Late Nights

33. Fejezet 4/5

Sziasztoook!
Visszatértem, vagy is igyekszem visszatérni. Sajnálom, hogy eddig, nem volt rész, de csak most jutottam géphez(vettem egy újat) :)
Itt az új rész, remélem mindenkinek tetszeni fog!
Jó olvasást!
- D

" gyere... mutatok valamit"

Egy ismerős helyen találtam magam, ugyan az a kopár hely, mi nem sejtetett semmi jót, csak a vérfagyasztó rémületet. Nem véltem fel semmi változást, az a hatalmas kastélynak mondható monstrum, még mindig ugyan ott állt omladozva, ugyan most nem éreztem semmi átható lökést, mint akkor. Kár- Gondoltam. Gondolatmenetem Harry szakítja félbe, ahogyan a kocsiról levette a gyújtást, rátekintve az ember azonnal rájön, hogy mennyire is érzéketlen vagyok. Minden téren. Míg ő nagy bundás kabátban,a szokásos kopott nadrágjában és téli bakacsban jelent meg, én egy kardigán, plusz egy farmer nadrág kombinációval is megelégedtem.

Feje hátrahanyatlott a fejtámlára, kifújva a levegőt, mit eddig bent tartott, kitudja meddig. Kezei görcsösen markolják a kormányt, mígnem bütykein fehér fátyol éktelenkedik. Lehunyom a szemem, s próbálom átgondolni, mi lenne a legmegfelelőbb opció, hogy lenyugtassam anélkül, hogy hozzáérnék. De egy sem fordul meg a fejemben. Lágyan elindul a bal kezem a jobb kezéért, mi még mindig ugyan ott "nyugszik", s lassan az övére helyezem. Feje előre hanyatlik, s szemei kimeredve tekintenek az eseményekre, mi pár centivel előtte zajlik, s vele. Ajkai elnyílnak egymástól, ahogyan felém fordítja a fejét, s egy értetlen arckifejezés ül az arcán.

S ekkor tudatosul bennem, hogy az elhalt reményt, csak most keltettem fel ismét benne. Ujjaimmal közrefogtam az övéit, s enyhén megszorítottam, nyugtatásképpen.

- menjünk... - Biccentettem felé.

- oké. - Válaszolt halkan, majd adva a kezemnek egy gyenge szorítást, kiszállt az autóból.

- oké... - Suttogom majd követem a példáját.

- nos, miért is hoztál ide? - Érdeklődöm tőle.

- hogy erősödj... – S nézem, ahogy lomhán lépdel előre, néha-néha belerúgva pár kisebb kavicsba.

- még mindig van hited ebben a dologban?

- van.

Nem válaszoltam, fölöslegesnek minősült, csak néztem, ahogy halad előre a monstrum felé. Tekintetem elkódicált, s egy furcsa elágazódásra figyeltem fel a telek túloldalán az erdő felé. Késztetést éreztem, hogy megtekintsem mégis mi lehet arra. Testem egy furcsa bizsergő érzés járta át, mi a fejemnél kezdődött, látásom ködösülni látszódott, de gyorsan utána kaptam Harry karjának, mielőtt még elájulnék. Azonnal megállt, s figyelme rám irányult, majd követte tekintetem vonalát. Szemei kitágultak, majd keze keresve az enyém, összekulcsolta őket, s a kastély felé húzott. Amint az ajtó mellé értünk, enyhén nekilökött, s kezeivel bástyát emelt körém. Fejem zsongott, s úgy éreztem bármelyik percben összecsuklok, ha nem tart meg. Ráborultam a kulcscsontjára, s tekintetem csak a távolba merengett el, az az út. Az az út, nagyon is ismerős, de vajon honnan? Ajkaimat egy morgás hagyja el, ahogy kezeimmel görcsösen szorongatom a kabátját, s ő csak ott tart, mintha az élete múlna rajta.

- nézz rám! – Mormolja az orra alatt

- nem birok...

- dehogynem

- könnyű azt mondani, mikor te nem szédülsz.

- könnyű hát. – Jegyzi meg csípősen. Majd felemeli fejem, s összeér a tekintetünk.

S a már ismerős zöld cikázik a szemeiben, s körülötte, mi megigéz egy pillanat alatt, és összeköt minket egy időre. A köd csak most kezd felerősödni a szemeimben, s én már tárt karokkal várom, ahogy látásom elmosódik, térdeim meginognak, s testem új erőre kap. Kezdem érezni a meleget, mi ajkain keresztül áramlik, kezdem érezni a kabátjának a tapintását, mi érdes ugyan, de meleget sugároz felém. Arca megváltozik. Komollyá válik, ahogyan rám összpontosít, majd elakad a lélegzete, s szemei csillognak. A késztetés, hogy elmenjek mellőle már megszűnt, helyette most azok az érzések támadnak fel bennem, hogy itt akarok vele maradni a karjaiba. Ajkaim elnyílnak, s egyik kezem felkúszik a tarkójára. Érzem. Érzem testének a hőjét, érzem, ahogyan ver a szíve, a pulzusát, az illatát. Mindenét. A nyakán egy bizonyos pont csalogatónak bizonyosul, ahol az állkapcsa végződik, s közelebb férkőzöm hozzá. Teste megfeszül, ahogy jobban a monstrum oldalának présel, s lélegzete el-el akad, mikor ajkam találkozik a bőrével.

- o-olyan hi-ideg. – Leheli.

- akárcsak- a – lelkem. – Pusmogom a puszik közt, mikkel elhalmozom, mielőtt beleharapnék a bőrébe. S ekkor változik a helyzetünk, én tartom, s ő kapaszkodik belém. Kezei a kardigán alatt matatva, belemarnak a csípőmbe, s csak jót hümmögök.

Végre érzem.