Late Nights

16. fejezet

Süvítő szél karolt maga alá, ahogy a hűvös tengerparton sétálgattam. Lábaim mezítelen. S fogaim csikorognak a gondolattól, hogy a hideg homok a lábujjaim közt cikázik. Lomhán sétálgattam a környéken, s néha-néha összerezzentem, majd átkarolva magam, folytattam tovább az utam. Mi fogalmam sem volt, hogy hová vezet. Szemeim sarkában gyülekeznek a könnycseppek, mik kikívánkoznának. De visszafojtom őket, a hideg miatt nem fogok sírni. Magamra tekintek, s észreveszem, hogy egy szakadt ruha fogta közre alakom. Eredetileg fehér volt. Most pedig tiszta mocsok. Hajam, ujjaimmal próbálom kifésülni, több-kevesebb sikerrel. S előre hozom, így lágyan omlik a mellkasomra. Szemeim a környéket vizslatták, s semmit nem találtak. Semmit. Csak a nagy üres tengerpartot. S egy váratlan pillanatban villámcsapás világította be az egész partot. Ijedtemben enyhén megugrottam, s jobb tenyerem a mellkasomra helyeztem. Ezzel nyugtatva magam. Mikor felnéztem, egy alak ült a tengertől nem messze. Lábait néha-néha súrolta a felhúzódó víz. Kezeivel pedig hátul támaszkodott. Szemöldökeim felvontam, hogy- hogy ő nem fázik? Hosszabb haja enyhén nedves, s itt-ott kunkorodik. Elmosolyodtam ezen. Úgy nézett ki, mint Tarzan. Felsőtestét egy lenge fehér ing takarta el. Lábait szűk kopott fekete farmer. S lábai neki is mezítelen voltak. Néztem, ahogy néha összedönti a két lábát, majd oldalra. Észre se vettem, hogy közeledem felé, míg meg nem álltam mellette. S komótosan tekintek felé. S úgy néztem ki, mint aki várna valamire. Nos, talán vártam is, csak fogalmam sem volt, hogy mire. Lábujjaim megmozgattam a homokba. Majd leguggoltam. Átöleltem a térdeim, s összébb kuporogtam. A hűvös szellő ide-oda csapta hajam, s kezdett elegem lenni belőle. Egy újabb villámcsapás világította be a tengerpartot. S összerezzentem. Fejem balra fordítottam. Így rálátást nyerhettem az alak arcára. S tekintetem komor lett, mikor beazonosítottam az adott személyt. 

Harry.

Ha az arcomról nem sütött eddig a meglepődés, akkor most biztosan. Szörnyedten mértem végig a jobb profilját. Ahol nem mást láttam, mint a felszakadt szemöldökét, a duzzadt orcáját, s felrepedt alsó ajkát. Ajkaimba haraptam tehetetlenségemben. S megráztam a fejem. Szörnyen festett. Hallottam, ahogy mély levegőt vesz. Majd felnéz az égre.
- nem tudtad, hogy bámulni nem szép dolog, Alisa? – Hallom meg hars, mély hangját.
- szörnyen nézel ki. – jegyzem meg halkan, s keserűen.
- hmm… kössz. igazán jól esik kezdésnek. – Szólal meg gúnnyal a hangjában, majd kuncog egyet a végén. – miért nem ülsz le inkább? – Vált témát.
- hideg a homok… nem akarok felfázni. – Jelentem ki sóhajtva.
- szerinted, ha mezítláb mászkálsz a homokba, akkor nem fogsz felfázni? –Nevet jóízűen.
- ott a pont. – Mosolyodok el, majd egy kósza tincset hátra tűrök a fülem mögé.
- ülj az ölembe. – Mondja ki monoton hangon. S én rémülettel teli arccal tekintek felé.
- h-hogyan? – Dadogok.
- mind a ketten pontosan tisztába vagyunk azzal, hogy mit mondtam, 5 másodperccel ezelőtt, szóval ne akard, hogy elismételjem még egyszer. – Mormogja az orra alatt.
- de…
- nincs de, Alisa. ülj az ölembe, nem tudom, miért nem tudod megtenni… - Nézett el a távolba.
- Harry… nem fogok az öledbe ülni. – Hitetlenkedtem.
S a következő pillanatban, mást nem is veszek észre, csak ahogy felnéz rám. Majd gonoszan elmosolyodik. Ajkaim szétnyílnak. S a kezét a csuklómon érzem, ahogy magára húz, oly szorosan, hogy átesek rajta. Mind a két kezét a derekamon tartotta. S gyorsan átfordított, majd feljebb húzott magán. Így az ölében ültem, s lábaim a dereka két oldalán helyezkedtek el. Kezeim tehetetlenségemben, felvezettem a mellkasára, s éreztem, ahogy a szíve rohamosan lüktet a kezem alatt. Mikor tudatosult bennem, mind az, hogy milyen pozícióban is ülök. Rögtön felakartam állni, de a két kezével visszaszorított. A csípőm az övéhez súrlódott, s felszisszent. Alsó ajkát beharapta, majd hátravetette a fejét. Majd egy mély levegőt eresztett el.
- nos? mégse volt olyan nehéz leülni az ölembe, nemde? – Vigyorgott tovább.
- főleg akkor nem, ha kényszerítik az embert… - Mormogom.
- hogy mondtad? – Vonja fel a bal szemöldökét.
- azt mondtam, hogy főleg akkor nem, ha.. – Kezdtem bele, de ő közbeszólt.
- Jól tudom, hogy mit mondtál, csak adtam egy esélyt, hogy újra gondold, hogy mit is szerettél volna nekem mondani. -  Kacsintott. Mire én csak a szemeim forgattam.
- mi történt veled? – Kérdeztem meg tőle, ami már régóta foglalkoztatott. S egyik szeméből a másikba néztem. De mind a kettő olyan üresnek bizonyult. Egy nagyot sóhajtottam, s lehajtottam a fejem. Furcsának éreztem a helyzetet, s felettébb kellemetlennek.
- tényleg tudni akarod, Alisa? tényleg?
Jobb keze a csípőmön erősebben mart bele a bőrömbe, s felszisszentem, majd figyelmem a kezére irányult, s próbáltam leszedni a kezét, kevés sikerrel, tekintve arra, hogy ő sokkal erőseb volt nálam. Bal kezét végig vontatta testem ívén, lassan, hogy éreztesse érintését. S elérte, amit akart, mert rebegtetve lehunytam a szemem, s felsóhajtottam. A szél lágyan lebegtette hajunkat ide-oda. S Harry-nek meg kellett fognia pár tincset, hogy hátra tűrje azokat az arcomból. S mikor megtette, középső és mutató ujjával végig szántotta a bőröm az állkapcsomig. Felemelve azt. Előrébb dőlt, s mind a két kezével közre fogta a tarkóm gyengéden. Közelebb vont magához, s mélyen a szemembe nézett. Szemei élénk zölden csillogtak, mik elvarázsoltak. Ajkamba haraptam. S hüvelykujjával lehúzta azt. Majd engedte, hogy visszamenjen. Homlokom az övéhez döntöttem, s lehunytam a szemem.
- te tetted ezt velem. – S amint ezek a szavak elhagyták a száját, kitágultak a szemeim, akár csak egy golflabda.
- é-én? – Remegett a hangom. S felnéztem rá, hogy feltérképezhessem az arcát.
Jobb szeme alatt egy hatalmas lila folt volt. S néhol véraláfutás jelei mutatkoztak az arcán. Kezeimet azonnal hajába vezettem, s elkezdtem masszírozni fejbőrét.
- t-te. – Mormogta vissza, majd hátradöntötte a fejét. – ne hagyd abba. – Ajkai kiszélesedtek egy hatalmas mosolyra. S a hatalmas gödröcskéi ott ékeskedtek az arcán. Megmosolyogtam a pillanatot, mégis valahol elszomorodtam, hogy én tettem mind azt vele, amiről nem is tudtam. Legalább is én nem emlékszem rá.
- m-miért tettem ezt v-veled? – Kérdeztem vonakodva. Őszintén szólva, féltem a válaszától, s ez meg is látszott az érintésemen.
- mert kiprovokáltam belőled. – Sóhajtott.
S figyeltem, ahogy, egyre gyorsabban szedi a levegőt. Majd egy mélyről jövő mormogást ereszt el. Teste kezd elernyedni. S én megkönnyebbülök. Kezei a háta mögött helyezkednek el, a homokban, így megtudta tartani magát. Észrevettem, hogy ha erősebben masszírozom a fejét, akkor kezei ökölbe szorulnak a homokban. Ajkaim vigyorba torkollottak.
- és miért tennél ilyet?
- mert ez volt a dolgom.
- a dolgod? – Álltam le.
- miért álltál le? – Nézett rám.
- kérdeztelek…
- én is… elég jók a kezeid. Értsd úgy, ahogy akarod. – Kuncogott saját magán. Mire nekem csak egy szemforgatás volt a válaszom.
- milyen. dolgodról. beszéltél? – Sziszegtem a fogaim közt. Majd megfogtam az ingjét a nyakánál. S letekintettem a mellkasára, s elszörnyedtem, mikor itt is tele volt lila és zöld foltokkal. – e-e-zt is én tettem v-veled?
- igen. nos visszatérnél a masszírozáshoz? Imádom, ha masszírozod a fejem. – Nevetett jóízűen.
- miért nem akarod elmondani? miért kellett kiprovokálnod?
- lépj túl rajta… idővel rájössz… de ha már nem akarod masszírozni tovább a fejem, akkor ébredj fel.
- huh? – Vontam fel érdeklődve a szemöldököm.
- ébredj, szépségem.

Ébredj.

Izzadtan ültem fel az ágyban, s a hajamba túrva, öleltem magamhoz a térdeim. S ringattam magam előre, s hátra. Remélve, hogy ezzel csökkenthetem a feszültségem, de ennek ellenkezője történt. Még most is megrémít a gondolat, ami a fürdőszobában volt. Harry ördögi alakja mögöttem. Ahogy mozog a szája a tükörben, pedig nem is volt jelen a fürdőszobában. A hideg végigfutkosott a hátamon, föl-s le. Úgy érzem, hogy kezdem elveszíteni a józan eszem, már ha még lenne. Mióta itt vagyok, folyton történik velem valami. S nem tudok ezzel lépést tartani. Szemeim összeszorítom, s végigsimítom arcomon a kezeim. Majd egy nagy sóhajt eresztek el. Liz aggódik miattam, s nem is csodálom. Olyan vagyok, mint aki megzakkant volna. De nem tehetek ellene semmit. Miután lecsúsztam a fürdő ajtajához. Liz nem sokkal észrevette, s megnyugtatott, hogy minden rendben lesz. De tudtam, hogy soha nem lesz semmi rendben… Féltem elaludni, féltem, hogy Harry az álmaimban kísérteni fog. Küszködtem. Így Liz volt az, aki letuszkolt a torkomon két darab altatót. Mi nem sokkal rá álomba ringatott.

Sajnos.

Alakom megrezzent, ahogyan egy furcsa zajra lettem figyelmes. Testem megfagyott. S nem mertem mozdulni a helyemről. Viszont hajtott a kíváncsiság. Így két tűz közé kerültem. Bátorságot véve magamon kimozdultam az ágyból. S megigazítva a pizsamát a testemen, mi egy hatalmas pólóból állt, ami leért a combom közepéig, elindultam a zaj irányába. Ami kintről hallatszódott. Testem pedig azonnal megindult az ablak felé. S mikor odaértem, megkapaszkodtam a belsőpárkányba, majd arrébb tolva a függönyöket, kitekintgettem. S nem vettem észre semmi különöset az utcán. Csak annyit, hogy a fák lombjai, és a kis bokrok, ide-oda mozognak a kinti szellő miatt. Egy mély levegőt vettem. S lehunytam a szemem. Mikor kinyitottam. Egy alakot véltem felfedezni az utca kellős közepén. Ajkaim egy ’O ’ alakot formáltak. Az előbb még nyoma se volt annak, hogy bárki is lenne ilyenkor az utcákon. Most pedig a semmiből ott teremt egy. Alakját egy hatalmas kapucnis, fekete felső, s egy fekete farmer, hozzá pedig egy barna bakancs, takarja el. Arcának három negyede takarásba van. Így csak ajkaira láttam rálátást. Mi vérfagyasztóan félelmetes mosolyba torkolódtak. Majd kezét felemelte, s integetni kezdett felém. Arcom elsápadt, s az összes vér kiszökött belőle. Karjaim gyorsan ragadták meg a függönyöket, majd összehúztam őket.
- nem… Alisa, nincs ott semmilyen alak, és nem integetett neked. nem… nincs… - Susorgom magamnak a szavakat gyorsan. Majd óvatosan kihúztam őket. S ha eddig nem ijedtem meg eléggé. Akkor most már lassan a bepisilés határán vagyok. Lábaim meginogtak, ahogy megláttam az alakot, közvetlenül az ablak előtt.

„ Remélem hiányoztam, szépségem” – Hallom a hangot a fejemben.

S az előttem lévő alak még annál is jobban vérfagyasztó mosolyt hordozott az arcán.


MI.A.FRANC?!