magának Bence az oldalát fogva. - Asszem, majdnem kijött a reggeli diétás kajám - nyöszörgött, mire továbbra is csak nevettünk.

- Viszont, ha már itt tartunk, Pete is elmondhatná, hogy mi lesz - néztem a fiúra mosolyogva, aki mélyen a szemembe nézett, és felvonta a fél szemöldökét.

- Én miért mondjam el, ha te nem, R? - kérdezte, mire mosolyogva álltam a tekintetét.

- Tegnap elmondtam neked. A többieknek meglepetés lesz.

- MI? Ő TUDJA?? De hát ez nem igazsááág - nyávogott Goki, mire Bence és Dan is egyetértően bólogattak. - Mondd el nekünk iiis!

- Nem - vigyorogtam továbbra is, mire a fiúk megadóan elröhögték magukat.

- Amúgy nekem továbbra sincs kísérőm - tért vissza a problémájára Paula.

- Tudod, mit? Elviszlek - ajánlotta fel hirtelen Bence, mire Pete a szemöldökét felvonva, gyanakodva nézett rá. - Csak azért, hogy a hölgy ne nyafogjon, semmi egyéb - tette hozzá behúzva a nyakát, egyértelműsítve a szándékát, mire Pete biccentve elfordult, és mindannyian néztük, ahogy Paulának kitágul a szeme.

- Tényleg megtennéd? Úúú, kökiii! - ugrabugrált össze-vissza, amit mosolyogva figyeltem.

Lassan bementünk a termünkbe, és csengetéskor Kardos lépett be a terembe, amit negyvenöt perccel később egy "jó szünetet, ne feledjétek, első órán dolgozat!" bejelentéssel hagyott el. Szuper.