Late Nights

Karácsonyi Fejezet 2. rész

Sziasztooook! Meghoztam a második karácsonyi részt, igaz már túl vagyunk rajta, nekem most jött meg a hangulatom. nos itt is lenne.
Ha tetszik, akkor kommenteljetek, illetve szavazzatok:) <3
Remélem, mindenki jól van, jó olvasást!:)
Puszi:
-D

Arcomon a mosoly kiszélesedett, ahogy az előttem lévő csöppség eszeveszetten szorongatta ujjaim, ezzel magával rángatva engem. S ezzel arra késztetve engem, hogy szorosabban közre fogjam Harry érdes kezét. Egy kívül álló is megmosolyogta volna a helyzetünket, ahogy kész libasorban mentünk a konyháig élen a lányunkkal. A padlón csak Astrid örömteljes lépteinek rezzenései hallatszódtak a folyosón, ahogy mi ketten felnőttek megpróbáltunk csöndesen haladni. Amint beértünk a konyhába, Astrid csüggedt arcával szembesültem, ahogy próbált felülni a székre, minek a vége annyi lett, hogy a szék előtt, megállás nélkül pattogott, s a segítségünkért könyörgött. Mosolyogva megforgattam szemeim, ahogy megközelítettem őt, majd a hónaljánál megfogva, felemeltem, s a derekam bal részére tettem elsőnek, ahogy egy kézzel tartottam, s egy apró lágy puszit nyomtam a homlokára. Mit egy kuncogással nyugtázott, szemei szinte csillogtak az örömtől, s én jó magam nem is lehettem volna boldogabb, mint ebben a pillanatban. Orcái pírban égtek, ahogy elkezdtem csikizni a pocakját, mit egy rózsaszín pöttyös kis ruhácska fedett. S egy sóhajt ejtettem meg, mikor két erős kéz ragadta meg derekam, helybe tartva, s arcát a nyakam ívébe fúrva, egy apró csókot lehelt a bőrömre.

- hogy aludtál szépségem? Helyesbítek, hogy aludtatok szépségeim? - Hallom meg Harry szavait, ahogy arcát az enyém mellé helyezi, s az érintkezés következtében kiérzem ajkainak széles mosolyát.

- at ámottam, ho kaok e kuduuut. - Válaszolt Astrid vidáman.

- kutyust? Milyen kutyust? - Érdeklődtem. Sosem említette, hogy kutyust szeretett volna eddig. Furcsáltam a dolgot.

- apuu tua – Kuncogott tovább a lány a karjaimban, miközben lassan belehelyeztem az etető székébe.

- apu tudja, huh? - Fordulok hátra kérdőn az apjára, ki most pirulva, szemtelen mosollyal az arcán közeledik felém, kezeit kitárva, ahogy próbál megölelni.

-voltunk egy állatmenhelyen, nos ... - karolt át hirtelenjében, s míg egyik kezével a derekam vonta közelebb magához, a másikkal tarkómat fogta közre, hogy forró leheletét megérezve, belepusmogjon a fülembe. - megígértem neki, hogy szerzek majd egyszer egy kiskutyát neki, gondoltam karácsony alkalmával pont jól jött volna ki, nagyon szeretne egyet, és még azóta is ott él a fejemben a kép, ahogy el kellett rángatnom egy kis spániel elől.

- beszélhettünk volna erről előbb is... - Tudatom vele rosszalóan, ahogy közrefogom tarkóját mind a két karommal, s felnézve rá egy apró puszit ejtek meg a szájára.

-bleeee anu nee. - Hallom meg Astrid undorodó gyermekies hangját, s azonnal kuncogni kezdek. Oh a gyermeki ártatlanság.

- apu szereti anyut, nem kell lefújjolni. - Mondja Harry, majdnem gyermeki hangon. - attól még neked nem kell ezt csinálni a kisfiukkal, rendben? Még túl fiatal vagy hozzá.

- áhh már látom, hogy milyen védelmező apa típus leszel. - Vigyorgok.

- nem lesz átlagos barátja, ugye tudod? Neki is védelmező kell, csak ahogyan neked is.

- oh igaz.. meg kell őrizni a vérvonalat.

Tekintetem Astridra tévedt, ahogyan leültem mellé, előkészítve a bébiételét, és a kis teácskáját, netán ha megszomjazna. Harry velem szemben ült, s míg ő már rég falatozgat a reggelijéből, én még szemügyre veszem Astrid-ot, igaz mind a kettőnkből jutott belőle, viszont mégis csak Harry-t látom benne, zöld szikrázó szemek, göndör barna fürtök, s ajkainak íve is megegyezik az apjáéval. Hosszú lábai himbálóznak az asztal alatt, s merengek, hogyha ő nem lenne, most mit kezdenék magammal, s az életemmel. Talán sokkal rosszabb lenne a helyzetünk, s le sem lehet írni az érzést, mennyire hálás is vagyok.

- anaaa. - Astrid szemei még nagyobbra növekedtek, ahogyan kis ujjaival megragadták a kezeimet, visszahozva engem hirtelen a jelenbe.

- bocsánat manó. - Erőltetek magamra egy lágy mosolyt. S azzal nekilátok megetetni őt.

Nem sokra miután végeztünk a reggelivel, Harry előhozott egy doboz díszt a tárolóból, s a nappaliba, a fa elé helyezte azt. Mosolyogva figyeltem, ahogy Harry és Astrid, de leginkább Astrid, körbeugrálva a fát, aggatják fel a boákat, s az égőket a fára. Harry incselkedve játszadozik a boákkal, mint valami lasszó lenne, evvel invitálva Astridot, hogy kapaszkodjon bele, majd előre rántva a boát, apja karjaiba esik. Gyermeki lágy kuncogás járja át az egész házat, ahogy ők ketten elvannak egymással, s amint nem figyelek egy pillanatra, Harry már a levegőben forgatja gyerekünket, engem aggodalomra intve, nehogy elejtse az apró csöpségünket.

- Harry... óvatosan kérlek.

- Óvatos vagyok. - Jött a válasz, majd Astrid nevetése zengte be a kis szobát, ahogy apja vicces, és meglehetősen furcsa arcokat vágott a lányának, kinek már orcái a legvörösebb pírban égtek apja hülyeskedéseitől.

- látom. - Nevetek fel én is.

A kandalló melege körülölelte a szobát, ahogyan körül ültük, nos inkább térdeltük hárman a karácsonyfát, mi már készen volt, s egy piros- arany témájú kisded gömbölyű fa köszöntött vissza ránk, alatta megannyi és megannyi ajándékkal, mik csak arra vártak, mikor bontják már ki őket.

- nos ki lesz az első? - Szólalt fel Harry.

- éééén. - Pattant fel a helyéről Astrid, s a kis lábaival az ajándékok elé pattogott, majd hirtelenjében megállt, s egy bizonyos ajándékot kezdett el szugerálni, ahogy kis buksiját félre döntötte. - anu, apu.. miét moog az aándék? - Kérdezi visszatekintve ránk félve.

-bontsd ki és meglátod mi van benne. - Biztatom lágyan.

A következő pillanatban már gyermeki sikongatás járta be a nappalit, ahogyan Astrid örömében elkezdett toporogni, ahogy kinyitotta a dobozt, s meglelte az ajándékát.

- apuuuuu