Late Nights

3. fejezet

Szemeim rebegtetve, de kinyitottam. A fejem sajgott. Jobb kezem a homlokomhoz kaptam, egy nedves rongy volt rajta. Egy aprót nyöszörögtem, ahogy felültem.

- nem hiszem el, hogy nem bírsz nyugton maradni. – csörtetett be a szobába Liz, kezében egy bögrével. Léptei szaporábbak lettek, s leült mellém az ágyra. – megigazítsam a párnád, hercegnő? – tette le a bögrét a szekrényre lassan. Majd felém pillantott. Most figyeltem meg a szemeit, amik zöldek voltak, vöröses csóvákkal körülölelve azt, ami kifele haladva kezdett sötétebb barna lenni. Igazán különleges szeme van. – kérdeztelek. – Megfigyelésemben nem is vettem észre, hogy hozzám szólt.

- nem kell, köszönöm. – biccentettem egy aprót. – mennyi az idő? – kérdeztem suttogva.

- 11. – mondta monoton hangon. – van még időd, de most idd meg ezt. – vette fel a bögrét, majd a kezembe adta.

- köszönöm. –Biccentettem ismét. Ahogyan átvettem tőle a teát, tenyeremet jóleső forróság járta át. Ujjaimat szorosabban zártam a bögre köré, így jobban érezve a meleget a bőrömön. Egy telefoncsörgés szakította félbe a csendet. Liz felé kaptam tekintetem, akinek a kezében ott rezgett a telefon. Pár másodpercig nézte még, majd sietősen kicsörtetett a szobából, egyedül hagyva engem a gondolataimmal. Feljebb ültem az ágyon, majd a háttámlának dőltem. Fejem hátravetettem, s kifújtam egy mély levegőt. Lehunytam szemem, ismét eszembe jutottak a hangok mik akkor kísértettek „  vigyázz, elkezdődött, meg fog találni”. Ahogyan visszagondoltam, szinte minden a szemem előtt pergett le. Mint egy kisebb látomás. Összekucorogtam az ágyon, majd lassan elkezdtem kortyolgatni a teámat. Kellemes íze volt. Viszont meg nem tudtam volna mondani, hogy mihez lehetne hasonlítani ezt az íz világot. Mikor végeztem a teával, oldalra tettem a kis éjjeliszekrényre. Lábaimat kiegyenesítettem az ágyon, majd jobb kezemmel beletúrtam a hajamba. Nem tetszett a tapintása, nem volt puha. Sőt. Egy nagy nyújtózkodás után kikeltem az ágyból. Lenéztem magamra, s még mindig a sportruháimban voltam. Hát persze, Liz nem öltöztetne át. Nevetve megráztam a fejem, majd tovább sétáltam az utazótáskámhoz, s kivettem belőle pár ruhadarabot, amit délután viselhetek. Leguggolva a táskámhoz elkezdtem kutakodni. Egy trikót választottam, fölé pedig egy bézsszínű vékony pulcsit, aminek v vágású mellkas része volt. Nem látszódott ki semmi. A fölső csipke mintával volt ellátva. Ehhez választottam egy fekete farmert. Hozzá pedig egy szint úgy bézsszínű cipőt. Mikor kész voltam az öltözködéssel, gyorsan a fürdőbe siettem. Beérve megtámaszkodtam a mosdókagylóban, majd felnéztem magamra. Sokkal kipihentebbnek nézett ki az arcom, mint általában. Bőröm sima volt, és puha, kevés bőrhibával. Furcsán meredtem magamra. Hiszen reggel még úgy néztem ki, akár egy járókelő hulla, most pedig, mintha kicseréltek volna. Arcomra egy kevés alapozót tettem, majd szemeim kihúztam szemhéjtussal. Az összkép csodával határos módon egészen jó volt. Éppen hogy megfordultam, mikor elkezdett csörögni a telefonom. Kisiettem a szobánkba, majd felkaptam a telefonom az íróasztalról. Eszeveszett sebességgel felvettem a telefonom, mikor megláttam a képernyőn Clare nevét.

- halóóó – szólalt bele a telefonba mókásan.

- sziaa –nevetve köszöntöttem.

- hogy vagy? volt rohamod mióta ott vagy? – az aggódás tisztán kihallatszott a hangjából.

- igen. ma amikor futottam. – sóhajtottam.

- ugye nem egyedül voltál? – érdeklődött tovább.

- nem. a szobatársammal voltam. Liz-el . – mondtam halkan. Fejem hátrahanyatlott, lehunytam a szemem, s kifújtam egy mély levegőt. Tekintetem körbe vittem a szobán, mikor rájöttem, hogy nem vagyok egyedül. Liz ott ült az ágyán, könyökei a térdein pihentek, míg az ökleivel tartotta meg állát. Tekintete semmit mondó volt. – ő ellátta a bajom. – mosolyogtam, bár ezt Clare nem láthatta.