Late Nights

5. fejezet

Minden egyes mozdulatom lassú volt, s kecses, lábaim lábujjhegyre pipiskedve hagyták el a talajt minden egyes lépésnél, s apró köröket írtam le velük. Kezeim kecsesen a magasba emeltem, s élveztem a szél enyhe süvítését a hajamnak csapódni, így a levegőbe emelve a kósza tincseimet. Elnevettem magam, s hajamba túrva hátra löktem azt. Fejem hátrahanyatlott, ahogyan mélyen szívtam be a friss levegőt. A tüdőm kitágult, s készségesen fogadta be azt. Kezeim kitárva forogtam körbe tudatlanul, s a forgások közepette észrevettem, hogy a tengerparton vagyok. Előttem egy kisebb tengerparti kuckó helyezkedett el. Hirtelen elöntött a kiváncsiság, s szökkenve értem el ahhoz, mi masszív fákból lett összekovácsolva. 

- hahó! – visszhangként hangzott el, ez az egy szó a számból. S körüljárta a szobát.
A szoba hirtelenjében sötétségbe borult, s a hőmérséklet is rohamosan csökkent. Végig futott a gerincemen a borzongás, s fogcsikorgatva szedtem a levegőt. Hajam az arcomba omlott, s sietősen tűrtem hátra őket a fülem mögé. Egy hangos ricsaj járta át a területet, s ijedtemben a földre kucorogtam. Lábaim magamhoz ölelve, szorosan átkaroltam őket. S előre-hátra dülöngélve, próbáltam magam lenyugtatni. S ekkor ismét egy hatalmas reccsenés, s kis világosság is tartozott hozzá. „ Rossz helyen vagy, Rossz helyen vagy, Rossz helyen vagy” hallom meg a hangokat a fejemben. S éles fájdalom hasít a fejemben. Kezemmel a halántékom dörgölöm óvatosan, hátha elmulassza fájdalmam, de helyette csak egyre nő, mi sírásra késztet. Ismét egy hatalmas zaj szövi körbe a környéket, s teljesen kivilágosodott az égbolt, ekkor eszméltem rá, hogy vihar közeledik. Erőt vettem magamon, s lassan lábaimra álltam. Megkapaszkodva a falban, próbáltam csökkenteni reszketésem, s félelmem. Mindez szertefoszlott előttem, amint kiértem a kuckóból, s egy homályos alakot féltem felfedezni. „Bajt hoz, Bajt hoz, Bajt hoz” Könnyeim lassan csorogtak végig az arcomon. S remegő kezeimmel letöröltem azokat. A kép kezdett kitisztulni előttem. S egy alakot véltem felfedezni előttem 3 méterre. Teste enyhén izmos volt, s a szokásos göndör tincsek jelen voltak, mit egy bandanával tűr hátra. Szemei elsötétülve vizslatnak, s szemöldökei felfutottak. Lassú kimért léptekkel közelített meg, s ez alatt az idő alatt szemügyre vettem alakját, mit egy fekete-igen kikopott nadrág fog közre, s fölötte egy szürke fölsőt visel. Egy nyaklánc lógott a nyakában, aminek a végén egy papírból hajtogatott repülő volt. Amint elém ért, ajkain egy sejtelmes mosoly ült, s egyenesen a szemembe nézett. Haja összekuszálódott a feje tetején, s észre se vettem, de a jobb kezem már autómatikusan nyúlt a göndör és selymes hajába, hátratűrve azt. Mellkasa hirtelenjében emelkedett, s süllyedt.
- Alisa… - hangja mély, s rekedtes volt. A gerincemen végigfutott a jóleső borzongás, s lábujjaim akaratlanul is begörbültek. – mit írtál a homokba? – fejét a szöveg felé fordította. S én is így tettem.
Egy halk sóhajt hallottam, majd meleg levegőt éreztem a nyakam hajlatának csapódni. Egyből visszafordítottam volna a fejem, ha nem akadályoznak meg benne.
- hallgass rám, Alisa! – suttogta fülembe csábítóan, mégis megtagadást nem megtűrő hangon. – követni fogod minden utasításomat… megértetted?- jobb keze erősen a megragadta tarkóm, s ismét éreztem amint a lélegzete nekem csapódik, rögtön libabőrt varázsolt rá. Éreztem, ahogyan ajkai felfelé görbülnek, s apró harapásokat ejt a bőröm mentén. Kezeim a fölsőjét markolászták, s fejem hátrahanyatlott. Bal keze a derekamon pihent, s durván magához vont. Ágyékaink összeértek, s apró lökést mért lábaival, ami következtében, hátra estem volna, ha Harry nem tart szorosan. – most csak óvatosan lépdelj hátra, Alisa! – suttogta fülembe. s felszisszentem, amint ismét belemart a bőrömbe invitálásképpen. Lábaim hátrébb lépdeltek, ahogy Harry-é is, majd egyszer csak helyben tartott. Mindkét keze a derekamon pihent, majd egy hirtelen szorítás ismét, s pár szó a fülemben. – most, ugorj! – s úgy tettem, ahogy kérte, sietve felugrottam, s lábaimmal körbefontam a derekát. Torkát egy mély hörgés hagyta el, s arcom a nyakába dörgölve vitt tovább. Pár lépéssel vitt csak távolabb, majd éreztem, hogy változik a szintkülönbség. Térdre ereszkedet, majd eldőlt velem a homokban, jobb kezével, az arcomból kitűrt egy tincset, s a fülem mögé tűrte, élesen szívtam be a levegőt, s oldalra fordítottam a fejem. Bal kezével rögtön a fejem mellett támaszkodott. S az én jobb kezemmel körbefontam az ő csuklóját. Éreztem amint, lassan a súlya kihat a testemre, s a lábaim elernyedtek a dereka körül. Egy nagy sóhajt vettem, s ebben a pillanatban morrant fel ő is. – nézz a szemembe! – s úgy tettem, ahogyan kért. Még ha nem is akartam neki engedelmeskedni, a tudatalattim mégis szót fogadott minden egyes parancsra, amit kiadott nekem. Szembenézve vele, komolyságot véltem felfedezni az arcán, izmai igen kidülledtek, s jobban szemügyre vettem őket, a vállai szélesek, s szálkásak. A karjai színtiszta izom, s erő. – a szemembe, Alisa! – szemem abban a pillanatban megtalálták az övét, s észrevettem, hogy arca most lágyabb, mint az előbb. – csókolj meg! – formálta ajkai a szavakat. Fejem enyhén felemeltem, s pár percig csak az ajkára szuszogtam, míg ő a tekintetét az ajkaim, s a szemeim közt váltogatta. Még közelebb húzódtam hozzá, s adtam a szájára egy apró puszit, majd gyorsan visszahúzódtam, akár csak egy 5 éves kislány, s furán kezdtem el mosolyogni, éreztem, amint orcáim pírban kezdtek el égni. S bal kezemet sietősen a szám elé kaptam, eltakarva fél arcom. Harry csak furán nézett rám, majd az ajkaimra szegezte tekintetét. Kezeit behajlította, így most a könyökein támaszkodott, s így arca is közelebb került az enyémhez. – Alisa, azt mondtam csókolj meg, nem azt, hogy puszilj meg és légy szégyenlős! – mormogta a szavakat a számra. Ajkaimon egy enyhe sóhaj kúszott ki, majd lehunyva szemeim, ajkaim hozzányomtam Harry-éhez, s mikor már húzódtam volna vissza, ő két kezével a tarkómba markolva tartott helyben, s ágyékát meglendítette. Ajkai erősen ostromolták az enyémeket. S mikor már azt hittem eltávolodna, a fogai közé vette alsó ajkam, s beszívta azt, majd gyengéden megharapta. Halkan felnyöszörögtem, s elengedte azt. Szemeim kipattantak, s rögtön szembe találkoztak két smaragd zöld szemmel. – ilyenre gondoltam. – mosolyodott el, majd orrát óvatosan az enyémhez dörgölte, s ezzel engem is mosolyra késztetett. – teszek róla, hogy legyen jelentősége annak, amit leírtál a homokba, Alisa...- szuszogta lágyan a fülembe. S a gerincem ívbe feszült. Arca a nyakamba furakodott, s nedves csókok nyomát hagyta hátra, miközben ágyékát ismét nekem lökte. Lábaim szorosan a derekára kulcsoltam, majd átöleltem lomhán a hátát. Az államat pár kusza göndör tincs csiklandozta, s elmosolyodtam az érzésre. Lábujjaim begörbültek, amint egy érzékeny pontra ért, s szívni kezdte.
- Harry...- suttogtam nevét, majd elhúzódtam volna, de kezei a derekamba marva helyben tartottak.
- ha most nagyon beakarnám bizonyítani az igazad, akkor többre is képes lennék, de most csak elég, ha ennek jelet adok. – dörmögte fülembe, s nem értettem mire célzott. Ismét megharapta a bőröm, s én fájdalmasan szisszentem fel.
- ez… ez fáj, hagyd abba… kérlek. – nyöszörögtem halkan.
- nem! – s ismét szívni kezdte a bőröm, majd ágyékát előre lendítette.
Szemeim lehunytam, s csak tűrtem tovább az érzést, mi hol kellemes volt, hol fájdalmas. Mikor egy igazán fájdalmas részt érintett, körmeim megtalálták hátát, s végighúztam a hátán, minek következtében Harry-nek hátra fele hanyatlott a teste, s egy hatalmas morgást hallatott. Tekintetem egyből rávezettem, s elszörnyedtem, mikor megláttam a szemeit. Feketék voltak. S egyből elkapott egy érzés, mi szorongatta a gyomrom. S a torkom összeszűkült. Csak ne bántson, gondoltam magamban. Majd visszajött hozzám, s megragadott a combjaimnál, s feltérdelt, arcom most az ő nyakába fúrtam, s szorosan öleltem őt.
- rendesen kapaszkodj, Alisa! – motyogta a fülembe, majd egy hirtelen mozdulat, és már talpon is volt velem. A gyors mozgásának köszönhetően nem tudtam mit reagálni, így ebben a pozícióban maradtunk, majd hirtelen felemelt egy kicsit a csípőmnél, s a nyakam hajlatába szippantott, majd megszólalt mély érdes hangján. – most már leszállhatsz rólam, szépségem. –s amint kiejtette ezt a pár szót, lábaim automatikusan ereszkedtek le a földre, s kezeimmel még mindig a tarkójába kapaszkodtam, s halkan szuszogtam, félve pillantottam fel rá, de csodálkoztam, mikor sötét szemei ellenére, óvatosan nézett le rám. Egy csókot nyomott a homlokomra, s ajkait hosszan ott tartva, remegve fújtam ki a levegőt. Féltem, amikor ilyen, s, hogy őszinte legyek, mindig is féltem tőle. – nézz oldalra, hogy mit is írtál a homokba, azzal a két kis csinos lábaddal, Alisa! – tekintetem a homokra esett, s elképedtem, amit láttam, arcomból kiszökött a vér, s éreztem, hogy sápadok, amint megláttam, azt a pár szót, amit öntudatlanul is, de leírtam a homokba.