Late Nights

23. Fejezet 3/3

DUN DUN DUN DUUUN 

Sziasztoook ismét hoztam részt. ( Amiért ismét feldobtátok a hangulatomat,a több, mint 11ezres nézettséggel) 

Előre is bocsánatot kérek, ha még nem értetek semmit, hogy Harry miért dühös, miért hiszi azt, hogy Alisa hazudik és egyebek, de majd a késöbbiek folyamán rájöttök;) 

Most azonban, jó olvasást kívánok, ha tetszik akkor szavazzatok, és szokás szerint véleményt ha kaphatnék, az öröm lenne:3 Sok ölelést és puszit küldök mindannyiótoknak 

Puszi:

- D

Arcom elsápadt, mikor szembesültem tettem következményeivel. Harry arca vérben forgott, s pillanatok kérdése volt, mikor durran el az agya. Kezével lassan letörölte arcát, s azzal a gyilkos tekintetével pásztázott folytonosan. Torkából egy megveszett morgás szakadt ki, elkapva kezeim felrántott magához. Mellkasába ütközve megéreztem illatának bódító hatását, de most nem tudtam jóként gondolni rá. Arcom grimaszba fordult, ahogy kezeinek szorítása erősödött a csuklóimon, s nem engedett utat a menekvésre. Szemeim összepréseltem a fájdalomtól, s szinte azt hittem gyomron vág, mikor kinyitva szemeim csak a padlóval szembesültem, tudatva engem ezzel, hogy a vállán vagyok. S jobb karja a fenekemen pihent, tartva engem. S felförmedtem, tudván, hogy keze nem éppen a legjobb helyen tartózkodik.

- na ide hallgass.. vedd le a kezeidet rólam, vagy esküszöm nem állok jót magamért.. – Sziszegem a fogaim közt. S alakom egy kicsit felegyenesedik.
- majd ha megtanultad, hogy kell viselkedned, és nem összevissza hazudozol a hátam mögött, akkor talán kegyes leszek hozzád, de most biztos nem. – Kuncog fel gúnyosan.
- tegyél le! – Prüszköltem.
- Tsk tsk tsk. – Hallom gúnyosan fecsegő hangját, majd egy irgalmatlan csípő érzés terjedt el, fenekem bal oldalán.
- szz.. mi a franc?!- Hátam ívbe feszül az ütésre, s vízszintes állapotba kerül a felsőtestem vállán. Hátrafordulva, gonosz kuncogására lettem figyelmes. S a fájdalom ismét köszöntött, mikor tenyere találkozott fenekem ugyan azon részével.
- hajolj vissza, ha nem akarsz többet. – Nevet fel hátravetett fejjel.
- mi a franc?! mi.. a .... mi ütött beléd? – Mormogom orrom alatt, miközben ráhajolok ismét a hátára. Esküszöm úgy éreztem magam, mint Fiona a Shrekből. Ahogyan végig vitt a vállán a nappalin keresztül a hálószobába. Léptei alatt ropogott a padló, ahogy bakancsaival végigszelte azt a kis utat, s egyik lábával az ajtóba rúgott, ezzel elérve, hogy az ajtó tárva kicsapódjon, s falnak ütközzön. Összerezzentem, s már számoltam a másodpereket, hogy mégis mikor lesz ennek az egész hőbölgésének vége. Remélem mi hamarabb. Léptei egy méterrel megálltak az ágy előtt, s a következő pillanatban, már súlytalannak éreztem magam, majd később az ágyra esve, fejem beverve a falba arcom ismét grimaszba fordult az éles nyilaló fájdalomtól. Felszisszenve mind a két kezem a fejem hátuljához emeltem, s egyik kezemmel megdörzsöltem azt a pontot, ahol az ütés ért, visszahozva a szememhez. Elszörnyedtem, ahogy vér csorgott végig a kezemen. Rémülten Harry-re tekintettem, s a horror teljes mértékben visszatükröződött a szemeimről az övéibe, mikről csak megvetést, s hatalomvágyat bírtam leolvasni. Arca grimaszba fordult, ahogyan felülve az ágyon, lábaim magamhoz húztam s átkaroltam magam. Az első könnycseppek ott éktelenkedtek a szemeim sarkában, de nem engedtem őket szabadjára. Harry arcán most egy győzedelmes mosoly ült, ahogyan előredőlve mind a két lábam megmarkolta, s kihúzta magam alól, ezzel elérve, hogy felé csússzak. Egy vérfagyasztó sikolyt hallattam, ahogy fölém mászott, s beférkőzött két lábam közé. Kezeim ismét fogságban voltak, ahogy rákulcsolta kezeit, s szétfeszítette őket a fejem fölött.
- nos... elő tudsz valamivel hozakodni? – Vigyorog.
- te meg letudnád törölni azt a rohadt vigyort az arcodról? – Sziszegem, miközben arca közeledett az enyémhez, orra összeért az enyémmel, s azt hittem megcsókol, de tévedtem, mikor orrával egy kisebb utat tett meg a hajamhoz, minek illatát beszippantotta, s a vigyort mi ott éktelenkedett az arcán, éreztem, amint kiszélesedik, s ez nekem nagyon nem tetszett.
- ki a J? – Mormogja az orra alatt, miközben fülemhez hajolt.
- nem tudom... - Prüszkölöm.
- mióta ismered? – Jön a következő kérdés.
- nem ismerem... - Harry néhol oly-oly göndör fürtje a nyakamhoz érve csiklandozza bőröm, s egy éles levegőt szívok be, mikor ajkait megérzem a bőröm ellen beszélni.
- mióta tudsz róla? – Pusmogja.
- nem tudok semmilyen J-ről. – Hátam felemelkedik a matracról, mikor Harry erősebben fejti ki erejét a csuklóimon.
- ne hazudj nekem, Alisa... legalább nekem ne. – Suttog, s homloka összeér enyémmel, s egymás tekintetébe nézünk.
- nem hazudok... - Veszem hevesebben levegőm.
- akkor is hazudsz, mikor azt mondod, hogy nem hazudsz. – Arca grimaszba fordul.
- miért hiszed azt, hogy hazudok? – Keresem tekintetét, de csak két nagy fekete üres lyukkal találkozok, miket szemeknek neveznek. Mégis olyan rémisztőek.
- érzem a szívverésedben, a látom a szemeidben, érzem a félelmed, érzem az illatodban, s legfőképpen hallom a hangodban. – Mosolya mi felelevenítette arcát, eltűnt, s helyette egy fájdalmas vette át helyét. Már nem látszódtak a gödröcskéi, miket olyannyira imádtam, s akárhányszor szembetalálkozom velük, mindig megböktem őket, most viszont hűlt helyük...
- akkor az érzékeid elvannak tompulva. – Mormogom, ahogy egy figyelmetlen pillanatában átfordítottam magunkat, s a derekára ülve, lehámoztam ujjait a csuklómról. S kifeszítettem kezeit a feje fölött, majd átadva csak egy kezembe, a másikkal egy hatalmas nagy pofonnal ajándékoztam meg. Mit teljes meglepődöttséggel fogadott. Arca elsápadt, s a szemei elkezdtek hol visszamosódni eredi zöldekre, hol pedig vissza éjfeketébe. Szívverésem felgyorsult, ahogy még egyet adtam neki, s arca is elfordult a hatástól. Dühömben két ujjam közé vettem állát, s egyenesen a szemébe tekintettem. – ne merj utánam jönni...megértetted?! Harold! – Keltem fel róla, majd ahogy ő is ezt tette volna, de lábaim megiramodtak. Kirohanva a hálószobából, a folyosóra, hol végigrohanva befordultam a nappaliba, óvatosan, ügyelve arra bele ne lépjek valami törött szilánkba, vagy kerámia darabkába, esetleg szálkába. Az előszobához érve, kapkodtam a kulcsokat a kezembe, beleillesztve az összeset egyesével, figyelve arra, hogy melyik passzol bele a zárba. Szívverésem felgyorsult, mikor bakancsának lépteit meghallottam, s még jobban kapkodtam mozdulatsoraimmal. S fellélegeztem, mikor megtaláltam a megfelelő kulcsot. Azonban idegesebb lettem, mikor egyre közelebb hallottam meg lépteit. Mikor végre kinyílt az ajtó, szinte feltéptem, s utamra indultam. Lépteim kezdtek felgyorsulni, majd irgalmatlan sebességbe váltottam át, mikor lerohantam a szálló járdájáról. Tekintetem körbe vizslatta az utat, s visszatekintve megláttam Harry alakját. Orrom alatt, egy gyors szentségelést elsodortam, miközben lábaim még gyorsabb ütemet vettek fel. Nem akartam a közelébe lenni. Nem miután rájöttem, hogy őrült. Ha ő vele vagyok összekapcsolva, akkor csak imádkozni fogok, hogy jobb legyen és túléljem mind ezt. Nem akartam vissza menni hozzá, nem akartam Liz-hez se menni, Harry rögtön ott keresne először... Hátrafordulva megrémültem, ahogy észrevettem, hogy Harry közelebb van, mint ahogy azt gondoltam, s lépteim megerőltetve iramodtam fel ismét. S most már szinte embertelenül gyorsan futottam. Jobbra tekintve, egy nagy erdőt pillantottam meg. És most csöppet sem zavart, hogy csak egy hosszú fölső van rajtam, mi Harry-é, s egy kisebb gatya, cipőt pedig útközben felpasszíroztam magamra. Így is úgy is egy ötletem támadt volna. Az pedig nem más volt, mintsem az erdő.


Harry szemszöge *

Tudom, hogy hazudik, csak azt nem tudom, hogy miért, de ha egyszer ismét a kezem közé kerül, akkor semmi és senki nem fog rajta segíteni, úgy ahogy engem sem fog senki se visszatartani. Lépteim lelassultak, ahogy megláttam Alisa alakját eltűnni az erdő sűrűjében.

„ Készülj Alisa... mert nem soká úgy is az enyém leszel ismét, és akkor aztán könyöröghetsz segítségért, mert senki se fog megsegíteni."