Late Nights

33. Fejezet 5/5 (HOSSZABBÍTOTT VERZIÓ)

Sziasztooook!
HOSSZABBÍTOTT VERZIÓ, ahogy ígértem!:)
Remélem mindenki jól van:)

Jó olvasást remélem tetszik majd a rész mindenkinek, ha tetszik akkor szavazzatok és kommenteljetek, mert mindig öröm olvasni a véleményeteket <3

ui.: Extra köszönet @kriszkoo -nak, köszönöm a kedves szavaid, örülök hogy ennyire tetszik a történet <3 feldobtad az estém. <3  illetve @@Sunhee2 -nek is, amiért annyi idő után még mindig tetszik neki a történet <3

Végre érzem- Gondoltam, s úgy szorítottam magamhoz, mint ha a nem létező életem múlna rajta. Kifújtam a levegőt, s csak figyeltem, ahogyan a bőrén sorakozik a libabőr. Megmosolyogtatott a hatás, mit elértem. Kezem elindult a folt felé, amit oly mohón csináltam, s egy sziszegés volt a válasz.
- óvatosan. - Pusmogja. -érzékeny.
- sajnálom. - Hangom megegyezik az ő hangerőjével, így az könnyen eltűnik a levegőben.
Kezeim lefelé indultak, kutakodva, hátha rátalálok az övére. S mikor a hatalmas kezei érdesen súrlódtak az enyémek ellen, gyengéden mosolyra húzódtak ajkaim. Testem ismét átjárta a melegség, ahogy megéreztem a teste hőjének melegét, amint felém sugárzik. S egy kis szikra kigyulladt bennem. Talán a remény, hogy lesz még egy jobb sorsom, amikor teljes emberként élhetek majd megint. De keservesen felkuncogok, ahogy rájövök, hogy ez képtelenség. Kezeim összekulcsolódnak az övéivel, s lábujjhegyre pipiskedve felnézek rá. Arca megannyi és megannyi érzést sugároz, s összevonom a szemöldököm. Olyan mint egy nyitott könyv, könnyen olvasható. Orcái pírban égnek, talán a hidegtől mi körbe vesz minket, talán a helyzettől, ahogy a karjaiban vagyok, már nem is tudom megkülönböztetni. De ez csak megmosolyogtat. Szemeiben egy különös szikrát véltem felfedezni, mitől még zöldebbé festette őket. Haja össze-vissza kunkorodik, s egy tincs különösebben az égnek meredezik, így még jobban felpipiskedem, hogy eligazítsam lassan az egyik kezemmel. Ajkai elnyílnak, majd a tenyeremhez nyomja arcát, hüvelykujjam lassan simítja végig az állkapcsa ívét, s ahogyan az állához érek, ajka találkozik az ujjammal. Egy forró csókot nyom rá, s ismételten egy bizsergő érzés kezdi meg útját, az ujjamtól kezdve, az egész testemen keresztül a halott szívemig. Ezt a melegséget nem tudom semmihez sem hasonlítani, talán még sosem éreztem ilyen intenzív érzést azóta, mióta érzéketlen lettem, s maga a tapintás érzését is elfelejtettem.
- végeztetek, madárkáim? - Jegyezte meg szarkasztikusan egy hang a távolból.
Ismerős volt, rémisztően ismerős. De mégis megnyugtatott hangja. Lágyan, mégis szarkasztikusan csengett a levegőben. S nem sokba telt, mire a hangot egy archoz is tudtam kapcsolni. Hófehér bőre, s lágy szőke fürtjei hosszabbak lettek az idő során mióta utoljára láttam. Kék szemei megcsillantak, majd egy szempillantás alatt előttünk termett.
- ezt hogy csináltad? - Nyíltak el ajkaim hirtelen, meglepettség tükröződött az arcomról.
- azt hittem, hogy már sosem jöttök vissza. kezdtem aggódni kislány. - Rázza meg fejét huncutan.
- a jövetelünknek is oka van,Lukas. - Kezd bele Harry, mormogva.
- mi történt? - Válaszol komoran Lukas, amint arcán  a nyugtalanság jelei kezdenek feltűnni.
- Rá kell mondanunk a legerősebb fehér mágiát, majd valahogyan meg kell oldani a szív ügyeit is. - Prüszköli a fürtös ökölbe tett kezekkel mellettem.
- elkódicált a galambod, Harold? - Mosolyodik el Lucas.
- ha tudnád hova kódicált, nem mosolyognál ennyit... - Halkul el.
- beteljesült a jóslat?! - Emeli fel hangját Lucas, ahogy szemöldökeit összevonja. Szemei sötéten villanak meg, ahogy idegesen feszeng előttünk.
- nem... rosszabb..
- milyen jóslat?! - Vágok közbe hirtelenjében. - Miről van szó? - Tekintetem a két férfi közt váltogatom.
 - a jóslat miszerint egy jó és egy rossz démon összekapcsolja életét, legyen az természetes úton, vagy erőszakosan, annak a "gyümölcse" egy kevert korcs szülött démon lesz, mi kárhozatalt hoz az egész világra. - Fordul felém Harry, s a bütykök a kezein ismét kezdenek elfehéredni, ahogy ökölbe szorítja őket. A levegőt szakaszatosan veszi, s érzem, hogy bármelyik pillanatban elveszíti a fejét, ahogyan mellkasa rohamosan süpped és emelkedik. - de nem.. ez ennél rosszabb, megölte őt, és valahogyan sikerült neki visszajönni az élők sorába, amit még a mai napig nem tudom, hogy csinált.
- megölte? de hát..
- bele se kezdj... már az emlékektől rosszul vagyok.
- mégis mi lett más? - kérdi Lucas.
- érzéketlen lett. semmit sem érez, sem mentálisan, sem fizikailag.
- oh. - Hitetlenkedés ült ki Lukas arcára, ahogy végig mérte arcom.
- mi oh?
- biztos vagy benne, hogy teljesen érzéketlen?
- ezt mégis hogy érted?
- haver... görcsösen szorongatja a kezed, ez félelemre utal, ami önmagában egy érzés. - Feleli Lucas, mire Harry csak ekkor tekintett le a kezemre, mi csakugyan, ahogy Lukas említette, görcsösen szorongatta Harry kezét. Szemeink összeértek, amint két kérdő szempár találkozott egymással, egy emberként szólaltunk fel ketten Harry-vel.
-hogy is szól az a fehér mágia?
- gyertek utánam...

Lassan elindultunk a monstrum felé, s a lépteink ropogása hallatszódott végig a kietlen földön. Egy másik úton közelítettük meg, s ezáltal egy teljesen más fényben tűnt fel. Ugyan, itt is minden lépést meg kellett fontolni, ahogy beljebb értünk, de itt már nem tűnt annyira veszélyesnek, mint a másik oldalt. Ahogy beljebb értünk, úgy éreztem, mintha egy horror házba érkeztem volna. Sötét hangulata volt, ahogy a lépcső minden egyes moccanásunk alkalmával megroppant, s úgy éreztem, mintha a szívem a torkomban dobogott volna hirtelenjében, jobb karom feszülten markolászta a már megviselt kapaszkodó lécet. S a bőröm borsódzik mikor Harry lehelletét érzem a tarkóm mentén, ahogy a hátam mögött szorosan jön. A gerincem hirtelen megmerevedni látszik, ahogy próbálom elhessegetni az érzést, mi evvel az épületben való tartózkodást jelenti. Lukas jót hümmög előttünk, ahogy ritmusosan szeli a fokokat. Azonban a szívem megállni látszik, ahogy Harry hirtelenjében felordít mögülem. S egy reccsenés hallatszik végig az egész épületben, ahogy Lukas-al együtt egy emberként fordulunk hátra. Tekintetem Harry lábához vezet, mi most a beszakadt lépcsőfokba ragadt, ezzel fogva tartva őt a térdéig.
- bassza meg! - Borul rám mentségül, szorosan megkapaszkodva bennem, ahogy karjaival a derekam szövi át, megtartva magát a lejjebb zuhanástól. - mikor utoljára voltam itt nem voltak ennyire unstabilak a lépcsők. - Mormogta rosszalóan az orra alatt.
- mikor utoljára voltál itt, jobb állapotban volt az épület.  - Mondta jó homorúan Lukas, majd odébb tolt volna, de amint észrevette Harry halálszorítását a derekam körül, mi lassan a belső szerveim összepréselik, összepréselte ajkait, miközben homlokráncolva elgondolkodott. - Harry, nem fogsz lesüllyedni, engedd el Alisa-t, segítek.  - Mondta lágyan, majd vonásai lágyulni kezdtek.
Harry óvatján,  ugyan lefonta karjait rólam, de ezzel csak azt értük el, hogy a karom után nyúlt, mint görcsösen fogott továbbra is. Lukas hirtelenjében Harry és köztem termett, s ezzel úgy megijesztett engem, hogy hátra hőköltem, ezzel magammal rántva Harry-t, ki átesett a lyukon, s kiszabadult belőle, ezzel kacagásra invitálva Lukas-t.
- nézzenek oda, már segítenem sem kell. - Vigyorgott továbbra is.
Alakom előre hanyatlott, ahogy a szívemhez kaptam, olyan érzés volt, mintha megugrott volna, bár tudom, hogy ez nem lehetséges, ahogy továbbra, is ott tartom, s semmilyen dobbanást nem észlelek. Arcom egy grimaszba borul, s megrázva fejem, nézem, ahogy Harry lassan, de feltápászkodik a helyéről.

Tovább érve a lépcsőn egy folyosó elé érkeztünk, mi megannyi ajtót sorakoztatott fel előttünk, mindegyik megviselt volt, korhadt, és félig hiányos. A tudat magában egy rossz érzést keltett fel bennem. Rossz elő érzetem támadt.
- a folyosó vége? - kérdi Harry.
- a folyosó vége. - Feleli Lukas.
Lépteink egyre hangosabban visszhangzottak a kis folyosón, ahogy minden egyes lépéssel,  megközelítettünk azt a bizonyos ajtót. S alsó ajkamba harapva figyeltem, ahogy Lukas a kilincsre helyezi a kezét, majd megmarkolva azt, lenyomja, s a már ismerősnek hangzó ajtó nyikorgás hallatszik, mitől a hideg futkos az ember hátán. Harry alakját véltem mellettem felfedezni, ajkaim elnyíltak, ahogy felém nézve elfehéredett szemekkel találkoztam.  Ajkán egy bíztató mosoly ült, mégis úgy éreztem, aki bármelyik percben elrohanna mellőle. Gerincemen elindult egy bizonyos hűvös érzés, mi kiterjedt az egész testemre, ezzel elsápasztva arcom, miből rohamosan tódult ki a vér, a testem még a kelleténél is jobban fehérebbnek látszódott, ahogy Harry keze lassan elindult az enyém felé, s ujjbegyeink összeérésével egy bizonyos szikrát éreztem, amit azelőtt még nem. Lassan összefonódtak ujjaink, szorosan tartotta kezem az övében, s mikor még közelebb ért, halkan belesusogott a fülembe.
- ne aggódj nem bántalak. - S éreztem, ahogy a forró lehellete végig fut a nyakamon.

És én hinni akartam neki, de valahogy nem ment