Late Nights

21. Fejezet 3/3

Sziasztooook, 

Nos meghoztam a hosszabbítást, remélem majd mindenkinek tetszik. Szokás szerint, örömmel olvasom a kommentjeiteket a részről, és ha tetszik, akkor szavazzatok :') 

Hatalmas ölelést, és sok puszit küldök mindenkinek!:)

- D

Szemeim kitágulva keresték a tekintetét, magyarázatot követelve. Harry arca rezzenéstelen volt, semmit mondó, s ez kezdett frusztráltá tenni. Kezeim ökölbe szorultak a testem mellett, ahogy felhoztam őket, s Harry mellkasába vertem egyet. Enyhébb ütésemtől Harry teljesen elveszítette az egyensúlyát, s hátrébb lépdelt 1-2 lépést. Torkából felszakadt egy mély hörgés, s térdeire tett kezekkel dőlt előre.

- Alisa... - Köhögött párat.
- mégis mik ezek a hangok?! áruld el! most azonnal! – Közeledek hozzá. S az érzés mi elkap, puszta düh, semmi más. Jobb kezem kinyúl álláért, így a hüvelyk, s mutató ujjammal fel tudom emelni. S mikor találkozik tekintetünk, az enyémek szinte szikrát szórnak, míg az övéi enyhe fáradságot. Egy enyhe gyors mozdulattal talpra állítom, s megfogom a nyaki résznél a fölsőjét. Majd irracionális gyorsasággal falnak vetem. Feje hátravetve koccan a fallal, s mikor feje előre hajlik, a vakolat leomlik mögötte.
- nos? – Sziszegem a fogam közt.
- kezdesz átlépni egy határt, Alisa... - Morogja dühösen.
- választ akarok... most azonnal! és Harry én nem viccelek. – Vigyorodom el gúnyosan.
- rendben. – Kezeit a csuklóimra fonja, s megszorítva én vagyok a falhoz szegve. Testével oly erősen nekem passzírozódik, hogy most a vakolat az én hátam mögött omlott le. Fejem előre tartva próbálok meg kiszabadulni, nehézkesen. Kezeim előre-előre feszülnek, ezzel elérve, hogy Harry szorítása csak erősebb legyen, majd lila- s zöldes foltok éktelenedjenek rajtam, mit mások úgy ismernek, hogy sebek. Vérem pezsegni kezdett, s orrom alatt szentségelve mormogtam. Szemeim szinte szikrákat szórnak, s mikor Harry tekintete találkozik enyémmel, az ő tekintete is szinte vérbe forog. Torkát egy embertelen hörgés hagyja el. S nekem tuszkolva magát, a lábaim közé préseli testét, majd kezeit lefonva enyémekről, felkap a combomnál fogva. S a falnak támaszkodva, eléri, hogy a lábaim a derekára kulcsoljam. S visszavezetve őket, testemen végigvonultatva, ismét elkapja kezeim, csupán ujjainkat kulcsolja most össze. Arca mérhetetlen dühöt képvisel, amit még valószínűleg sosem láttam felőle. – tényleg tudni akarod? – Suttog ajkaimra. S szemei, hol ajkaim, hol a szemeimet vizsgálgatja.
- tényleg. – Prüszkölöm veszettül.
- lelkek, kik a halott rokonaid! – Üvölt arcomba. S érzem, amint pillanatok alatt elsápadom. Orcáimból lassan tódul ki a vér, engem fehérré festve. S megtörtem. Világ életemben azt hittem, hogy ez csak valami fura beképzelés, puszta hallucinációim szüleménye. De nem. Sajnos a kemény igazság rettentően erősen csapott arcon. Életemben, már nem is tudom, hogy hányadik nagy pofon az élettől, amit kaptam. De már nem is tartom számon, már a két kezem se lenne rá elég. Alsó ajkam megremeg, s érzem, amint szemeimet elárasztják az első könnyek, mik a felszínre szöktek. – Alisa... én nem... én nem akartalak felzaklatni. a rohadt életbe is! én nem! – Kezeim felvezette a nyakába, ahol motivált, hogy túrjak a hajába, támaszként. Két keze végigkúszva karjaimon, felvezette az övéit a nyakamhoz. Hüvelykujjaival nyugtatgató köröket rótt az orcáimra, s szemeim sietve összeszorítottam, kipislogva a könnyeim, ezzel elérve, hogy tisztán lássak. Homlokát nekem döntötte, s én magamhoz vontam. Arcom a nyakába fúrtam, s hagytam, hogy könnyeim eláztassák a pólóját. – sajnálom. – Sóhajtja bele fülembe. S karjait átszövi a hátamon, közelebb vonva magához.

***
- szóval, amint látod, előtted van egy bokszzsák, Harry fogja neked tartani, és felhívom a figyelmed, hogy kis ütéseket mérj a zsákra, ha ez lehetséges. – Mosolyog rám gyengén Lukas. Biccentek, mégis furcsálom, hogy nem teljes erőmből kell ütnöm a bokszzsákot.
- miért kell kis ütéseket mérnem rá? – Tekintek rá, míg összefonom a karjaim a melleim alatt.
- mert ha te megpróbálsz egy nagyot beleütni, valószínűleg, ez a zsák már nem lesz többet az akasztóján, sőt még a falat is ki tudnád verni, ha nagyon akarnád. – Biccentett felém Lukas. Wohow, erre nem számítottam. – Fogalmad sincs arról, milyen hatalmas erővel rendelkezel, és amíg nem tudod kezelni, addig jobb, ha óvatosan, s lassan fürkésszük ki, hogy mennyi is rejlik benned. – Mosolyodik el lágyan.
- rendben... igyekszem. – Sóhajtozom.

A következő pillanatban már

támadó állásban vagyok, előttem egy bokszzsákkal, s mögötte egy Harry-vel. Figyelem,

ahogy kezei belemélyednek a zsákba, s biccent, tudattatva velem, hogy kezdhetem.

- mehet, baby.

Következő mozdulatom, az arcomon lehetett észrevenni, ahogy egy mindentudó vigyorra húzom ajkaim, majd igyekeztem az erőmtől függően legkisebb ütést rámérni a zsákra. Ami, nem úgy sikerült elsőnek, mint ahogy azt én akartam. Harry teste beleremegett, ahogy ráfeszült a zsákra, s nemlegesen megrázta fejét.

„ Nem megy ez neked, Alisa. Kisebbeket..." - Korhol le tudat alatt.

„ Ha annyira tudod, akkor mutasd meg, hogy kell!" – Arcom grimaszba borul, s nem tehetek róla, de szemem forgatom.

„ Örömmel, milady." – Vigyorog, majd elengedi a zsákot, s lépteit mellettem hallom, míg nem mögém kerekedik, s kezeit a csípőmre helyezi. „ Először is, rossz testtartás, magabiztosan kell állnod." – Kezével kiegyenesíti görnyedt vállam, s hátam megnyomja, így kinyomja mellkasom. „ Lábak vállszélességben legyenek!" – Tolakodik jobb lábával a lábaim közé, hogy arrébb húzza, az egyiket a másiktól. „ Fej egyenesen előre néz!" - Jobb keze megtalálja állam, s érintésébe simulok. Lehunyva szemem, kifújok egy érdes levegőt. S követem Harry tudat alatti utasításait. „ Most pedig szoríts kezeid össze, és az ökleiddel kisebb ütéseket mérj a zsákra, mint így." Kezeimet összeszorítottam, s mikor csuklómon keresztül rászőtte az övéit, elindította, s nem hazudott, tényleg apró ütéseket mértünk a zsákra. Leheletét megéreztem a nyakam hajlatában, s a libabőr végigkúszott rajtam. „ Koncentrálj, asszony!" – Kuncog fel mögöttem.
- eléggé eltereled a figyelmem, Styles. – Nevetek vele együtt.
- azt mondtam koncentrálj! – Korhol le, miközben jót mosolyog, s, ami meglepetésként ért, az nem más volt, mint hogy egy ütést éreztem a fenekemen. Ijedtemben felugrottam, s félelmet tettetve rátekintettem.
- te most komolyan ..? -
- igen, ha kell még egyszer megteszem csak, hogy figyelj. – Vigyorog.
- gonosz vagy. – Puffogok
- Nem bennem folyik démoni DNS. –Kacsint. – na hajrá.
- még szoknom kell, hogy nem ember vagyok. – Morgolódom.
- lépj túl rajta, és most az edzésre koncentrálj, a későbbiekben szükséged lesz rá, ha nem leszek a közeledben. – S testem megfeszült, amint ajkait ez a mondat hagyja el. „ És komolyan is gondoltam"
- kezdesz megijeszteni. – Pusmogom miközben ütéseket mérek a zsákra ismételten. Harry ujjai a csípőmbe marnak, s tűröm a szorítást, mik később lemerem fogadni, hogy foltokat hagynak maguk után.
- ne félj. – Biccent, s fejét leereszti a vállamra. Ajkait hozzáérintve, egy rövid ideig tartó csókra fordítja. – Még itt vagyok.

És még életemben nem utáltam azt az egyetlen szót, hogy „ még"