𝐀𝐍𝐓𝐀𝐈-𝐊𝐄𝐋𝐄𝐌𝐄𝐍 𝐑𝐄́𝐊𝐀 𝐍𝐀𝐏𝐋𝐎́𝐉𝐀 | ˢᶻʲᵍ ᶠᶠ

Szeptember 11., szerda

Kedden nem volt semmi különös, azon kívül, hogy azt hittem, felrobban az agyam a sok tanulástól. Ja, és Norbi meg Domi ellopták az én és Csenge füzetét, hogy lemásolják a házit. Nekem egyetlen feléjük irányuló mérges pillantás is elég volt ahhoz, hogy Domi visszaadja a füzetem, Csengének viszont meg kellett harcolnia a sajátjáért. Végül nemes egyszerűséggel rátaposott Norbi lábára, és ezzel el is volt intézve a dolog.

Na mindegy.

Ma reggel izgatottan ébredtem. Ma délután lesz a suliújság selejtezője. Nagyon sokan akarnak bekerülni. Köztük én is. Meg Paula. És Csenge. Néhány kilencedikes. Egy csomó felsőbbéves.

- Nem igaz - morogtam, majd feltápászkodtam.

Ma kicsit hűvösebb volt, és amúgy kicsit újságírósabbra akartam venni a figurát, így felvettem egy szürke pólót, amin egy fényképezőgép díszelgett és az "Oh Snap!" felirat egészítette ki. Mellé egy fekete farmert (ne máár! Még csak szeptember 11-e van, miért van ilyen hideg?!) És egy fekete cipőt választottam. Végezetül magamra kaptam egy fehér, hosszabb stílusú, vékony kabátot, feltettem a szokásos sminkem, megreggeliztem, és kész is voltam.

Ma reggel anya vitt el engem és P-t suliba. Mikor kiszálltunk, még utánam kiáltott.

- Sok sikert! - majd elhajtott.

Paulával együtt mentünk oda a fiúkhoz.

- Sziasztok! - köszöntünk.

Megkaptuk a szokásos csá, cső, szasz, konicsivá és ilyesmi köszönéseket (utóbbit szigorúan Bencétől... Goki magában szitkozódik ilyenkor), és a suli előtt beszélgettünk.

Végül bementünk. Mádaytól szokásosan megkaptuk a napi üvöltést. Komolyan, van vagy 60 éves az a nő, örök rejtély számomra, hogy bírja a hangja.

- Antai-Kelemen, vedd ki a kezed a zsebedből és húzd ki magad! Nem börtön ez! Kis Pósa, köpd ki a rágót, tilos az épületben rágózni! Nagy, tedd el a súlyzókat, ez nem konditerem! Matsuda és Felmayer, tegyétek el a kütyüket és nézettek előre, ha nem akartok nekimenni mindenkinek! Pósa, hogy áll a hajad? Csinálj vele valamit, most azonnal!

Ekkor, teljesen váratlanul, P kiköpte a földre a gigantikus méretű rágóját. Máday egy pillanatig döbbenten állt, majd kivörösödve ordított Paulára.

- TE MEG MÉGIS MIT KÉPZELSZ MAGADRÓL?

- Azt tetszett mondani, igazgatóhelyettes asszony, hogy köpjem ki a rágómat. Kiköptem - válaszolta P szemtelenül.

- AZONNAL SZEDD AZT FEL, ÉS DOBD KI A KUKÁBA! - parancsolta Máday.

- Hát, jó - vonta meg a vállát Paula, majd elővett egy zsepit, megfogta a rágót, és kidobta.

Miután ez megtörtént, együtt, 6-an mentünk fel a terembe. Pete leökölpacsizott P-vel. És csak a fejemet ráztam nevetve.

Ma már szinte mindenki köszönt a folyosón, aki mellett elhaladtunk. Én visszaköszöngettem nekik, mert nem akarok bunkó lenni, és ha ez ennyire boldoggá teszi őket, mint amennyire mutatják, akkor köszönök, mert miért ne?

Hirtelen P lépett mellém.

- Ma, 5 óra, diskurzus Messengeren.

Bólintottam, majd bementünk a kémiaterembe.

Becsengettek, és az ikonikus ajtó mögül az ikonikus Gondos tanárnő jött elő az ikonikus tűzpiros fürtjeivel. Komolyan, ezt a nőt lehetetlen megszokni.

Órán maratonit diktált, azt hittem, leszakad a kezem, de a többiek nem nagyon zavartatták magukat. Paula a padjára hajtott fejjel pihent, vagyis inkább aludt, Pete suttyomban zenét hallgatott, Goki és Dan a pad alatt néztek valami sorozatot, talán Family Guyt, Norbi és Domi valami konzolon veszekedtek, Rebi megigazította a sminkét, Antal olvasott. Csak én, Toni és Csenge figyeltünk. És ami a legdurvább az egészben, hogy ezt a tanár észre sem vette! Csak írt és írt a táblára, a vegyjeleket ismételtük át. Mondjuk, az is lehet, hogy tudja, hogy az osztály 3/4-e nem figyel, csak nem érdekli, úgy van vele, hogy nem az ő baja, ha megbuknak.