Late Nights

34. Fejezet

Sziasztoook meghoztam a 34. fejezetet, és egyben az utolsót is, mi ehhez a történethez tartozik. Előre szólok, hogy mindenki készítsen zsebkendőt. Mert szükséges lesz a vége felé, továbbá nem soká posztolom majd a történet második részét.
Jó olvasást, remélem mindenki jól van.
puszi:
-D

Kavargó érzések keringtem bennem, ahogy megint kaptam egy csipetnyit, abból, hogy milyen is érezni. Nem a fizikai fájdalom megéléséről beszélek itt, hanem több megannyi gondolatról, mentális zavartságról, mi most bennem zajlik. Ehhez fogható félelmet, talán akkor éltem át, mikor kiskoromban menekülnöm kellett. De most, ez társul egy zavarodottsággal. A szoba, mibe belétünk hárman, olyan küllemet sugalt, amivel tudat alatt, már valahol megismerkedtem, csak képtelen voltam rájönni, hogy mégis hol. Vállaim összébbsüppedtek, ahogyan a vészjóslo falak közt cikázott a tekintetem. Mindenhol egy-egy szimbólum, poros könyves szekrények, egy törött egész alakos tükör, előtte a hozzátartozó üvegszilánkokkal. Ha még nem lenne eléggé horrisztikus a hely, akkor ezen segít a szőnyeg, vagy nevezhetném pokrócnak is. Anyaga durva érdes anyagból volt összeszőve. S a rajta álló bíbor színű szimbólum, mi már az emlékeimbe égette magát, már ott díszelgett, vagy jobban mondva csúfandérozott rajta. Ahogy hárman beljebb estünk a szobába, a padló meginogott lépteink alatt, ezzel otromba recsegést hallatva az egész monstrumban. Félelmem kezdett felülkerekedni rajtam, ahogyan ujjaim a tenyerembe martak szinte azon nyomban, s ajkaimat harapdálva próbáltam kihátrálni a szobából.

- ehmm lehet, hogy kicsit furcsán fog hangzani, de nem lehetne, hogy visszamennénk a monstrum elé, tudjátok, hogy kevésbé legyen baljós a hangulat... - Hallgatok el a zegzugos mondatomból.

- Alisa... nem megyünk innen sehová, itt az esély arra, hogy újra érezz, és mindened meg legyen. - Prüszköli Harry az orra alatt, ahogy közelebb lép hozzám. Sietve karon ragad, ahogy szorítása lefele halad, így ujja nyomán fehér foltok keletkeznek, mígnem elér az ujjaimhoz, hogy végül összefűzze őket. A szőnyeg közepére állít vele szembe, s Lukas is közeledik hozzánk, míg nem megáll, pont, a szőnyeg előtt, be nem lépve a szimbólumba. Harry mostanra mindkét kezem közrefogta, ahogyan előttem állt, s mosolya kiszlésedett. - Hamar vége lesz, és olyan leszel, mint azelőtt. Megigérem. - Hangja valamilyen szinten nyugtató hatással van rám.

Majd körültekintve a szobában, észreveszem, ahogy a semmiből körülöttem porfelő lesz, s a porfelhőből emberek.

- szent sza-

- nem káromkodunk a szentélyben. - Korhol le Lukas mosolyogva. - nos, látom az őrzők megérkeztek, azt hittem már sosem értek ide. - Forgatja meg mulatságosan szemeit. - Nos... mindenki karolkozzon fel a mellette lévő párjával, szóval egy Őrző láncot tudunk kialakítani. Továbbá senki, ismétlem senki ne válljon ki a körből, mert akkor visszavonhatatlan következményei lesznek, értve vagyok? - Komolyodik el Lukas, s a szekrényről egy porosnak vélhető régi könyvet eszkábált ki. Majd megpaskolva, és lefújva róla a port, ketté nyitotta középen. Ezzel csak még nagyobb port kavarva a kis szűk térben, mi köhögésre utalt minket. Hirtelenjében az oxigén szint csökkeni kezdett, s a torkom elszűkülni látszódott, ahogy egy hatalmas gombóc kezdett kiteljesedni benne. A kezeim remegni kezdtek Harry kezeiben, s erre ő is rájött egy idő után, ahogyan gyengéden egy szorítást mért mind a kettőre, tudatva velem, hogy itt van és nem enged el.

Egy sikkantás szakadt fel a torkomból, ahogy a bíbor színű szimbólum izzani kezdett körülöttünk, s másodpercről – másodpercre kezdte kinőni magát egy kisebb forgószéllé, evvel mindenkinek felkapva a fürtjeit.

- mi történik? - Ijedtemben vettettem körbe a tekintetem, s Harry morgásával találkoztam, ahogy el nem engedve a kezem, maga felé fordította a tekintetem.